𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

XVI

  -Találtál valamit?- kérdezte Ren ,miközben egy újabb lehetséges térképet húzott ki a listáról.

-Semmit se, ez kb lehetetlen küldetés. Biztos vagy benne, hogy a térkép hiányzó része benne lesz valamelyik archívumban? -a nő is kezdett már egyre tanácstalanabb lenni. Már több napja kutatnak de semmit sem találtak, ami bele illene a helyes térképbe, a hiányzó darabot, ami biztos bele illik azt viszont a droid őrizte, amivel az Ellenállás kis bandája lelépett.

  -Nem, semmit sem. Komolyan mondom kezdek kételkedni benne, hogy van-e egyáltalán másolata annak a térképrészletnek. -sóhajtott hatalmasat Ren, miután egy újabb aktát zárt le, amit sikertelennek könyvelhetett el.

-Akkor lehet nincs is. De van egy olyan ami fixen belepasszol a térképbe.

-Igen Lia, de az nincs nálunk.

-Az lehet, hogy nálunk nincs. Viszont tudjuk kinél van.- kezdte rávezetni a titok nyitjára szerelmét a lányt.

-Rey...!- mondta ki a roncsvadász lány nevét magaelé bámulva a férfi.

-Úgy bizony drágám. Ha megvan Rey, megvan a droid, ha megvan a droid, megvan a térkép hiányzó részlete és kész. Megszerezzük tőle, elmegyünk Skywalkerhez és ennyi, a többit úgy is tudod magadtól.

-Imádom, hogy ilyen okos vagy.- adott csókot mosolyogva kedvese szájára.-Köszönöm, hogy segítesz.

  -Ugyan már, érted bármit.-mondta mosolyogva a lány.-Na szóval, meg kell találnunk a roncsvadászt.

  -Azzal az ócskavassal ment el, azt a hajót kb mindenki ismeri. Kerestessük a Sólymot. Ha jutalom fejében kerestetjük akkor az összes vadász, kereskedő és magasabb körökben mozgó ember őket fogja keresni. -fejtette ki az elképzelését Ren.

  -Rendben, akkor ezt fogjuk tenni.-állt fel a székből Lia, amin éppen ült, majd kinyújtóztatta a végtagjait.- De ha nem baj akkor elmegyek egyet kiszellőztetni a fejemet, valami szép kis bolygóra. Nem tartasz velem? -kérdezte csillogó szemekkel a fiatal nő, aki hatalmas szerelemmel tekintett az előtte álló férfira.

  -Jó lenne, de nekem még el kell intéznem pár dolgot. -mondta, mire a lány kicsit elkomorodott.- De később bepótoljuk, rendben?-kérdezte, mire a lány arcán újra boldogság rajzolódott ki, majd megcsókolta az előtte álló, nála jóval magasabb férfit.

  -Rendben. Akkor majd később találkozunk. Lehetőleg ne nyírd ki a legénységet! -viccelődött Lia.

  -Egyenlőre még nem terveztem.- válaszolt szemforgatva Ren, bár nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon.-Vigyázz magadra!

-Én mindig!- szólt nevetve a lány, miközben elindult a hangár felé ahol a hajója várta.

A bolygó ahova jöttem, egy csendes, békés ,gyönyörű kis égitest volt. A hatalmas erdők, tavak, és a magas fű arról árulkodott, hogy a bolygót nem igen látogatták még emberek. Ennek nagyon örültem, mert most egy kis egyedüllétre volt szükségem. Az Első Rendnél az élet kicsit kötött, mármint nagyon jó, hogy egy közös ügyért harcolunk és tartozunk valahová, de ez néha nagyon monoton. A napjaink nem szólnak mástól mint hatalom építésről, terjeszkedésről, háborúkról, az Ellenállás üldözéséről. Szóval jól esett most elmenekülni a felelősség elől.

Nem tudom pontosan mennyi ideje lehettem a bolygón csak azt tudom, hogy már egy új nap bontogatja a sugarait. Egy napja már biztos itt vagyok mert amikor jöttem a nap pontosan a bolygó felett volt. De nem tudtam betelni vele, órák hosszat el tudtam nézni az égitestek mozgását, a galaxis sokszínűsége mindig is ámulatba ejtett. Azonban hirtelen valami megváltozott. Valami más lett a levegőben. Mintha valaki figyelne. Igen, pontosan ilyen érzés kerített hatalmába. Elnéztem a fák irányába, a másik oldalamon lévő bokrok felé de semmi. Aztán egyszer csak megjelent előttem Ren. Már éppen kezdtem azt hinni, hogy bekattantam és csak a képzeletem játszik velem, amikor Ren megtörte a csendet és az ezzel járó döbbenetemet és megszólalt.

  -𝐸𝑧𝑡 𝑡𝑒 𝑐𝑠𝑖𝑛𝑎́𝑙𝑜𝑑? - kérdezte, miközben a tekintetét az enyémbe fúrta.  

  -Nem. Halvány lila gőzöm nincs, hogy mi a jó galaxis lehet ez.

  -𝐴𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑒́𝑛 𝑣𝑖𝑠𝑧𝑜𝑛𝑡 𝑡𝑢𝑑𝑜𝑚. 𝐻𝑎 𝑛𝑒𝑚 𝑖𝑠 𝑡𝑒 𝑐𝑠𝑖𝑛𝑎́𝑙𝑜𝑑, 𝑒́𝑠 𝑛𝑒𝑚 𝑖𝑠 𝑒́𝑛 𝑎𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑒𝑧 𝑎𝑧𝑡 𝑗𝑒𝑙𝑒𝑛𝑡𝑖 𝑑𝑟𝑎́𝑔𝑎́𝑚, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑑𝑦𝑎𝑑 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑢𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑒𝑟𝑜̋𝑏𝑒𝑛. -terjesztette elém a tudását a kis mindent tudó.

  -Öhm ez nagyon cuki meg minden de elmondanád, hogy mi az a dyad? Mert nem igazán értem. -csak reménykedni tudtam, hogy nem nézett hülyének a kérdésem miatt. Hát, erre a válasza egy olyan csúnya nézés volt, hogy legszívesebben elástam volna magam a Jakkui sivatagba.

  -𝐴ℎ𝑗... 𝑜̈𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑘𝑎𝑝𝑐𝑠𝑜𝑙𝑡 𝑚𝑖𝑛𝑘𝑒𝑡 𝑎𝑧 𝐸𝑟𝑜̋. 𝑅𝑜̈𝑣𝑖𝑑𝑒𝑛, 𝑡𝑜̈𝑚𝑜̈𝑟𝑒𝑛 𝑒𝑔𝑦𝑒𝑘 𝑙𝑒𝑡𝑡𝑢̈𝑛𝑘 𝑎𝑧 𝑒𝑟𝑜̋𝑏𝑒𝑛 𝑡𝑒 𝑏𝑎𝑔𝑦𝑜𝑛 𝑜𝑘𝑜𝑠...-csapott a homlokára a férfi miközben a szemeit forgatta egy komisz mosollyal kísérve.

  -Jajj de jó már itt sincs tőled nyugtom. Pedig csak egy kis nyugalmat akartam. -játszottam a drámát, amin látszólag ő is jót derült.

  -𝐼𝑔𝑒𝑛, 𝑖𝑔𝑒𝑛 𝑚𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑘𝑎́𝑟.- ment bele ő is a játékba de mind ketten tudtuk, hogy ezt nem kell komolyan venni.

  -Le tudtad rendezni az embereket a parancsnokságon? -kérdeztem hirtelen témát váltva.

  -𝑇𝑒𝑟𝑚𝑒́𝑠𝑧𝑒𝑡𝑒𝑠𝑒𝑛, 𝑚𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑘𝑒́𝑟𝑑𝑒́𝑠 𝑒𝑧. 𝐸𝑔𝑦𝑒́𝑏𝑘𝑒́𝑛𝑡 𝑚𝑜𝑛𝑑𝑗𝑢𝑘 𝑢́𝑔𝑦, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑛𝑦𝑜𝑚𝑎𝑡𝑒́𝑘𝑜𝑠𝑖́𝑡𝑜𝑡𝑡𝑎𝑚 𝐻𝑢𝑥𝑛𝑎𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑣𝑖𝑙𝑎́𝑔𝑜𝑠𝑎𝑛 𝑓𝑒𝑙𝑓𝑜𝑔𝑗𝑎, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑒𝑔 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑛𝑢𝑛𝑘 𝑎 𝑟𝑜𝑛𝑐𝑠𝑣𝑎𝑑𝑎́𝑠𝑧𝑡. 𝑉𝑎𝑔𝑦 𝑎𝑧 𝐸𝑙𝑙𝑒𝑛𝑎́𝑙𝑙𝑎𝑠𝑡.

  -Azért légyszi ne okozz nekik komolyabb sérülést, mert akkor nem lesz aki elvégezze helyettünk a piszkos munkát.-nevettem fel jóízűen.

  -𝑉𝑎𝑙𝑜́ 𝑖𝑔𝑎𝑧.

  -Egyébként te most hol vagy? Mert csak téged látlak, de a környezetedet nem.

  -𝐴 𝑘𝑎𝑏𝑖𝑛𝑢𝑛𝑘𝑏𝑎𝑛 𝑣𝑎𝑔𝑦𝑜𝑘. 𝐷𝑒 𝑚𝑎́𝑟 𝑗𝑜̈ℎ𝑒𝑡𝑛𝑒́𝑙 𝑣𝑖𝑠𝑠𝑧𝑎, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑡𝑢𝑑𝑗𝑢𝑘 𝑓𝑜𝑙𝑦𝑡𝑎𝑡𝑛𝑖 𝑎 𝑘𝑢𝑡𝑎𝑡𝑎́𝑠𝑡. 𝑁𝑎 𝑚𝑒𝑔 𝑎𝑧𝑡𝑎́𝑛 ℎ𝑖𝑎́𝑛𝑦𝑧𝑜𝑙 𝑖𝑠 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑘𝑖𝑐𝑠𝑖𝑡.-amint ezt kimondta, a mosolyomat szinte alig tudtam elrejteni. Olyan frappánsan tudja magát mindig megmagyarázni.

  -Rendben van, elindulok vissza. És ne aggód, sietni fogok, nehogy a térképek és más egyébb dolgok elszaladjanak elölünk. -mondtam nevetve.

Gyorsan visszaindultam a hajómhoz ami szerencsére nem volt messze, felszálltam és már el is indultam vissza felé a csillagromboló fedélzetére. Az út bélésen telt. Semmit nem láttam ami rendellenes lett volna. Egy szállító hajót, vagy akár csak egy kisebb siklót sem. Csupán űr törmeléket, meteordarabokat, vagy éppen egész meteorokat. Mivel természetesen egy meteorzónán kellett keresztül mennem. Szerencsére pár ügyes manőver segítségével ki tudtam kerülni az éppen felém haladó törmeléket és sikeresen, minden sérülés nélkül át tudtam kelni a zónán. Az út ezen kívül akadálymentes volt. A kis hajóm gyorsan hasított az űrben, aminek köszönhetően kis idő múlva már meg is pillantottam a fedélzeti radaron, majd később már szabad szemmel is az Első Rend csillagrombolóját. A nagy, tekintélyt parancsoló robosztus űrhajó velem szemben volt, engem mégsem riasztott meg a látványa, hiszen már ez volt az otthonom. Amint kicsivel közelebb értem már rá tudtam csatlakozni a rádiófrekvenciára, a parancsnoki hídra, ezért gyorsan megkaptam az engedélyt a leszállásra a 81-es hangárban.

Miután leszálltam és a hajómat is átvették, hogy a szerelő robotok szemügyre vehessék, elindultam a kabinjaink felé, hogy mielőbb találkozhassak a szerelmemmel.