𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

III

Aki nem tudná a hang forrását azt hinné az ég mennydörög. Bár az űrben ez nem biztos ,hogy lehetséges. Viszont a csillagromboló fedélzetén tartózkodók egy emberként tudták kitől származik. Ez nem az ég haragja, csupán Kylo Ren aki fhatieneket megszégyenítő gyorsasággal szeli át a hajó folyosóit. Aki csak találkozott vele , érezte mennyire dühös. Most kapta a hír, hogy hiába minden kínzás nem tudták kiszedni Dameronból mit tett a térképpel. Nem csak az zavarta, hogy nem lett meg a térkép mivel szinte biztos volt benne, hogy Ő maga megszerzi a fogolytól, kerül amibe kerül, hanem az is zavarta, hogy ilyen semmirekellő balfaszokkal van körülvéve. Hatalmas sebességgel haladt a kihallgató felé, nagyon unta már ,hogy nem jut egyről a kettőre. Amint odaért , az őrök már nyitották is neki az ajtót ,majd inkább otthagyták hiszen jól tudták, hogy bármi áron, de Ren ki fogja szedni belőle a térkép helyét és mind tudták hogy Őt ismerve ez közel sem  lesz annyira kellemes élmény a pilóta számára mint az előző próbálkozások.

Amikor Kylo Ren belépett a szobába a megkínzott férfi véres, meggyötört arca nézett vissza rá. Ren tudta, ha nem szerzi meg az információt a fogolytól nem csak,hogy Snoke vezérnek okoz csalódást és magára is haragítja de ugrik az esély ,hogy megtalálja Skywalkert.
-Nemtudtam, hogy az Ellenállás legjobb pilótája is a fedélzeten van. -mondta, majd egy kis szünet után szarkazmussal a hangján megkérdezte - Kényelmes?-utalt a vallató székre amiben szerencsétlen Dameron vergődött.
-Nem igazán.-mondta meggyötört hangon az utóbbi. Valahol legmélyen tudta, mi vár rá. A sötét ruhás férfi erejét már a faluban láthatta és tudta mennyire eltökélt, hogy véghezvigye a tervét és semmi nem állhat az útjába.
-Elismerésem. Az embereim nem tudták kiszedni belőled, hogy mit tettél a térképpel.
-Nem valami jó a technikájuk. -mondta Poe és próbálta elviccelni a helyzetet bár itt már az sem segített.  Ren a pilóta fejéhez vezette a kezét és elkezdett kutatni az elméjében. Poe próbált ellenállni de nem sikerült neki. Tudta, hogy a fogva tartójának egy célja van, mégpedig , hogy megszerezze a térképet és nem fogja érdekelni ha ezzel fájdalmat vagy szenvedést okoz.

Kis idő múlva Kylo Ren kilépett a kihallgatóból. Hux már ott várta Őt. Ren a tábornok felé fordult és ismertette vele a megszerzett információkat , miszerint egy droidot kell keresni.
-Egy droidban van. Egy BB-egységben. Szerezzék meg!- adta ki az utasítást.
-Rendben, ha a Jakkun van megtaláljuk és megszerezzük.- felelte magabiztosan Hux.
-Ezt magára bízom.- mondta a maszkos férfi és elhagyta a kihallgatók körzetét.
A lány kabinja felé vette az irányt. Most, hogy elégedetten nyugtázta magában, hogy a térkép ügyben haladást ért el, gondolta még ma elkezdi tanítványa oktatását.

Amint kinyílt az ajtó egyből oda kaptam a fejem. Nem volt nehéz kitalálni ki jött, már a folyosó elejétől lehetett hallani a lépteit. Na meg az sem az utolsó szempont, hogy kb csak Ő tud a létezésről. Miután bejött a kabinomba már neki is szegeztem a következő mondatot.
-Nem volt nehéz kitalálni ,hogy jössz. A lépteid hangja olyan akár egy birodalmi lépegetőnek.- mondtam a kezeimet magam előtt össze fonva, a szám szélén pedig egy kisebb vigyor jelent meg.
-Egy birodalmi lépegetőnek  talán nem örültél volna ennyire mint Nekem. -válaszolt a férfi, akinek hangján hallani lehetett, hogy egy pillanatra sunyi mosolyra húzta a száját. - Meghozták a ruháidat.-tette hozzá, én indultam is, hogy szemügyre vehessem a darabokat.
-Nem is tudtam, hogy az Első Rend ilyen jó ízléssel rendelkezik női ruhák terén.
-Nehogy azt hidd csak férfiak tartózkodnak a fedélzeten. Habár neked nem tiszti egyenruha kellett, de szerencsére a kapcsolatainknak hála gyorsan szerezni tudtunk ruhát. -magyarázta Ren de a vége felé már elkalandozott a figyelmem mert egy érdekes anyagot fedeztem fel a ruhatenger között.
-És a selyem hálóruha is a női tisztek egyik alapvető egyenruhája errefelé? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel ahogy az anyagot magam előtt lóbáltam.
-Erre nemtudok választ adni. A személyzeti droidok hoztát ezeket. De ha gondolod kereshetünk egy női tisztet és megkérdezheted tőle.-mondta a maszkos férfi ironikusan majd kis idő után újra megszólalt. -Én kimegyek, öltözz át és indulunk megkezdeni a tanulást. Odakint várlak. -a mondat után pedig elhagyta a szobát.
Amint észbe kaptam már néztem is melyik ruhát kéne felvenni. Kb mindegyik hasonlóan nézett ki. Fekete. Ez jellemezte a ruhákat amiket elém rakott. Nem mondom ,hogy nem tetszettek a ruhák mivel nagyon is vonzott az hogy ilyen szép sötét ruhákban mászkáljak , elvégre a mostani vérfoltokkal tarkított barnászöld ruhám nem éppen volt annyira használható állapotban. Amikor levetkőztem akkor láttam meg valamit a karomon. Tetoválás? Azonnal siettem is a tükör elé, hogy szemügyre vegyem mivel ha jól láttam akkor folytatódott a hátamon. Hát azta rohadt én tényleg nem vagyok százas ha egy ekkora sárkányt nem vettem észre. Bár mentségemre szóljon a hátamon nincs szemem de mivel a karomon is folytatódik észre vehettem volna. A sárkány körül felhők voltak, az állat farka pedig végig tekeredett egészen az alkarom közepéig. A sárkány ilyen lilás kékes színű volt, míg a körülötte lévő felhők csak egy kicsivel halványabb körvonalat kaptak ugyan ezzel a színnel. Nagyon kidolgozott volt. Addig-addig nézegettem amíg eszembe nem jutott, hogy valaki éppen engem vár és sietni kéne szóval vissza mentem a ruhákhoz. Ösztönszerűen kikaptam egy ruhát majd magamra kaptam.

A fürdőbe mentem, hogy ellenőrizzem mennyire állhat pocsékul az új szerelésem, ám amikor a tükörképen vissza nézett rám igen csak meglepődtem magamon. Az alakomat jól kiemelte a sötét szín, talán még karcsúsított is. A fekete hajam és ruhám együtt tökéletesen kiemelték a zöld szemeimet. Az arcomon még ott díszelegtek a sebek amiket a faluban szereztem. Miután megbarátkoztam az új "sötét kinézetemmel" felhúztam a bakancsomat és kiléptem az ajtón.
-Készen állok a tanulásra Mester!- jelentettem ki magabiztosan. Ren megfordult így már felém nézett, viszont a maszk miatt semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Pár másodperc után végül csak kinyögött valamit.
-Rendben akkor kövess, Tanítványom. -az utolsó szót kissé megnyomta ebből azt szűrtem le, hogy még neki is új ez a szituáció, bár nála semmi sem biztos.
Mintha sötét árnyak lettünk volna, úgy róttuk a folyosókat. Sötét ruháink miatt úgy nézhettünk ki mint a titokzatos lidércek egy elhagyatott házban egy viharos éjszakán. Habár a csillagromboló egyáltalán nem volt elhagyatott. A velünk szembe jövő katonák és tisztek legalábbis ezt támasztották alá. A sétánkat egy számomra ismeretlen férfi zavarta meg, akinek gúnyos hangszínéből arra következtettem, hogy nem igazán szívlelik egymást Rennel.
-Áh Ren , nem gondoltam volna, hogy egy nő lesz a testőröd. Azért vigyázzatok le ne törjön a körmötök. -mondta a férfi egy undorító vigyorral a képén. Durva ,hogy nem is ismerem de már bebizonyította, hogy egy nagyon ellenszenves és goromba alak aki eléggé bunkó is. Már épp válaszoltam volna valami frappánsat, ám Kylo megelőzött.
-Hux tábornok , már megint többnek hiszed magad mint amennyit valójában érsz. Ő nem a testőröm ,bár ki tudja mit tartogat a jövő, viszont jelen pillanatban ez a nő itt Liana,a Tanítványom. Elvárom, hogy tisztelettel beszélj róla ha már a szádra veszed.- mondta, majd közelebb lépett a férfihez, megállt mellette és halkan még hozzátette. -Nem mellesleg a Mi kettőnk ereje olyan hatalmas ami téged a söpredék flottádat is a földdel teszi egyenlővé. -ez volt a végszó. Amint befejezte a tábornok helyreigazítását elindult. Én amint feleszméltem indultam is utána ,de előbb még egy dolgot nagyon meg akartam tenni.
-Nagyon örültem Hux! -mondtam egy gúnyos mosollyal az arcomon majd amikor már elhaladtam a férfi mellett intettem egyet a kezemmel.
-Ez a Hux nem tűnik a legélesebb késnek a fiókban.- adtam hangot a gondolataimnak miután beértem Rent.
-Mert nem is az.-felelte kimérten a maszkos férfi. -Csak sokat képzel magáról. Elhiszi, hogy Ő mennyire egy nagy ember, aztán egy  egyszerű feladatot sem képes végrehajtani. -erre nem tudtam mit mondani. Biztos igaza van, hiszen Ő több ideje ismeri mint Én.

-Készítsenek elő egy hajót! -adta ki az utasítást a Mesterem az egyik tisztnek. Az utóbbi pedig már intézte is a hajónkat. Némán sétáltunk a hangár felé ,bár az lehet ,hogy Mi csendben voltunk de körülöttünk zajlott az élet. Őrök járőröztek, rohamosztagosok csapatai járkáltak a folyosókon és a hangárakban, tisztek kisebb csoportjai jártak-keltek mindenfelé. De persze jópár droidba is belefutottunk. Amint beértünk a 3-mas hangárba Ren az egyik hajóhoz sétált. A hajó ajtaja leereszkedett így felsétáltunk a fedélzetre.
-Te ülj le a hajó végében. Én is mindjárt megyek, csak ismertetem a pilótával az úti célt. -Én válaszul csak bólintottam egyet majd elindultam a hajó hátuljához. Amikor a férfi látta, hogy helyet foglaltam, csak akkor kezdte el ismertetni az úti célunkat a pilótával.
Ha őszinte akarok lenni nagyon kíváncsi voltam mégis hová tartunk. Semmiről nem tudtam semmit és ez felettébb bosszantó volt. Fél perc után Kylo Ren is csatlakozott hozzám és már együtt ültünk csendbe burkolózva a hajó hátuljában. Egyikünk sem szólt a másikhoz, de valahogy nem is volt rá szükség. Tudtam jól ,hogy Ren nem fogja elárulni az útirányunkat. Ha el akarta volna mondani akkor a hajót vezető pilótával sem négyszemközt beszélte volna meg az úti célt. Így hát nem tehettem mást, szótlanul ültem és élveztem az utat valamint csak vártam és vártam amíg oda nem értünk.