𝑪𝒉𝒂𝒏𝒈𝒆 |Kylo Ren fanfiction|

IX

Még egy pár pillanatig néztük egymást, majd Ő törte meg a csendet.
-Lia... örülök, hogy jól vagy. Látom történt egy- két dolog amíg nem voltam, Ezredes. -mondta, majd megakadt a szeme a kezemben vörös kavicson. -Akkor ezt éreztem. A kristály már össze kapcsolódott a lelkeddel. Mostmár te vagy a gazdája. -itt egy kis szünetet tartott majd folytatta.- Tudod már milyen lesz a markolat? -kérdezte, nekem pedig még mindig alig jött le, hogy hozzám beszél annyira ledöbbentem azon, hogy újra itt van. Persze nagyon örültem neki, hogy jól van és Ő is megmenekült a bolygó robbanása előtt.
-Öhm még nem igazán. Viszont van nálam valami ami a tiéd, úgyhogy vissza is adom. -háttat fordítottam majd az ágy felé sétáltam. Ren fénykardja ugyanis az ágyamon volt még a többi cuccommal. Felvettem a szabad kezembe majd a férfihez sétáltam és felé nyújtottam.
-Már az Én tetteim súlya is nyomja a kardot. Nem egy ember vére tapad a pengéjéhez az én kezem által... Gondoltam jobb ha tudsz róla. -mondtam halkan, miközben a markolatot néztem és vissza gondoltam a történtekre. Lehet, hogy magamat védtem de gyilkosság akkor is emészti az ember lelkét. Bár a mi esetünkben az, hogy emberek életét kell kioltanunk a céljaink elérésében úgy érzem természetes. Az elején nem hittem benne, de mára már beláttam.
Ren elvette a kardját, pár pillanatig nézte, majd felcsatolta az övére.
-Köszönöm, hogy vissza adtad.
-Én pedig köszönöm, hogy megmentetted az életemet. -mondtam és már a maszkja azon részére néztem, ahol feltételeztem, hogy a szemei vannak. Aztán eszembe jutott amit a kristály mutatott. Újra bele facsarodott a szívem, hogy még mindig nem láthatom az arcát, de ez remélem hamarosan változik. Ami a látomást illeti, neki nem szerettem volna még elmondani, legalább is amíg nem látom az arcán hogyan reagálna rá addig nem.
-Ez természetes. Te is tettél értem valamit amit... nemhinném, hogy valaha megtudnék hálálni. -mondta és éreztem, hogy egy kicsit elcsuklott a hangja. Szegénykém, pedig ha tudná az igazságot.
-Meg amúgy sem viselném el ha bármi bajod esne. -tette hozzá miközben elnézett egy másik irányba. Nekem a szívem egy hatalmasat dobbant. Lehet, hogy fontos vagyok neki? Lehet lenne esélyem vele lenni? Vagy, hogy csak szimplán fontosabb vagyok neki mint a többi itteni ember? -ilyen gondolatok sora cikázott át az agyamban és csak reménykedni tudtam, hogy valami igaz belőlük. -Mi az a karodon?- kérdezte, én pedig csak megfordultam ,hogy neki háttal legyek. -Azta, nem hittem volna, hogy egy egész sárkányt cipelsz a hátadon. Amúgy nagyon szép és persze különleges.- mondta és éreztem, hogy közben a gerincem mentén végig húzta az egyik kesztyűs kezét az állaton. Bele borzongtam az érintésébe, a keze alatt égett a bőröm akár egy lávafolyam mint ami feléget mindent ami az útjába kerül. És mi lett volna akkor ha a kesztyű nem lett volna rajta? Hát akkor engem biztos eltemethettek volna mert bele haltam volna egy szívleállásba. Aztán vette a kezét a hátamról, megköszörülte a torkát majd más témát választott.
-Khmm... És a markolathoz megvannak már az alkatrészek? -kérdezte egy kis csend után Ren, én pedig amint észbe kaptam válaszoltam.
-Igen, minden megvan. Már csak össze kell rakni.-feleltem, majd megfordultam. Ő csak  bólintott egyet aztán újra megszólalt.
-Rendben akkor segítek össze rakni. Gyere.- mondta majd elindult az egyik szék felé amire leült majd rám nézett, hogy menjek én is. Én is leültem mellé és elkezdtük össze rakni a fénykardomat. Nagyon örülök, hogy segített mert őszintén szólva nem igazán tudtam hogyan is álljak neki. Őt meg ahogy elnéztem ért hozzá, mert már az elejétől kezdve tudta, hogy mit, hogyan is csináljon. A kezünk párszor összeért amikor oda nyúltunk valamiért, ekkor az én szívem hevesebben kezdett verni, a bőröm meg égett ott ahol a kezeink találkoztak. Azt sem tartom kizártnak, hogy el is pirultam amit viszont remélem nem vett észre mert ha igen akkor az nagyon kellemetlen lenne.

Hosszú órákon át dolgoztunk a kardomon mire készen lett. Igaz nem lett olyan különleges mint Ren háromágú fegyvere de nekem így is tetszett.