Hirtelen Szerelem /Tom Kaulitz/

8. Rész

Én:,,Jaj istenem elsem hiszem hogy bevált" mászok ki Tom karjai közül nevetve...

,,Bill te nagyon jó színész lennél!" Mondom még mindig kacagva.

*Bill szemszöge*
Tom behúzott nekem egy kurva nagyot, utána teljes kép szakadás.
Magamhoz tértem miközbe Tom ébreszteni próbált de nem nyitottam ki a szemem, nem akartam elrontani a tervet.
Végig hallottam mindent. Csoda hogy Tom így belement abba hogy megtesz mindent Lana-nak,
hogy így megtört, még én se láttam így...

Lana:,,....megölelhetsz..."
Na erre a szóra kinyitottam a szemem de nem mozdultam, láttam ahogy Tom neki esik Lana-nak.
*Tyűha ebből szerintem lesz valami több is*
Majd láttam hogy Lana rámnéz és kacsint egyet jelezve azt hogy bevált és most már felkelhetek.
Elkezdtem kuncogni majd Lana is és kimászott Tom karjai közül.
Egy pici szomorúságot láttam Tom arcán amikor kimászott a lány a karjai közül...

*Tom szemszöge*
Saját magamon csodálkoztam hogy most nem akarom megbaszni a lányt, nálam egy ölelésből egyböl tovább fajulnak a dolgok, de most nem...
Most csak egy ölelésre volt szükségem, tőle...
Megnyugtatott, ahogy gyengén magamhoz szorítom és nem agresszívan.
*Ez tetszik, lehet megkéne változnom*
Egyszer csak hallom hogy valaki kacag.
Bill....
Majd Lana is elkezd kacagni a karjaimban majd lassan kimászik, őszintén kicsit szomorú voltam hogy megszakítja ezt a hosszú csodás ölelést..

Én:,,Bill?? HÁT TE ÉLSZ??" Nagyon meglepődtem mikor odafordultam. Próbált felállni, szédült szegény, habozás nélkül odamentem és megöleltem, ja hát meg az örömkönnyek...
,,Azt hittem meghaltál, esküdni merek hogy leállt a szived és sápadt volt a tested!"

Bill:,,A legjobbtól tanultam" nézett Bill Lana-ra

Lana:,,Bizony, én színészkedtem egy évet"
Na erre meglepődtem.

*Lana szemszöge*
Nagyon megható volt ahogy Tom megöleli Billt. Olyan aranyosak..

Tom:,,Na várjunk csak egy pillanatot, TI KÉPESEK VOLTATOK EZT ELJÁTSZANI??"
Most nem tudtam kivenni az arcából hogy most megvan lepődve vagy mérges, valahogy mindkét érzelem ott volt az arcán.

Én:,,Bizony Tom, képesek voltunk, valahogy meg kellett hogy törjünk téged, hogy megváltozz kicsit, most végre láttam a törékeny, szomorú, aggódó kis Tomyt, ami elég aranyos, ha ezt elöbb tudjuk hogy csak ennyi kell ahhoz hogy megváltozz, elöbb tettük volna ezt.
Most már nem az agresszív Tomot látjuk hanem a kedveset, gondolom ezt az oldaladat nem látta még senki, Bill te meg esküszöm menj el színésznek, nagyon jó voltál!"

Bill:,,Köszönöm!" Mondta büszkén, jól esett ez neki.

Tom:,,Ezt nem hiszem el, ilyennek bedöltem??" Láttam hogy kacagni akar de elfolytja.

Megbeszéltük a dolgokat, Tom remélhetőleg már ilyen normális marad és nem süllyed vissza arra a szintre hogy nem érdekli semmi. Megadták a telefonszámukat majd hazamentek.

/Time skip/
Lezuhanyoztam, vacsoráztam, elintéztem mindent de Julia még mindig nincs itthon, megnézem a telóm hátha írt.

Én:,, TE JÉZUS MÁRIA"

*RENGETEG üzenet meg hívas érkezett te jó isten*

Apám, Emily meg Marcus is keresett
*Oh basszameg Marcussal nem szakítottam még, elfelejtettem írni mindenkinek*
Annyira magam alatt voltam és csak arra koncentráltam hogy elszökök hogy leszartam mindenkit és nem szóltam senkinek.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Üzenetek:
(Emily)
~11:36~
-LANA TE HOL A PICSÁBA VAGY??? 3 NAPJA NEM LÁTTUNK!!
~15:42~
-Hahoooo Lanaa kérlek válaszolj nagyon aggódunk érted!!
*7 nem fogadott hívás*
~17:24~
-Ugye nem haltál meg?? Kérlek gyere haza
-Bazdmeg Marcus már a rendőrséget akarja hívni hogy keressenek meg!!!

~21:47~ Én:
-Szia Emily, ne haragudj, annyi mindenen mentem át ebben a 3 napban hogy egy egész napig tudnék mesélni, kérlek mond meg mindenkinek hogy jól vagyok és ne aggódjanak értem, biztonságba vagyok és hát mit ne mondjak lehet alakulóm lesz...

Emily:
-HOGY TESSÉK?? HOL A PICSÁBA VAGY MOST??

Én:
-Berlinbe

Emily:De mii? Mikor? Hogyan? Miért??

*Elmeséltem neki mindent majd elköszöntünk*
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Marcus:
~11:27
-Szivem hol vagy??
-Minden okés?
-Megbántottalak?? Ha igen nagyon sajnálom ígérem jóvá teszem!
-Kérlek gyere haza nagyon hiányzol, szeretlek!
*4 nem fogadott hívás*

Én:
-Szia Marcus! Figyelj én nem igazán akarom elhinni hogy hiányzom, talán elhinném ha nem szartad volna le a fejem aznap reggel mikor apám majdnem agyon vert, köszönöm szépen abban a 5 hónapban azt a sok szépet és jót de részemről végeztünk! És ne keress, köszi!
*Tiltás*
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Apa:
~13:48~
-Kidlámyom hil a picsáva bagy?
*ahj de jo ez megint be van baszva? Vissza se írok neki*
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Másnap reggel 8:00 kor csörgött a telóm de csak üzenet jött, TOMTÓL???

Tom:
-Szia Lana, bocsi ha felkeltettelek, átmehetek?
Nyugi nem akarok semmi olyat, csak beszélni...