Hirtelen Szerelem /Tom Kaulitz/

9. Rész

Tom:
-Szia Lana, bocsi ha felkeltettelek, átmehetek?
Nyugi nem akarok semmi olyat, csak beszélni...

Én:
-Ömm p-persze gyere csak!

Tom:
-Hát igazábol màr itt vagyok.

Én:
-HOGY TESSÉK??

Gyorsan letettem a telefont és felkaptam valami ruhát. Mivel csak egy hálóingbe voltam.
Felhúztam egy világoskék baggy jeans-t és egy Tokio Hotel logo-s toppot.

Megfésültem a hajam és rohantam is le, bár nem értem miért sietek ennyire hozzá.

Kinyitottam az ajtót majd behívtam Tomot

Tom:,,Hűha Tokio Hoteles póló? Nem hittem volna.."

*Tom szemszöge*
7:50

Én:,,Ahjj Biiill nem tudom megtenni, képtelen vagyok, tegnap a szemébe se mertem nézni, ez ilyen váratlan érzés." Mondtam szenvedve.
,,Nem tudom megmondani mit érzek, ez nem én vagyok, ez nem Tom Kaulitz, ez a lány teljesen megváltoztatott, még akkor is ha csak megjátszás volt amit csináltatok, azt hiszem szeretem, nem vagyok biztos az érzéseimben.

Bill:,,De Tom, ha elfolytod ezeket az érzéseket akkor csak rosszabb lesz, hidd el, megkönnyebbülés lesz kimondani elhiheted! Szóval menj, és most nehogy elbaszd nekem, nagyon kedves lány, vele nehogy merj játszani!
Mert fogom magam és levágom a kanos farkad a helyéről megértetted? És ne a kanosság beszéljen belőled, hanem a szíved! Csak is az igazi!"

Én:,,Igazad van! Bocsánat, megyek és elmondom neki, de elötte írok neki.."

/Time skip/
Írtam neki és mire megnézte addigra már ott álltam az ajtóban.
Kellett neki egy 10 perc hogy kinyissa az ajtót.
Amikor végre lejött megcsillant a szemem mikor megláttam, csak nem mutattam ki, nehogy azt gondolja hogy tetszik nekem..

Lana:,,ömm s-szia gyere be!"
Egyböl bementem, megöleltem és eléggé meglepődött, ahogy láttam egy picit félt hogy megint azt akarom, sajnálom hogy ilyennek lát engem de az én hibám, ezért kéne megváltozzak, érte.....

Leültünk a kanapéra, nagyon stresszeltem, hogy mit fog reagálni vagy mondani, már kezdtem izzadni meg pánikolni.

Én:,,Huh hát ömm... én.."
Lana:,,Minden oké??"
Én:,,Ömm n-nem nem tudom adj egy pillanatot."
Kirohantam a mosdóba. Tükörbe néztem és bepánikoltam, könnyek folytak a szememből, nem tudtam mit csináljak

,,Toomm nyugii nincs semmi baj ez csak egy lány nincs mitől tartani, mivan?? Nem, ő nem csak egy lány, ahjj..." mondtam magamba, próbáltam lenyugtatni magam, valamennyire sikerült is, aztán kopogtak.

Lana:,,Tom jól vagy?? Minden okés??" Hallottam a hangján hogy aggódik, talán érez valamit vagy csak beképzelem és csak barátként aggódik?? Ahhj annyira összekuszálódtak a gondolataim *TOM SZEDD MÁR ÖSSZE MAGAD!* mondtam magamba majd picit erősen megpofoztam magam és erőt nyertem hogy elé álljak és megmondjam a szemébe hogy mit érzek.
Kiléptem az ajtón és Lana ott ül a kanapén és csak előre néz.
Mikor meghallotta hogy nyílik az ajtó egyböl idenézett..

Lana:,,Jól vagy? Mi történt??"

Én:,,Ömm, s-semmi különös"

Lana:,,....biztos?"

Én:,,AHJ NEM, figyelj Lana őszintén nem tudom már magamba tartani ezt az érzést és màr az elején elszerettem volna mondani mikor először megláttalak, csak hát akkor egy agresszív bunkó fasz voltam és bevallom, fontos vagy nekem és sokat segítettél megváltozni még ha nem is vetted észre, elég volt annyi hogy megjátszottátok az öcsém halálát, egyböl megtörten és magamhoz tértem, és onnantól kezdve tudtam hogy téged nem veszíthetlek el soha mert bármi van megtudnál változtatni ami nagy szó, és én azt hiszem....."