Happy end?

6. fejezet

Damian Moreno szemszöge:

Miután eljötten, Natalietől megfigyeltem a srácokat, akik szekálták őt. Lehet, azt mondtam, hogy a randi után fogom őket megölni. És be tartom az, ígéretem. Nem hagyom, hogy bántsák a kisbalerinámat. Ebbe a pár napban, nagyon megkedveltem, és nem hagyom elmenni. Soha. Ő, most már hozzám tartozik. Kitaláltam a tervet, hogy fogom megölni azt a 4 srácot. Miután megkínoztam mindegyiket, és megöltem. Azután, felveszem videóra és az egyik gyerekre rakok egy cetlit. Amin, letisztázom, hogy Natalie az enyém. Talán, nem jó ötlet. Az is biztos, hogy rá szállnak, főleg a rendőrök. Az apja, Verona város, rendőrfőnöke. Anyja, saját könyvtárat vezet. Rendőr apuci, és egy könyvtáros anyuci. Hát ez, nagyon fasza. Lehet, még se jó ötlet az a videó. Mert, ha tv-ben is le adják, tuti látni fogja az apja. Maximum, haza küldi és nem engedi ki, addig míg engem el nem kapnak. Bár nehéz lesz, ha semmilyen nyomot nem fogok magam után hagyni. Jó buli lesz az fix.

Hajnal 1 óta nézzem, ahogyan édesen alszik az ágyában. Világos rózsaszínű az ágyneműje, talán miatta megkedvelem a rózsaszínt. Azt hittem, hogy nem fog aludni, hisz mielőtt elmentem mondtam neki, hogy majd vissza jövök. De, úgy tűnik nem érdekelte. Legalább tudom nézni. Imádom. Ideje haza mennem, ha holnap jó fiú akarok lenni. De, nem ígérek semmit. Mielőtt elmegyek, megsimogatom Mikhailt.

Este 6

Éppen gombolom be, a fekete ingem gombjait. Fekete, és fehéren kívül nem nagyon hordok mást. Talán, szürkét. Pár perce kaptam egy fejmosást, Marcustól. Egy évvel idősebb, és elhiszi, hogy ő a főnök. Ja, nagy cucc, ő a maffia főnök fia. Apjától talán, ha félnek. Tőle is nagyon kicsit, de azok mind kisfiúk. Viszont, tőlem még a férfiak is. De nem vagyok maffia vezér, vagy valami. Csak egy gyilkos, aki a csajáért bármit megtenne. Hm, már most imádom így hívni. Nem tudom, milyen ruhában fog eljönni randizni, de minden hogy gyönyörű lesz. Megpróbálok jó fiú lenni, de csak ma, és csak miatta. De, ha mégse sikerül, remélem nem fogom elijeszteni magam mellől. Nélküle, üres az életem. Ő, az egyetlen aki, miatt megpróbálok jó ember lenni. Ő, a fény a fekete fehér életembe. Kétszer, láttam mosolyogni. Egyszer az operában, másodszor pedig a lakásban, mikor nézte a kedvenc filmjét, és közben simogatta, Mikhailt. Többet kéne mosolyognia, jól áll neki.

Hallom, hogy rezeg a telefonom. Be állítottam fél hétre az órám, mert valahonnan sejtettem, hogy rá fogok gondolni míg öltözők. Mielőtt elmegyek érte, előtte bemegyek egy virág boltba, és veszek neki csokrot. Rózsát nem fogok most venni, mert akkor felidegesíteném magam, mivel James is azt adott neki. Én viszont mást fogok. Két kedvenc virága van. Egyik az a rózsa, másik pedig a tulipán.

Szaladok lefele a lépcsőn, és meglátom Hadest ahogyan fekszik a kanapén. Amikor meglát, ide jön hozzám. Gyorsan megsimogatom, és már megyek is a garázsba. Oda megyek a BMW-mhez és beszállok. Beindítom, majd kitolatok és már indulok is a virág bolt felé.

A csokor megvan, és úton vagyok Nataliehoz. Tegnap, foglaltam az egyik legnépszerűbb étterembe, asztalt. Azt hittem, hogy meg kell fenyegetnem a pasast, mert nagyon nehezen akart bele egyezni, hogy az egyik foglalást le mondja. De, sajnos nem kellett. Pedig szívesen tettem volna.

Tegnap
telefonhívás

-Jó estét! Szeretnék asztalt foglalni, holnapra.-Amint elmondtam, sóhajtottam. Na gyerünk, nézzük meg, hogy vajon igent mond e vagy nem.

-Jó estét uram! Sajnos, telt ház lesz holnap. Esetleg máskor nem tudna asztalt foglalni?-Kérdezni. Kezdek ideges lenni.

-Nem nem tudnék. Holnap szeretnék egy asztalt.-Mondom ingerülten.

-Sajnálom uram. De, mondtam már, hogy holnap telt ház van!-Egyik szekrényből kivesznek, egy konyhai kést, és elkezdem forgatni.

-Akkor, muszáj lesz valakinek lemondania. És, ha azt meri mondani, hogy ilyet nem lehet akkor nagyon megbánja.-A fejembe, már lejátszódott, hogy hogyan is fogom megölni.

-Milyen névre lesz?-Nyelt egyet. Szegény, megvan ijedve.

-Damian Moreno.-A srác, vagy szívrohamot kapott a nevem hallatán, vagy csak nem mer megszólalni.

-R...rendben. Már meg is van. Viszont látásra. Szép estét Mr Moreno.-És már le is tette. Hm, imádom az életem.

Jelen

Na szóval, igen. Ez történt. Ugye, hogy kedves voltam? Nem, értem miért rémült meg ennyire.

Itt várok, Natalie lakás előtt. Írtam üzenetet, a kisbalerinámnak. Kiszállok, és addig elszívok egy szál cigit.

Miközben szívom a cigimet, amiből már nincs sok. Meglátom őt. Nyelek egyet, a ruhája combjáig ér, vagy annál feljebb. Ennyit erről, hogy én jó fiú leszek. Elé állok, és közben eldobom a csikket.

-Szia!-suttogja. Olyan gyönyörű, de nem ígérem, hogy jó fiú leszek.

-Szia, kisbalerinám!-Megpuszilom az arcát, majd oda vezetem a kocsimhoz és be ültettem. Ha jól látom, akkor a kisbalerinám elpirult. Beülök, és beindítom.

Talán, ha 10 perc eltelt. Én már nem bírom. Rá rakom a kezem, a combjára és elkezdem simogatni.

-M..mit csinálsz?-Kérdezi halkan.

-Tudod, azt mondtam magamnak, hogy ma jó fiú leszek. De, viszont a ruhád miatt, nem tudom be tartani.- Feljebb viszem a kezemet, megállok a bugyijánál, hm, ez egy csipke. Nyel egyet, de nem mond semmit. Én, ezt egy igennek veszem. Elkezdem dörzsölni a bugyiján keresztül, erre ő fel sóhajt. Arrébb tolom a bugyiját, és elkezdek körözni a nőiességénél. Sóhajt, mire belédugom az egyik ujjam. Elején, lassan mozgattam, de amint meghallottam a nyöszörgést, gyorsabbra  váltottam.-Élvezed?-Kérdezem, és még egy ujjam belédugom, amire fel nyögött. Istenem, ez a legszebb hang amint hallottam még. Hevesen elkezdett bólogatni. Folytattam a tevékenységemet, éreztem, hogy lassan elfog menni. Pár perc után elélvezett.

-Azta.-Lihegve mondta.

-Milyen volt az első orgazmusod, bébi?-Kérdezem kíváncsian.

-Nagyon jó volt. Imádtam.-Lihegi. Le nyalom, az ujjaimról a nedvét. Imádom. Combjára rakom, és folytatom az utunkat az étterem felé. -Mivel le álltam az út szélére.-

-Örülök neki, hogy imádtad.-mosolygok, majd hátsó ülésen levő csokrot megfogom, és oda nyújtóm Nataliehoz. Megfogom a kezét, és ráteszem a csokorra. Felém fordul, majd elkezdi óvatosan tapogatni. Amikor rá jön, hogy ez egy csokor, oda hajol és megszagolja.

-Úristen, ezek tulipánok! Egyik kedvenc virágom. Köszönöm!-Meglátok egy könnycseppet, közelebb hajolok, és le csókolom a könnycseppét

-Ne sírj, szépségem. Jobban áll, ha mosolyogsz!-Suttogom, és fél szemmel nézzem az utat. Nem akarom, hogy megsérüljön azért mert én nem figyeltem az utat.