4. fejezet

3.3K 121 7
                                    




Natalie Torres szemszöge:


Még mindig, nem találták meg Jamest. Nicole már kezd, kicsit nyugodtabb lenni. James szüleit is felhívta, hogy otthon van e, de ők is azt mondák, hogy nincs. A rendőröknek sincs nyomuk, azon kívül, hogy az operában volt. A mai napot, nehezen de kibírtam. Gimimbe van, 4 srác , akik folyton szekálnak azért, mert látássérült vagyok. Logan,Connor,Edward,Nathan ők a minden napjaimat tönkre akarják tenni, mióta abba a gimi járok. Nap, mint nap el akarom kerülni őket. De nem mindig sikerül. Ma se hagytak, békén. Nicole erről nem tud, talán sejti. Tudom, hogy Nicole szólna valamelyik tanárnak, amiből nagy botrány lenne. És talán, jobban elkezdenének szekálni. Mindegy is. Miután haza értem, Nicoleal, elkezdett készülődni a randijára. Nem is említettem, szóval az van, hogy ő és Marcus elmegy randizni. Nagyon örülök nekik. Nicolet az előző pasija után, most látom újra boldognak. Ő már nincs itthon, csak én és Mikhail. Mostanában eléggé sokszor érzem, hogy valaki figyelne engem. Nem csak itthon, még a suliba is érzem. Erről se szóltam senkinek. Nicoleon kívül nem is tudnám, mondani másnak. Az, hogy látássérült vagyok, nem tudom kiben bízhatnék meg, Nicoleon kívül. Félek az emberektől, mert a mai világba, már nehéz találni egy igaz barátot is. Mindegy is, ma semmi se ronthatja el az estém. Mikhailal, éppen a kedvenc filmemet nézzük, All my life. Egyszerűen imádom, ezt a filmet. Főleg a szökőkútas jelenetet, Nicoleal néztem meg, és ő mindent elmondott, hogy éppen mi történik. Ha úgy nézzük, az egészet tudom kívülről. Hirtelen azt hallom, hogy Mikhail a bejárati ajtó felől kezd el ugatni. De aztán elhallgat, és meghalom a bejárati ajtó nyitódását, és csukását.

-Nicole? Ilyen gyorsan haza értél?-Kérdezem, de semmi válasz. -Nicole? Kérlek, ne akarj megijeszteni, mint a múltkor.-Kérlelem, de még mindig semmi válasz. Meghallom, hogy valaki elkezd szuszogni a fülem mellet, amitől libabőrös leszek.

-Kisbalerinám, olyan szép vagy ma, de nem csak ma, hanem mindig.-Suttog, de még mindig nem ismerem fel,hogy ki az. Rettegek, mi van ha elakar rabolni?-Ha azon gondolkodsz, hogy elrabolnálak, nem kell mert nem foglak.-Suttogta, még mindig.-Amikor a színpadon szerepeltél, már akkor eldöntöttem, hogy az enyém leszel. Még, ha nem is egyezel bele.-Sóhajtott.

-Ki vagy?-Csak ennyit tudtam, dadogva kérdezni.

-Első, és utolsó szerelmed.-Suttogta, és csókot lehelt a nyakamra, amire jóleső borzongás futott végig rajtam.

-Te vagy az a srác, akit mondott nekem a barátnőm?-Kérdeztem halkan.

-Szóval, beszéltettek rólam.-sóhajtott.-Majd, arról is beszéljetek, hogy hogyan foglak megdugni.-Suttogta, és éreztem, hogy eltávolodott. Már meg is hallottam, a nyitódást majd a csukódást. Ki volt ez az idegen? Kérdezem meg esetleg Nicolet? De Mikhail, hova lett?

-Mikhail?-Ordítom, és már érzem, hogy itt is termet mellettem. Miért nem ugatott azután, hogy be jött az idegen?


Damian Moreno: szemszöge:


Tegnap meglátogattam a kisszépségemet, látszott rajta, hogy rettegett amit nagyon élveztem. Többször voltam már nála, és így a kutya nem tudta azt hinni, hogy betörő vagyok. Bár, nem mintha egy kutya nagy gondot okozz a bejutáshoz. Mikhail, olyan fura név. De a kisbalerinám, imádja. Ahogy, egyre többet megfigyeltem Natit, észre vettem, hogy 4 srác folyton bántja a suliba. Ezért halál jár. Talán, ugyan úgy végzik, mint James. Hogy honnan tudom, hogy így hívják azt akit megöltem? Utána néztem Nicole, adatainak is. És ott megtaláltam. James, testét majd a sulija falára fogom rakni, hogy mindenki -szekálóit is beleértve.- féljen a titokzatos gyilkostól. Hátha ez, után már nem fogják szekálni -ha még élni fognak addig.- vagy ha mégis, sokkal rosszabbat fogok velük csinálni. Holnap péntek, és Natinak még van sulija. Szóval ma este felrakom Jamest, hogy holnap reggel mindenki lássa.


Itt vagyok, a sulija előtt, Jamessel a vállamon. Örülök, hogy nem ingbe jöttem. Megkeressem Nati szekrényét, mert az mellett van a 4 srác szekrénye is. Feldobom a szekrény tetejére, majd rá ragasztom a kis cetlit. Amit, mindenki el tud olvasni, még Nati is.


Natalie Torres szemszöge:


2 nap telt el azóta, hogy itt járt az a titokzatos idegen. Nicolet már kérdeztem, hogy ki volt az, de ő azt mondta, hogy elfelejtette a nevét. De azt mondta, hogy kerüljem el. Amit nem értettem, megkérdeztem miért, erre ő semmit nem válaszolt, csak terelte a témát. Mindegy, úton vagyok a suliba, hurrá utolsó nap! De nem, mivel ezután hétvége, és így nem tudnak szekálni, ezért ma 2 napos szekálást kapok. Hogy véletlenül se, heverjem ki abban a 2 napban. Be érek a suliba, ahogy megyek a szekrényemhez. Beleütközök valakikbe, ne ne e kérlek, csak ne ők legyenek.

-Melyik haverod volt?-Kérdezte idegesen Logan. És valamit bele nyom a kezembe, majd dühösen elmennek. Hála istennek. Tapogatom a kezembe lévő papírt, és megérzem a braille-irást. "Így hal meg, az is aki bántja a balerinát. Vagy rosszabbul jár, Logan,Connor,Edward,Nathan. Csak óvatosan." Oh ne, csak ezt ne. Miért kellett ebbe bele keverednem? Inkább haza megyek, nem bírnám ki.

így is tettem. Nem rég értem haza, amint haza értem be is rohantam a szobámba. Nem tudom ki volt, és, hogy mit vagy kit ölt meg. Mi van ha, engem is bántani akar? Lehet az idegen volt, aki be tört hozzám.

Happy end?Onde histórias criam vida. Descubra agora