Happy end?

23. fejezet

Natalie Torres szemszöge:

5 évvel később.

Az emberek tapsolnak. Páran még ordítanak. De ez megszokás. Jó érzés, hogy tetszett az embereknek. Viszont egy baj van. Ő nincs itt. És ez fáj. Ugyan arra a zenére táncoltam, mikor ő is itt volt. Csak más koreográfiát állítottunk össze. Dark paradise. Az utóbbi öt évben sokkal több Lana Del Reyt hallgattam. De így is a hiánya még mindig hasogat. Öt év az elég sok idő. Nagyon nehéz át vészelni, ha nincs melletted senki. Szerencsére Hades,Nicole és Mrs. Jones itt voltak mellettem. Mindig számíthatok rájuk. Anyuval ugyan úgy tartom a kapcsolatot, viszont apámmal már kevésbé. Számomra nagyon sokat esett lefele a képzeletbeli lépcsőn. Anyu csak is felfele megy, mint a többiek. A legtetején -még ha nem is akarom be vallani magamnak- Damian áll. De nem foglalkozunk ezzel.

-Natalie! Annyira ügyes voltál! Istenem! Annyira büszke vagyok rád.

-Köszi, Nissy. Ez is csak egy ugyan olyan fellépés volt. Nem nagy szám.

-Dehogynem! Hisz ugyan arra a zenére táncoltál, mint mikor...-Hirtelen elhalkult. Úgy tűnik leesett neki.-Nem számít. Lanának ez a zenéje mindig fantasztikus.

-Ahelyett, hogy az én szerelmi életemről beszélgetnénk, inkább azon gondolkodj, hogy holnap hozzá mész, a szerelmedhez.

-Úristen! Holnap lesz az esküvőm! Biztosan jó a ruha? Nati? Szerinted jól nézek ki benne?-Tudjátok, mindig a menyasszony pánikol ilyenkor, hogy vajon tényleg jól áll e neki az a ruha, vagy, hogy a vőlegény nem fog ott hagyni az oltárnál. De ez inkább a menyasszonyra jellemző. Túl sok romantikus filmet néztem ebben az öt évben.

-Nicole, ha látnálak száz százalék, hogy igent mondanék.-Igen, Nicole tényleg hozzá készül menni Marcushoz. Ahhoz a Marcushoz. Damian legjobb barátjához. Sajnálom, hogy Damian nem lehet ott. Nem miattam, hanem Marcus miatt. Természetesen.

-Olyan jó barát vagy. Nálad senki se jobb. És még az a hülye Moreno is tudja. Szerencsére rád vár.-Hogy tessék?-Mármint ízé. Vagyis öm.

-Ezt te honnan tudod?

-Hát az van, hogy Marcus pár napja volt nála. És neki ezt mondta. Tény és való, hogy azt mondta ne mondjam el neked. Csak hát kicsúszott a számon. Nem tehetek róla.-Nevetett.-Tegyünk úgy, hogy ez a beszélgetés nem történt meg. És te nem tudsz arról a dologról.

-Persze persze.

Damian Moreno szemszöge:

Esküvő előtt két nappal.

Végre. Mostmár nem abba a koszos, büdös börtönbe rohadok. Végre-valahára a friss levegőt szívhatok. Sitten persze ki mehetünk a levegőre edzeni, vagy csak úgy beszélgetni. De az sokkal másabb, mintha TÉNYLEG a szabadban lennél. Első dolgom megnézi, Nati fellépését. Biztosan nagyon gyönyörű még most is. Lehet még szebb. Vajon elfelejtett már? Vagy barátja van? Netán férje? Lehet férje van és egy gyönyörű gyerekük. Nem biztos, hogy nem. Nekünk együtt kell lennünk. Aztán feleségül veszem, és lesz egy gyönyörű kislányunk.

1 nappal később

Istenem, tényleg káprázatos. Ahogy a dallamra ritmusosan mozog. Dark paradise. Ez volt akkor, mikor először láttam meg őt. Hihetetlen, hogy még mindig balettozik. Végülis ez volt az álma. Egyszer említette, hogy Milánóban a La Scala operaházban akar fellépni. Ha sikerül neki, az első sorból fogom nézni. Egyértelmű.