Happy end?

26. fejezet

Damian Moreno szemszöge:

Káprázatos, csodálatos és tehetséges. Ez a három szó és 29 betű elmondja, hogy mit gondolok az én szépségemről. A királynőmről, aki előtt térdre borulnék tiszteletet mutatva felé.

- Te hogyan, lehetsz itt?

- Kiengedtek a börtönből, kis balerina. 5 évvel ezelőtt apukáddal megegyeztem, hogyha megszakítom veled a kapcsolatot, akkor megoldja, hogy kevesebb legyek sitten. Tudtam, hogy újra találkozunk, így az-az 5 év nem számított.

- Nem számított?! Tökre tetted az életem!

- Dühös vagy, mert ellöktelek akkor magamtól, azt hitted átvertek téged. De csak, hogy tud. Sose vertelek át, mindig a te életedet tartottam szem előtt a sajátomé helyett.

- Miért fogadtad el apám ajánlatát? - Megfordult, hogy szembe legyen velem. - Ismerlek, nem fogadtad volna el, ha nem fenyegetett volna meg téged. Mondd el, mit mondott még! - Milyen kis elszánt és okos az én kis balerinám.

- Megkeserítette volna az életedet, úgy, hogy oda adott volna Morellinek. Meg feljebb emelte volna az évemet, de az nem érdekelt akkor, csak te.

- Miért Damian? - Mély levegőt vett és folytatta. - Miért pont most? 5 éve volt. Nem lehetséges, hogy még mindig érzel irántam bármit is. - Számomra lehetséges, 5 évvel ezelőtt csak 26 éves voltam, bár akkor nem mindig mutattam ki az igaz szeretetemet iránta, de így éreztem.

- Tudom, hogy még vágysz rám! Ahogy én is. A fizikánk és kémiánk nem múltak el egymás iránt, és ezt te is nagyon jól tudod, kis balerina! - Suttogtam az ajkának, alig pár milliméter választotta el a kettőt egymástól. Most baszottul szenvedélyesen megcsókolnám, csak tudom, hogy most az érzései kavarognak. - Te is ezt érzed, csak még nem igazán tudod eldönteni, hogy most utálsz engem vagy szeretsz. - Az ajka és a szemei között cikázik az én szemeim. Olyan gyönyörű, kék szemeiben elveszek, na meg vörös színűvel be kent szájfény, ami az ajkán van, megbolondít.

- Talán. Én meg érzem, hogy ha meg akarsz csókolni, Damian. Mi választ el tőle? Régebben szerintem nem voltál ilyen udvarias. Régebben nem is csókoltál meg! Éppen itt lenne az ideje, nem gondolod? - Ennyit arról, hogy udvarias leszek vele. Az ajkamat az ő ajkára nyomom, mindent bele adva kicsókolom belőle az összes lélegzet. Az ajkaink össze olvadnak, eggyé válva mozognak. Érzem, hogy elmosolyodik. Annyira sietősek a mozgásaink, mintha vége lenne a világnak, ha ez befejeződik. Felemelem, kis balerina egyből átkarolja a szép hosszú lábaival a derekam. Neki nyomom a tükörnek, leszarva, ha eltörik. Tovább csókolom, amíg az összes lélegzetünk el nem fogyik. Elhúzódik, hogy kicsit tudjon levegőt kapni, de a homlokát az én homlokomhoz dönti. Mintha egy szerelmes pár lennénk. Én vagyok a férfi, aki csak eljött a barátnője - még nem az, de hamarosan az lesz. - edzésére.

- Csodálatos vagy, kis balerina! - Suttogom mosolyogva. Érzi, hogy az ajkam felfelé görbült, így ő is azt teszi. Lélegzet állító a mosolya. Túl gyönyörű, nem érdemlem meg őt, de mégis akarom. Megérdemeljük a boldog befejezést! Mindenki megérdemli, beleértve minket is.

- Annyi mindenen mentünk keresztül, mégis újra egymásra találtunk, vagyis te csak ismételten be toppantál az életembe, mintha nem érdekelne semmi, csak én. - Csábító mosolyt kapok a végén.

- Pontosan úgy van, ahogy mondod, kis balerina. Miattad élek és halok. Te vagy a másik felem, aki eddig hiányzott az életemből, de 5 éve megtaláltalak, és azóta se akarlak elengedni. - Teljes őszinteséggel mondom. - Voltam tetóváltatni még a börtön idején.

- Neked vannak tetkóid? Mit tetováltattál? És hova?

- A bal mellkasomra. A becenevedet, és egy balett cipőt. - Oda érintem az egyik kezét, ahol a tetoválásom van. Talán egyszer, ha újra látni fog, megnézheti. Akkor már a kezén lesz a legszebb, és legdrágább gyémánt gyűrű.

- Miért? - A hangjában kicsit hallani lehet a bizonytalanságot, mitől lett ilyen?

- Mert szeretlek, kis balerina! Hát nem fogtad még fel? Csak érted élek és halok. Most már érted?

- Nem igazán. - Kuncogja. Áh, szóval így állunk? Legyen.

- Vajon Mrs. Jones mennyire akadna ki, ha itt terembe akarnálak magamévá tenni? - Kérdezzem huncut mosoly kíséretében. Látok egy rettegést a szemében. Vigyázz, kis balerina mert végül elkap egy bűnöző és megnyúz.

- Valószínűleg téged kitilt és feljelent. - Ravaszul mosolyog.

- Ahhoz el is kéne tudnia kapni. Apádnak sok időbe telt mire elkapott, de akkor is csak miattad tudott. - Látom, hogy büntudatos arckifejezése lett.

- Sajnálom, amiért általam kerültél sittre.

- Hé! Nem a te hibád, oké? Én csináltam folyton a feszkót, nem te. De bármikor újra be mennék miattad oda. Nem is volt olyan rossz, mindenkit tudtam idegesíteni, főleg az őröket, Azok voltak a legjobb napjaim odabent. - Megint kuncogott és mosolygott egyszerre, legalább megtudtam nevettetni. Nekem épp az is elég.

- Szóval akkor nem haragszol rám? - Kérdezte félénken. Ő rá sose tudnék haragudni.

- Sose tudnék rád haragudni, kis balerinám! - Suttogtam közel az ajkához, és újra megcsókoltam.

Natalie Torres szemszöge:

Legcsodálatosabb napom volt, mikor találkoztam Damiannal. Olyan volt mint, egy igazi úriember, gyengéd, kedves és romantikus, de azért kicsit megmutatta a domináns oldalát is. Mindegyik személyiségét imádom benne. És igen, végre teljesen tudom, hogy mit érzek iránta. Szeretet. Szerelmes vagyok a férfiba, aki 5 év után is engem akar. Ahogy én is őt. 5 évvel ezelőtt én 16 voltam, ő pedig 26. Most 21 vagyok, ő meg 30, november 1. van a születésnapja aznap tölti majd be a 31-et. És biztosra tudom, hogy akkor az ő karjaiban fogok felébredni, és felköszöntöm.

Nemrégiben értem haza, az úriemberem hazakísért. Ugye milyen imádnivaló? Végülis Hadesnak ő a gazdája, így természetes, hogy az "apjára" hasonlít. Mind a kettő követ, mint egy stalker és megvédenek engem mindentől. Megölik a férfiakat akik rajtuk kívül a közelembe mer menni. És mind a kettő szereti idegesíteni a fajtájukat.

Azon gondolkodom, hogy vajon Hades ma akar-e sétálni? Sőt biztosan. Ha látja, hogy megyek ki, egyből jön is utánam, kérdés nélkül. Olyan, mint Damian, de ezt már említettem. Nem tudom mitől ilyen Hades, de ha ez Damian műve, akkor jól be tanította.

- Na Hades, jössz velem sétálni? - Amint kimondtam, ugatott. Le hajoltam hozzá, és a nyakához raktam a nyakörvet majd kitapogatva a kapcsot, össze kapcsoltam.

Siri szerint este 9 van. Pont jókor viszem a kutyát sétáltatni. Vagy a kutya sétáltat engem.

Damian Moreno szemszöge:

A kis balerina és Hades sétálgat egy alig világított területen. De Nati biztonságba van Hadessal. Nem én tanítottam, csak valahogy össze kapcsolódtunk. Mind a kettőnknek fontos Nati. Semmi pénzért nem engednénk, hogy más valaki hozzá érjen.

Egy ideje észrevettem, hogy egy fura fazonú férfi követi Natiékat. Ahogy látom Hades figyeli oldalról a férfit,hogy vajon mit fog tenni. A férfi még közelebb merészkedik.

- Hé! Csinibaba hozzád beszélek! Mennyit kell fizessek egy éjszakáért? - Kacagott a férfi, ekkor Hades agyában valami elkattant és a pórázt elszakítva nekitámadt a férfinak. Ráugrott és rögtön a férfi torkát átharapta. Mosolyogva néztem végig, ahogy a aggresszív kutyám előtt, vérben fekszik, ordítva egy átharapott torkú férfi. Odamentem hozzájuk és megsimogatva Hades buksiját, jelezve, hogy szép munkát végzett. Le ült és elkezdte csóválni a farkát, mint egy büszke kutya. Nati mellé sétáltam és átkaroltam.

- Szerencsés vagy, hogy két Moreno vigyáz rád, kis balerinám! - Suttogtam a fülébe és csókot adtam a nyakára.