Happy end?

21. fejezet

Damian Moreno szemszöge:

Amikor mindenki azt hiszi, hogy a raboknak nagyon unalmas lehet az életük. Akkor elkell őket keserítsem, mivel ez nálam kurvára nem így van. Mert amióta itt vagyok, folyton idegesítem a többi társamat. És persze ők ezt nem annyira élvezik, de kit érdekel. Meg persze Natalie. 1 hónapja nem láttam őt, az incidens után. Elméletileg ma jön meglátogatni. Viszont van egy kis bökkenő. Az apja járt itt nálam, és elég nagy összeget ajánlott, viszont én azt nem fogadtam el. Persze kicsit idegesíteni is akartam, de ő konkrétan már a szabadságommal fenyegetett és Natalie életével. És csak Natalieért fogadtam el azt a szart.

Pár órával korában

-Miért is kellett be jönnöm a kihallgató terembe?-Kérdezem Benjamintól. Gondolom tudjátok ki ő. Ahogyan korában is mondtam, hogy szeretem idegesíteni az embereket. Na pont őt a legjobban. Az egész napom egyik fénypontja - Nati után -, az, hogy a kedves rendőr urat bosszantani tudom. A legjobb az egészben, hogy túl könnyen agresszív lesz.

Éppen mondani akart volna valamit, csak sajnos az ajtó kinyitódott, és be lépett Mr. irritáló Torres papa. Ha kiszabadulok, lefogok valakit fizetni azért, hogy ölje meg Thomast. Én is szívesen megtenném, de Natalie miatt még nem tettem meg, és lehet nem is fogom, ha nem ő maga kér meg rá.

-Mr. Torres milyen kedves, hogy meglátogat engem.-Gúnyt lehet érezni a mondatomban. Az arcán és Benjamin arcán is látszik, hogy nem sok kell nekik, és eldurran az agyuk.

-Kussolsz! Van egy ajánlatom.-Feleli, én meg a színészi tudásomat be vettem, és érdeklődőt fejet vágok, mint akik tényleg érdekelné.- Ajánlat egyszerű. Ma megmondod Natalienak, hogy vége. Én cserében fizetek, egy kisebb összeget, amivel enyhíthetnek a leüléseddel kapcsolatban.-Nem bírom ki röhögés nélkül, apuka csak szúrós szemekkel néz.-Valami vicceset mondtam?

-Igen. Én semmilyen pénzért nem fogok, szakítani Natalieval. Tőlem aztán ajánlat bármennyit, nem fog érdekelni. Ha csak ennyit akart akkor mehet is, mert nekem még kondiba kéne edzenem, hogy Natalienak tudjak flexelni.-Mosolygok. Fejéből ítélve kiakadt.

-Na de figyelj! Vess véget neki, vagy Nati bánja az egészet, értve? Leszarom, hogy a lányom. Eladom Morellinek, és akkor neki borzalmas élete lesz, és pluszba, ha ez nem lenne elég. Megemelem a büntetésedet! Szóval, gyorsan dönts, nincs rád sok időm.-Hogy lehet valaki, ennyire nyomorult? Oké az én apám se jobb, talán rosszabb is. De most Thomasról van szó, Nati apjáról. Aki simán oda adná Angelonak a lányát. Ilyen ember nem is érdemelne családot. Még azt is simán elhinném, ha Agnese - Nati anyukája - kényszerből van vele.

-Legyen.-morgom, mire győzedelmes arcot vág. Várd ki még én innen kiszabadulok, és akkor már nem lesz ez az arcodon. Büdös szarházi.

-Na látod, ez egyszerű volt! Helyesen döntöttél! Na szevasz.-Amint ki mondta az utolsó mondatát, kilépett a helyiségből.

Jelen

Lassan Natalie itt lesz. Nem tudom, hogy hogyan mondjam el neki. Talán csak egyszerűen, hogy vége ne keress? Nem, akkor nem hinné el. Ha így adnám elő, egyből le venné, hogy az egész kamu. Faszom, nem tudom mi legyen. Azt veszem észre, hogy mostanában egyre inkább nem tudok dönteni. Az a nő elveszi a gondolkodásomat. De nem sajnálom.

-Csak 5 percet kaptok, és remélem, hogy ez idő alatt nem akartok ott bent semmit se csinálni!-morogta Benjamin.

-Majd meglátjuk, csinibaba. Nem ígérek semmit. Hisz az a nő, nagyon dögös.-Kacsintok. Benjamin már most forr a dühtől. Látszik rajta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy engem megüssön. De mivel ő rendőr és én nem támadtam rá, így nem teheti meg. Szar lehet.

És megjött ő. Sajnos Benjamin kísérte oda az asztalhoz. Szakadna le a karja. Ha kijuttok ő lesz a második akit megölök. Megvárom míg ki mennek, majd megszólalók.

-Na kislány, hogy vagy?-Kérdezem, hisz azért 1 hónap az elég sok idő. De valami megváltozott. Natalie. Új külseje van, ahogy látom. Egy fekete bőr nadrág- és felső van rajta. Húha, lehetséges, hogy nem fogom kibírni. A farkam már nem bírja. Benne akar lenni.

-Egész jól, csak sok minden történt, azóta, hogy mi találkozunk.

-Mi történt?

-A suliban megtudták, hogy mi itt a teremben csináltuk.-elpirult.- És ezért minden félének elneveztek. De már nem érdekel. Muszáj voltam egy új Nataliet előhozni. Be kell valljam, tetszik. Neked tetszik?-Még szép, kisbalerina.

-Persze.

-Damian, mi a baj? Miért vagy ennyire rideg?

-Jobb lenne, ha nekünk vége lenne. Neked is sokkal jobb lenne.

-Mi?

-Natalie. Folyton bántalak. Ez nem egészséges. A suliban szekálnak, miattam.-Pár könnycsepp most hullik le az arcáról. Oh istenem, kisbalerinám. Annyira nagyon sajnálom.

-Damian, ne mondj ilyet! Kérlek! Szeretlek!-Egyre jobban esnek le a könnyek a szép puha arcáról.

-Sajnálom.

-Damian, ne mondj le rólunk! Kérlek! Valamit ki találunk együtt!-Felkellek a helyemről, majd oda sétálok hozzá, és a puha, fényes arcát megsimogatom.

-Nem, kisbalerina. Túl sokat ártottam neked. Ha valamikor kiszabadulok, és te valamilyen folytán ezt megtudod. Ne keress, ne akarj magadnak még több fájdalmat!-Még utoljára megsimogatom az orcáját-Vigyázz magadra, én gyönyörű balerinám.-Ellépek tőle, és kimegyek. Amint ki lépek, soha többé nem fogom azt a személyt látni, aki a legfontosabb számomra. De csak így védhetem meg.