Happy end?

29. fejezet

Damian Moreno szemszöge:

1 hét telt el azóta, hogy a kis balerinámmal a szökőkútnál szeretkeztem. Kurvára ki voltam már éhezve rá, és amikor táncolt, akkor merevedésem volt. A mozdulatai őrjítőek. Főleg amikor alattam vonaglott az orgazmustól. Na az volt egy csodálatos látvány. Még mindig tisztán emlékszem az 5 évvel ezelőtt történt kihallgató termes incidensre. Na az is egy túlfűtött hely lett. Ha egyszer lesz a lányom, nem fogom engedni, hogy egy rendőrrel jöjjön össze az is biztos. De még azt se fogom hagyni, hogy egy pöcsfejű kistaknyost haza hozzon. Minimum halálomig nem lehet majd neki barátja, csak ha jól nevelt igényes pasiról van szó, inkább akkor se. Várja ki míg meghalok, azt lehet párja. Szerintem a földön nincs olyan lányos apuka, aki hagyná, hogy a lányának csávója legyen. De nyugodtan elém állhat, aki mégis. Viszont nem ígérem, hogy életben marad. Ha valaki azt kérdezné, hogy még bennem van e gyilkolási vágy, akkor természetesen igent mondanék. Az mindig bennem lesz. Ez az énem részre, és Natalie is próbálja elfogadni. Vagyis legalább igyekszik. Tudom neki nem annyira tetszik ez az énem. Megpróbálok változni, miatta és magam miattam is. Meg majd a gyerekemért.

- Szóval, hova megyünk? - Kérdi Nati. A repülőtérre tartunk. Elviszem Athénba. Nicoletól megtudtam, hogy az a egyik kedvenc városa.

- Meglepetés. Légy türelmes, kis balerina! - Puffog, mire én elkezdek kuncogni. A combjára rakom a kezem, és simogatom. Olyan természetes. Mindennap csak úgy ragyog. Mint egy korona, és még annál is szebben.

- Szóval csak akkor fogom megtudni, ha odaértünk? - Felnevetek. Natalie néha annyira türelmetlen, pont mint én általában. Ezért vagyunk jó páros.

- Nyugalom, kis balerina. Mindent a maga idejében meg tudsz! -

- Pedig ha elmondanád, kapnál érte jutalmat... - Hajolt közelebb hozzám és a fülembe suttogta, közben a kezét végig vezette rajtam amíg le nem ért a nadrágomhoz. Nyeltem. Látom, hogy ravasz mosoly jelenik meg a szája szélén. Fenébe. A kis haverom megint éledezik.

- Natalie... - Nyeltem még egyet, ahogy rámarkolt a nadrágon keresztül a férfiasságomra. - Fejezd be, mert a tűzzel játszol! - Mind két kezemmel szorítottam a kormányt, de az egyiket elvettem onnan, majd Nati kezét megfogtam és a combjára tettem.

- Damian... - Suttogta még mindig közel hajolva hozzám. - Tudod, hogy szeretek a tűzzel játszani! - Felém fordul, mosolyog aztán vissza dől az ülésére.

- Nem jó megzavarni a sofőrt vezetés közben! Talán büntetést akarsz, kis balerinám?

- Milyen jó ötleteid vannak, Mr. Moreno! - Az agyamra megy ez a nő! Direkt ingerrel, de helyében nem tenném.

Ezután az úton nem szóltunk egymáshoz. Hallgattunk csendben a zenéket. Néha-néha rá pillantottam Natira. De csak a gyönyörű arcát láttam, ami ezerszer jobban ragyog, mint a nap. Valószínűleg minden rossz fiúnál azt mondják, hogy a lány kimentette a fekete-fehér életéből. És nem tagadom, tényleg ki mentett. Ő a nap, én a hold. Ez nem egy tiltott kapcsolat - mint Dahlia és Kaydené -, de körülbelül közelít hozzá. A napfogyatkozást azoknak az embereknek találták ki, akik tényleg tiltott szerelembe élnek.

5 órája a repülőn ülünk, és még van 10 óra hátra, mire odaérünk. Natival filmezünk. A szépség és szörnyeteget. Nati egyik kedvenc meséje. Persze az aranyhaj a másik örök kedvenc neki.

- Damian? Alszol? - Kérdi Nati felém fordulva. Mivel kívülről fújja az egész mesét így itt most nem mondom, hogy mik történnek. És egy ideje csendben vagyok, szóval lehet azt hiszi alszok.

- Nem, kis balerina, nem alszok. - suttogom.

- Lehet egy kérdésem?

- Akármennyi is lehet, mond csak. - mosolygok.

- Mikor szerettél belém? - A vér az ereimben megfagyott. Hogy jött ez neki? Mármint értem, hogy kíváncsi egy nő, de akkor is. A nőknél mindig csak random bekattan valami? Mély levegőt veszek, aztán megszólalok.

- Amikor láttalak táncolni az operában. Te? - Kérdem bizonytalanul. Félek, hogy nem az a válasz lesz amire én fogok számítani.

- Amikor, elsőnek suttogtál a fülembe. - Megkönnyebbüléstől kifújom a levegőt. Nem épp egy ilyen választ vártam, de túlszárnyalta.

- És ez, hogy jött neked, kis balerina? Hm? - Kuncog a kérdésemen. Vicceset mondtam volna?

- Látszik, hogy nincs húgod. És amúgy te soha nem meséltél a szüleidről. Te pedig szinte mindent tudsz rólam. - Be szívom a levegőt. Nem szeretek a szüleimről beszélni. Apám alkoholista volt, anyám meg szex függő volt, és folyton engem használt. És elég gyakran vert, némely seb ott maradt. A hátamon van egy. Nem akarok most erről Natinak mesélni, nem akarom a kedvét elrontani. Talán egyszer ha készen állok rá el fogom mondani, de az nem most van.

- Figyelj, most ne beszéljünk erről, oké? Elmondom, egyszer. De most ne rontsuk el ezt a napot. - Hevesen bólogatni kezd. Szeretem Natiban, hogy ilyen megértő. - Köszi, édes, hogy megérted. - Homlokához hajolok, és megcsókolom. Elhúzódók, és a le hunyt szemeit aztán az ajkait nézem. Néha azon tűnődöm, hogy egy ilyen nő mint Nati, hogy lehet az enyém. De aztán úgy gondolom, hogy maga az Isten teremtett össze minket.

Talán egy és fél óra múlva le száll a gépünk Athénban. Már várom, főleg, hogy holnap egy gyönyörű helyre viszem Natit. Egy héttel ezelőtt is ezen kattogott az agyam. És tessék. Mindjárt ott vagyunk. Mindent elterveztem. 5 napig maradunk itt, de ha Nati maradni akar, akkor maradunk. Nagy szüleim gazdagok voltak, és az összes pénzt én kaptam, mikor elhunytak. Meg persze dolgozom. Autószerelő vagyok. Minden fajta kocsit megszerelek. Még azokat az elektromos autókat is. Natinak és majd a gyerekemnek mindent meg akarok adni. Nati elmondja mit szeretne, én másnapra hozom is neki.

Több mesét is megnéztünk az út alatt, de még mindig van egy és fél óra a leszállásig. Most a Hős6-ost nézzük. Régebben nem voltam a nagy mese néző típus, de Natival szeretek nézni meséket. De Barbisat nem néznék meg. Ha mégis, be aludnék az első pár percben.

- Szeretem, Go go Tomago stílusát. Olyan egyedi. Főleg a szuperhős ruhája. Egyszerűen bele vagyok bolondulva abba a ruhába. Na és a hajában lévő lila tincsek. Brutális. - Imádom, ahogy Nati látássérültként is el tudja képzelni a mesékben lévő karaktereket. Persze az ilyen meséket Nicoleal nézte meg. Így Nicole segített neki elképzelni a karaktereket. De a mostaniakba majd én fogok segíteni.

- Imádom a képzelőerődet, édes.

- Tudom. - Kuncog. Élek halok ezért a nőért, szerintem ezzel ő is tisztában van. Ahhoz képest, hogy 5 évvel ezelőtt mi volt, aztán minden tökéletes lett. Innen is tudom, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. Mert megérte egymásért küzdeni, hogy utána boldog befejezés legyen.

Amire végeztünk a filmmel pont szállt le a gép. Nati már nagyon izgatott volt. De nem mondtam el amíg nem értünk oda a szállásra, hogy hova is hoztam őt. Bár folyton könyörgött, de próbáltam ellenállni neki, ami picit sikerült. Amikor megérkeztünk a szállásra, elmondtam, hogy Athénba hoztam. Egyből rám vetette magát és heves csókolózásba kezdtünk. Ezután elképzelt tettem vele a ideiglenes otthonunkat. A falak fehérek voltak, picit modern stílusú volt az egész ház, a hálószobánkba hatalmas franciaágy, szekrény, két éjjeliszekrény az ágy két oldalán, tv. A fürdőszobában volt zuhanyzó és kád is, szóval bármelyiket választhattuk. De mi a kád mellett döntöttünk. Mivel késő este értünk oda, szóval rendeltem kaját és amíg vártunk elmentünk lazulni a kádba. Amikor megérkezett a kaja már nézni kezdtünk egy mesét. Megettük a hawaii pizzát, és utána Nati fáradt volt, szóval ő be aludt gyorsan. Én még csodáltam őt, ahogyan békésen aludt.