Happy end?

28. fejezet

Natalie Torres szemszöge:

Egyszerűen csodálatos volt a tegnapi nap. Olyan figyelmes és türelmes volt. Damian akár egy könyves férfi lehetne. Túl álom ez az egész, ahhoz, hogy igaz legyen. Mármint most komolyan, ki bírná el hinni, hogy egy olyan pasi, mint Damian, őt választaná? Mert én biztosan nem. De szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen barátom van. Vagyis még nem kérdezte meg, hogy a barátnője legyek. Semmi intim dolgot nem csináltunk csókolózáson kívül - az nem olyan -, lehet miattam vár ennyit.

- Szóval akkor, Te és Damian újra együtt? - Kérdi hívásba, Dahlia. Nicole,Dahlia,Delaney és én 1 órája beszélünk. Mindenkinek a napjait meghallgattuk, mert mindenkinek történt valami a napjába. Nicole tanulja a szövegeit, Dahlia idegesíti Kaydent és Delaney meg dolgozik a kávézóban.

- Az egész nagyon bonyolult. - Mondom.

- Mi olyan komplikált abban, hogy megkérdezzen téged?

- Nem tudom, Lia. Damiannak nem könnyű. Nem tudom milyen gyerekkora volt. Így nem tudok erre választ adni. Nem akarok erőltetni semmit. Bár azt a szót már kimondtuk egymásnak és csókolóztunk is. De akkor se. Majd ha ő készen áll rá, megkérdezi.

- Szóval akkor, még ilyen kavaró fázisban vagytok?

- Olyasmi.

- Ti rosszabbak vagytok, mint Laneyék! - Nevet fel Lia, majd Nicole követi. Említettem, hogy mi 3-an - Lia, Nissy és én - semmit nem tudunk Laney kapcsolatáról, mert nem mesél semmit róla.

- Hé! Ez nem igaz! - Rival rájuk Laney.

- Pedig nagyon is igaz, ugye Nicole? - Kérdi kuncogva.

- Ahaaa! - Ordítja Nicole. Kicsit messzebbről hallom, biztos a nappaliba hagyta a telefonját és ő meg a konyhában tartózkodik.

- De amúgy csajok... - Szólal meg halkan Delaney. - Azért nem beszélek róla... mert ez nagyon bonyolult. Azt hiszem kedvelem, Dantet. Még akkor is, ha ő volt a fogvatartóm. És azzal, hogy elrabolt, csak engem akart óvni a bajtól. Megmentett. Tudjátok, említettem, hogy itt Sheffield-ban, van egy úgy mond szervezet, akik este járkálnak a városban, hogy a kint sétáló embereket be gyűjtsék. Sasok. Ők akartak engem is elkapni, de Dante ott volt, és végzett velük. - Halkan beszélt, megéreztem a félelmet a hangjába. Talán fél, hogy valaki lehallgatja. Miért tenne ilyet bárki is? Lehet a Sasoktól retteg?

- Laney, mi a baj? - Kérdezem.

- Olyan érzésem van, mintha valaki le akarna hallgatni. - Suttogja Laney.

- Lehet Reyes az. - Gondolkodik hangosan Nissy, úgy tűnik vissza tért.

- Miért pont ő akarna megfigyelni?

- Hááát, végülis nem engem rabolt el egy férfi és tartott fogva 1 éven keresztül. Laney, egy rabló, nem fog elhagyni, ha egyszer elenged. Mindig csekkolni fog téged. Egy bűnöző soha se hagyja élve azt a személyt akit elcsent. - Mondta Lia.

- De ő csak meg akart menteni a Sasoktól. - Helyeselt Laney.

- Honnan veszed, hogy csak ennyi volt? Olyan fajta férfi, mint Reyes. Beteg elmével születik.

- Lia te ilyeneket honnan tudsz? Miből veszed, hogy mindegyik bűnöző ilyen?

- Laney... - sóhajtott fel Lia. - Kayden sokat mesélt nekem. Mivel ő elég sok ideje benne van ebben a szakmában, így elhiszem, ha azt mondja, hogy nem jó bízni egy gyilkosba. Tudom, hogy neked vajból van a szíved, de inkább fogad meg a tanácsom, és ne bízz benne.

- Rendben, Lia. - És úgy látszik, hogy ezzel le zártuk a beszélgetést.

A "veszekedés" után, elbúcsúztunk egymástól, mert mindenkinek dolga lett.

Lia hercegnős dolgait csinálja, Nissy főzz és Laney meg tovább folytatja a kollekcióját. Én pedig várom Damiant, hogy elvigyen a balett edzésemre.

Kb 10 percig vártam kint az utcán, mire meghallom, Damian kocsijának a hangját. Jó öreg BMW M4-es autóval furikázik mindenhova.

- Szia, kis balerinám! - Hallom, hogy nyitódik a kocsiajtó. Már előttem termet Damian. Egyből az ajkát az én ajkamra nyomta. Hevesen csókolt Amilyen heves is volt olyan gyorsan ültetett be a kocsiba.

- Szia Damian! - Kuncogtam. Nagyon fel van pörögve ma az úriemberem.

- Nati, emlékszem, hogy mondtad a stúdió mögött van egy szökőkút, az még ugye ott van? - Kérdi. Őszintén szólva, nem vagyok benne biztos, mivel utoljára 5 évvel ezelőtt voltam hátul.

- 5 évvel ezelőtt voltam ott. Az volt az én második otthonom. Edzés előtt és után mindig oda ültem le, jó volt hallgatni, ahogy a madarak beszélgetnek egymással. Meg mikor énekeltek. Olyan nyugtató volt. - Nem is figyeltem, hogy már elindultunk. Jó volt arról a helyről beszélni.

- Reménykedek, hogy még mindig ott van. - Suttogja. Érzem, ahogy megállítja az autót. Ilyen gyorsan ideértünk volna?

Ki segít a kocsiból majd be vezet a studióba.

- Sziasztok! - Köszön Mrs. Jones.

- Üdv Mrs. Jones! - Köszöntünk vissza egyszerre Damiannal.

- Hogy vagytok? - Kérdi Mrs. Jones.

- Tökéletesen, és ön? - Damian mostanában elég udvarias. Lehet valami be kapcsolt az agyában?

- Jaj Damian, mondtam már, hogy tegezz! - Nevetett - De én is meg vagyok.

- Na de, Natalie! Gyorsan öltözz át és akkor kezdjük! - Bólogatok, és Damian segítségével elmegyek az öltözőbe.

1 óra múlva

Nem régen köszöntünk el Mrs. Jones-tól. Damian megfogta a kezem és ki vezetett a szökőkúthoz - Mivel Damian addig megnézte, míg én balettoztam.

Oda értünk, és le ültetett a kőre, amitől kirázott a hideg. Elkezdte lehúzni a cipzárt a pulcsimon. Ugye ő most nem itt akarja csinálni?

- Damian... Mit csinálsz?

- Amióta kijöttem a sittről, vágyom rád. Tudom, hogy te is! Ne is merd tagadni! - Sóhajtott a végén. Lehúzta rólam a pulcsim, nem szólt semmit. Gondolom észrevette, hogy pulcsi alatt csak melltartóban vagyok, és nincs póló rajtam. - Baszki! - Suttogta. A harisnyámat leszaggatta rólam, a szoknyám feljebb húzta. Hallom, ahogy lehúzza a sliccét.

Ideje már vágyom, hogy újra érezhessem őt magamba. Nem akartam kezdeményezni. És várni is akartam vele. De ez talán a megfelelő alkalom, hogy újra szeretkezzünk.

Közelebb jön, és érzem, hogy a férfiassága hozzám nyomódik. Áll neki. Ő is vágyik rám, ahogy én ő rá. A bugyimtól is megszüntet. Kezét oda érinti a csiklómhoz, dörzsölni kezdi. Hátravetett fejjel sóhajtozok. 5 éve. Ennyi idő telt el mióta utoljára csináltam.

- Mond, hogy senki nem érintett meg itt, rajtam kívül azóta? - Lihegve kérdezi.

- Senki! - Mintha, ezzel a szóval megadtam volna az engedélyt neki. Nem minthogyha nem lenne engedélye rá.

A férfiasságát oda húzza a bejáratomhoz, lassan és gyengéden be tolja. Felnyögök a jóleső feszítéstől. Érzi, hogy szűk vagyok, mert morogott egyet.

- Aztakurva, Natalie! Nagyon szűk vagy! - Morogta a nyakamba. Elkezdett mozogni.

Minden egyes lökéstől tágulok, amitől Damian gyorsabban kezd mozogni. Folyamatosan nyögök, nem tudok csendben maradni.

- Istenem, Damian! - Nyögtem picivel hangosabban a nevét. Megint morgott. Megfordított és hassal a kőre nyomott. A kezem bele lógattam a vízbe, de nem sokáig volt benne, mert Damian hátra fogta kezem, és állatias módra nekilátott dugni.

- Gyerünk, kis balerina! Sikítsd a nevem! Hogy aki erre jár, hallja, hogy milyen jó munkát végzek! - Nyakamba morogta, majd megszívta. Felsikítottam a hirtelen jövő intenzitástól. Olyan gyorsan mozgott, hogy alig bírtam vissza tartani az orgazmusomat. - Most, Balerina! - Nyögte. Erre a jelre vártam. Elengedtem magam, és megint felsikítottam. Elélveztem, ahogy Damian is. Testünk remegett.