Happy end?

22. fejezet

Natalie Torres szemszöge:

Tudjátok, mikor azt kéri, hogy ne keresd őt, és, hogy lépj tovább. És mikor már kezdesz jobban lenni, akkor a haverjával küld neked egy nagy darab plüss macit egy cetlivel. Ismerős ez az érzés? Na igen. Ő itt Damian Moreno. Aki talán két hónappal ezelőtt, "szakított" velem. Máshogy nem igazán tudnám mondani. Még mindig töröm a fejemet, hogy miért mondta azokat. Lehetséges, hogy megfenyegették? De hiszen, tudtommal előttem senki nem volt bent. Bár furcsának találom, amiért apa olyan korán be ment a rendőrőrsre. És igen, még mindig itt lakok a szüleimmel. Csak a franc tudja miért. Angelo nap, mint nap meglátogatok. Már vagy háromszor akart velem randizni, de én mindig nemet mondtam neki. Valaki, hogy nem tudja felfogni, egy három betűs szót? Néha azt hiszem, hogy őt örökbe fogadták, vagy nem tudom. Mert a szülei azért ennyire nem ostobák. Végülis egy nagy vállalatot vezetnek. És ha minden igaz, Angelo fogja megörökölni. Hát lehetséges, hogy akkor csődbe fog menni nagyon gyorsan. Nem akarok bunkó lenni, de az egész Angelo és a szüleim miatt van. Meg egy kicsit Damian is hibás. Oké az annyira nem jó, hogy embereket ölt miattam. Meg az se, hogy hazudott nekem. De néha a szerelemért, őrültséget csinálunk, ugye? Olyan mint, mikor dolgozatra tanulsz, de nem megy sehogy se a fejedbe, ezért puskát írsz. Kockáztatod a jegyedet azzal, hogy puskázol. Mert azért simán be ír a tanár két darab egyest. Nem tudom miért pont a iskolához hasonlítottam. Lehet jobb lenne más.

"Hiányzol kisbalerinám! Ha kijutok, elmegyek hozzád és szeretném látni az igazi mosolyod!"

Amikor azt mondta, hogy ne keressem meg mikor ő kiszabadul. De mégis képes ilyet írni. Egyre jobban azt hiszem, hogy csak megfenyegették. Hisz mi más miatt tette azt amit? Nagyon nincs másik lehetőség. Vagy lehet nem fenyegették meg, hanem csak engem akart védeni? Olyan jó lenne, ha elmondaná. Hiszen azzal mindenki jobban járna. Boldogok lehetnénk. De egymás nélkül el vagyunk veszve.

-Natalie! Elfogsz késni az iskolából! Nicole is itt van érted!-Anyukám már korra reggel nem hagyj. Semmi életkedvem be menni. Hogy csak a sok szart hallgassam. Mindig arról szól a napom, hogy az egész suli rólam és Damianról beszél. Ezeknek nincs életük vagy valami? Fel kéne nőniük, ennél sokkal dolgok történek. De nem lehet ezzel mit kezdeni, az embereknek az a jó ha más dolgairól beszélhet, mert saját magának nincs. Inkább nem idegesítem fel magam ezen.

-Megyek már!-Soha.

-Natalie Izabella Torres! Hogy voltál képes vissza aludni?! A barátnőd rád vár már lassan fél órája! 5 perced van elkészülni!-Ordított rám édesanyám, és közben le húzta rólam a takarót. Nincs energiám. De legalább már alig pár hónap és év vége.

-Jó! Bocsánat anyu és Nicole!-Ordítottam, reménykedve, hogy meghallják.

Lassan ott vagyunk a sulinál, Hurrá.

-Mi van veled, Nati? Beszéltem, Mrs. Jonessal is. Ő se tudja, csak látja, hogy nincs energiád a balettra. Meg, hogy már nem érdekel téged. Mi történt? Oké, tudom. Damian. De őt próbáld elfelejteni! Ő is így akarná, ezt te is tudod.

-Persze, hogy tudom! Ha annyira azt akarná, nem küldött volna, egy plüss állatot meg egy levelet!

-Nati. Tudod, hogy Moreno már csak ilyen. Megesküszöm, hogyha kapsz még egy ajándékot tőle. Akkor azt eltüntettem mielőtt megtudnád!-Imádom Nicolet, amiért ennyire megóv engem.

-Köszi Nissy. De szerintem nem küld többet.-Mondom egy sóhaj keretében. Tényleg reménykedek, hogy nem fog küldeni.

-Azért ennyire ne legyél biztos benne. Hisz az a gyökér, mindig olyankor tűnik fel, mikor már túl léptél rajta. Ezt te is tudod. Saját magad tapasztaltad, és még tapasztalni fogod.

-Miből gondolod? Miért hiszed, hogy még mindig érdeklem?

-Ugyan már, Nati. Őt mindig érdekelni fogod. Ez sose fog változni. Most hiába akarsz erre is rákontrázni, nem fogsz sikerrel járni. Fogad el, hogy ez így van. Egyszer úgyis találkozni fogtok. Csak 5 évre zárták be, az nem a világ vége.-Várj, ő ezt honnan tudja? És én miért nem tudtam, eddig?

-Hogy tessék? Honnan tudod?

-Várj te nem is tudtad?-megrázom a fejemet.-Hát tudod, pár napja véglegesítették ezt az egészet. Nem volt nagy dolog, én is csak Marcustól tudtam meg. Ő meg ott volt.

-Értem.

-Szóval.-Segített Nissy kiszállni.-Figyelj, Nati.-A hang felé fordulok.-Mrs. Joneson mondta, hogy ma majd menj be hozzá. Beszélni akar veled.

-Rendben.-Mostmár tényleg ideje lesz, beszélnem vele.

Ahogy sétálunk be a suliba, egyből megszólal a ki csengő. Érzem, ahogy elmennek mellettem az emberek, és közben mintha végig engem néznének.

-Miért érzem azt, hogy engem néznek?

-Pontosítok, minket néznek.

-Miért? Ennyire jól nézel ki mellettem?