Natalie Torres szemszöge:Felébredek, de érzek magamon egy erős kart. Mi a fene?! Ő az? Tapogatni kezdek, semmi olyan dolgot nem érzek, ami az én ágyamon szokott lenni. Elrabolt?! Jézusom. Most mit csináljak? Azt se tudom, hol vagyok. Az végkép nem segít, hogy látássérült vagyok. Meghallom a mocorgását. Ébren van!
-Szépségem, jobb ha hozzá szoksz, mert mostantól nem akarok nélküled aludni.-Mormogja. Ez beteg. De mégis vonz.
-Nálad vagyunk?-Kérdezem, ő csak hümmög. Remek.-Hány óra van?-Mivel már nem tudok vissza aludni. Ezért inkább megrohamozom kérdésekkel. Hihi.
-Aj. Nem tudnál vissza aludni?-Hallom, hogy elkezd matatni, gondolom a telefonját keresi.-Tíz lesz 5 perc múlva.- Hurrá két óráról is le maradtam. Főleg, hogy az első két órám, Miss Bennett-tel lett volna, aki franciát tanít. Imádom, mármint a franciát, a tanárt kevésbé. Nem ő a legkedvesebb tanár a suliban.
-Haza tudnál vinni? Át kell öltöznőm. Nekem még iskola van.-Nem érzem magamon a pizsama nadrágom, meg tökre más a pólóm anyaga. Átöltöztettet?! Mi a. Istenem.
-Nem kell haza menned. Itt van a táskád, és választottam neked ruhát.-Hallom, hogy elhagyta a pihe puha ágyát.-Na kellés, ha már voltál olyan kedves, hogy felkelts.-Még motyog valamit, az orra alatt. De azt már, nem hallom. Hallom, a lépteit, elég közel. A takarót, le húzza rólam, majd megérzem a kezét alattam, és hirtelen felemel. Sétál a kezében velem, valahova. Lassan le tesz, és megérzem a hideg csempét.-Adok fogkefét, meg fogkrémet. Amíg te fogat mosol, én be hozom a ruháid. És utána segítek felöltözni!-Na még mit nem!-Tegnap este én öltöztelek át. Nem kell takargatnod magad, láttalak már fürdés közben!-Hogy merészelte?! Fel kéne jelentenem! Megérdemelné.
-Hogy képzelted?! Nem volt jogod hozzá. Fel foglak jelenteni!-Próbálok magabiztos lenni, de az önbizalmam, valahol, a béka segge alatt lehet.
-Ugyan, kislány. Nem tennéd meg. Már ismerlek annyira, hogy nem jelentenél fel.-Hazugság, fel tudnám. Csak senki nem hinne nekem. Hogy ezt honnan veszem? Mert ismerem, az itten rendőröket. Semmit se csinálnak. Csak a csinos, tökéletes lányoknak segítenek. Kétszer hívtam őket. Mind a kétszer kinyomták, amint meghallották a hangom. Ilyen ez. Megtanultam magamba fojtani a sok utálatos embereket. Mindenki azt hiszi, hogy elkényeztetett lány vagyok, mert látássérült vagyok. Pedig ugyan olyan ember vagyok, mint mindenki, lehet vannak dolgok, amit máshogy kell csinálnom, mint ők. Miközben gondolkodtam, fogat mostam. Utána segített felöltözni, nehezen ment. Mert makacskodtam. Szerintem, csak egy ujjnyi választja el attól, hogy megerőszakoljon.-Veled még sok bajom lesz, de majd megnevelek!-Megfogta a kezem, és elkezdett húzni valahova. Gondolom, megyünk a kocsijához.-Kocsival vagy motorral akarsz menni?-Van motorja? Azta.
-Kocsival.
-Oké, kicsi lány. Melyikkel? Porsche, Mustang, BMW, Audi vagy akár Range Rover? Te választasz.-Hogy micsoda? Hogy tudnék választani? BMW és Audi-s fajta vagyok.
-Audi.
-Jó. Amúgy is azt választottam volna, de azért úriember módjára megkérdeztem.-Egyből gondoltam. Ő egy domináns. Olyan, mint Christian Gray. Talán jobb.
-Valahonnan sejtettem, hogy ez lesz a válaszod.-Irritál, miért nem lehet egy kedves fiú? A sok kedves fiút mind kioffoltad, most meg olyanra vágysz.
-Ne feleselj, mert végén hamarabb megnevelek, mint, ahogy terveztem!-Vagy inkább ugyan olyan, mint Christian Gray. Ez az én szerencsém...
A fura beszélgetés után, inkább nem szóltam semmit. Így elvezetett a sulimig. Már javában matek óra van. Ami dög unalmas szokott lenni.
Damian Moreno szemszöge:
A 4 srác, lassan 10 perce, hogy elkezdtek engem fenyegetni, hogy ha nem engedem el őket, akkor megkeserülöm. Nevetséges.
-Mennyit kérsz? Legnagyobb összeget is mondhatod, én kifizetem, csak engedj el!-Azt hiszi, megvesztegethet pénzzel.
-Pont leszarom, mennyit adsz. Hozzá értetek ahhoz, ami az enyém. És én nem hagyom élni azokat az embereket.-Ijedség az arcukon, tetszik. Az asztalról le veszek egy fogót, majd oda megyek az egyikhez. A fogóval megfogom a bal fülét, teljes erőből leszakítom. Akkorát fel ordít, hogy kiszakad a dobhártyám.
-Haver ne csináld már! Nem ér annyit az a csaj!-Ordít torka szakadtából az egyik srác.
-Oh hidd el ér annyit. Csak ti fiúk ezt nem értitek, és már soha többé nem fogjátok megtudni.-Ezek a kis srácok, akik nagynak hiszik magukat, semmik. Csak négy pisis srácot látok magam előtt.-Élvezettel foglak titeket megölni.-Rájuk mosolyogtam.
Megfogok egy kést majd, az egyik sráchoz, akit ha jól emlékszem Logannek hívták. De leszarom mi a neve. Szóval fogtam a kést, és bele döftem a mellkasába, és elkezdtem le húzni. Úgy visít, mint egy 4 éves kislány. Mindegyikkel ugyan ezt csináltam, késsel rajzoltam a testükre egy x-et. Szépen néznek ki. Fogtam egy másik kést, és azzal felírtam a fejükre, hogy Ballerina is mine. Majd egyik híradót meg hackellem -Nem én hanem Oliver- a lényeg az, hogy egy szép videót fog mindenki látni, amin mind a négy fiú szerepelni fog.
Sziasztok!💕 Remélem tetszett ez a rész! Hát ez egy kicsit, durva lett.
Eddig, hogy tetszik Damian és Natalie kapcsolata?
Ha minden jól megy jövőhéten vasárnap, új rész.
Addig is puszika💋
ESTÁS LEYENDO
Happy end?
RomanceSzerelem első hallásra és látásra? Nehéz a szerelem, ezt mindenki tudja. Két különböző ember, egy operában? Hát mi ez ha nem, egy romantikus szerelem? Ja várjunk, ez nem olyan. ❗️Könyvet másolni TILOS❗️