5. fejezet

3.3K 128 13
                                    




Damian Moreno szemszöge:

A balerinám sulijába, mindenki retteg tőlem, már a rendőrök is voltak nyomozni. De semmit nem találtak, ami hasznos lehet. Mindent eltűntettem, amit csak tudtam. Viszont régebben is megöltem valakit, az volt az első, hogy nyilvánosság is látta. Nem figyeltem, ezért rá jöttek, hogy én voltam. Mert ismerték az apám, és megegyezett a DNS. Tuti, hogy én is gyanúsított lettem, mert még nem tudják, hogy tényleg én voltam. Nem tudom, mit csinálnék akkor, ha esetleg Natalie megtudná, hogy én voltam. Most már, nélküle létezni se tudok. Minden percben, figyelni akarom őt. Nehogy, valami baja essen. Elterveztem, hogyan fogom megölni azt a 4 srácot. Lehet felfogták, az üzenetem. De pont leszarom, nálam nincs még egy esélyük. Bár, nem mintha adtam volna nekik. De, mielőtt megölöm őket, elakarom vinni randizni a balerinámat. Ha nemet mond, akkor is eljön velem. De remélem, hogy nem kell erőszakkal rá vennem.

Itt állok a lakása előtt, és nézem ahogyan játszik a kutyájával. És még nem is sejtette, hogy én éppen figyelem őt.

Natalie Torres szemszöge:

Nissy ma is sokáig dolgozik, és amióta az idegen itt járt azóta, rettegek egyedül itthon, tudom Mikhail itt van, de múltkor se csinált semmit mikor itt volt. Félek, és még a félelem mellett érzek valami mást is. Amit még eddig sose éreztem. Most is érzem, hogy valaki figyelne. Miért érzem folyton ezt? Vajon, most is kint áll? És, meghallom a bejárati ajtó nyitódását, aztán csukódását. Mikhail, nem ugat, helyette eltűnik mellőlem.

-Megint te vagy az?!-Kérdeztem idegesen. Megkeresem a botomat, és elkezdek menni a hálószobák felé. Mindegy, hogy az enyémbe sikerül be jutnom, vagy a Nicoleba.

-Hova-hova balerinám? Már egyből, le akarsz feküdni velem?-Megérzem, hogy mögöttem van. Nagyon közel van hozzám.

-Miért vagy itt?-Dadogva kérdezem.

-Miattad, el akarlak hívni randizni.-Leheli a nyakamba, majd puszit ad oda. Nyelek egyet.

-Miért pont én?-Halkan beszélek,félek megfordulni. Utálom, hogy nem látom ki van itt. Talán, egyszer majd láthatom. De miért gondolok erre?

-Mert, kellesz nekem kisbalerinám.-Ő is halkan beszél, de miért?

-Nevedet elmondod?-Kérdezem reménykedve.

-Majd egyszer.-Suttogja.

-Miért?-Megpróbálom még egyszer. Hátha most.

-Mert.-Talán, kérdezem meg a korát? Csak én lehetek, ilyen hülye.

-Legalább, a korodat elmondod?-Kérdezem. Istenem, Natalie. Hogy lehet ilyet kérdezni?

-26.-Feleli könnyedén.-Most, hogy már tudod a korom, eljössz egy randira?-Halkan kérdezi.

-Miért beszélsz halkan?-Az egy dolog, hogy én félek tőle, és ezért beszélek halkan. Na de ő, miért?

-Majd, egyszer talán mindent elmondok-Motyogja, én elkezdek bólogatni.-Na? Eljössz, egy randira? Tudod, nem akarlak rá kényszeríteni, szóval mondj igent.-Várj, mi van? Tehát, semmi féle képen nem mondhatok nemet? Ez dilis.

-Ez az, én döntésem!-Utolsó kettő szót, kicsit hangosabban mondtam.

-Ne legyél szemtelen! Fogadj szót!-Még mindig suttog.

-Túl nagy az egód, vissza kéne belőle venned. Nem csoda, hogy a csajok nem akarnak veled lefeküdni.-Őszintén, nem tudom mikor lett ekkora önbizalmam. Azt se tudom, hogy igaz e az utolsó mondatom.

-Figyelj, kislány.-sóhajtott.-Addig csinálod ezt, míg a beleegyezésed nélkül foglak megbaszni.-HOGY MI VAN?-Mondj már egy igent, már így is fogy a türelmem.-Fújtat. Hát, ez hülye. De komolyan. De még így is, érzek valamit felé ami fura. Miért, éreznék egy ilyen pali iránt bármit is? Nem is tudom, hogy néz ki. Na meg a nevét se árulja el.

-Legyen.-Sóhajtok, biztos akarom én ezt a randit?-Elmegyek veled, randizni.-Tuti, rossz döntést hoztam meg.

-Köszönöm, kisbalerinám.-Homlokon csókol. Atyja úristen. Ha most elmenne 100%, hogy síkitanék. Na nem. Miért, gondolok ilyet? Nem is ismerem. Meg kéne ismerni. Nem jó ötlet.-Min agyalsz ennyit?-Érdeklődik.

-Hogy biztos, elkéne mennem veled, egy randira.-Motyogom. Mi van, ha ezen is kiakad. Hívni kéne a rendőrséget.

-Ne hergelj, kislány. Ha nem akarod, hogy itt basszalak meg, akkor ne halljak ilyeneket.-Na pont ettől tartottam.

-Mikor mész el?-Kérdezem, remélem minél hamarabb.

-Majd, mikor kedvem úgy akarja.-Hát ez remek.

-Holnap dogát írunk. Szeretnék rá tanulni.-Gyorsan kitaláltam, egy kamu szöveget. Reménykedek benne, hogy elhiszi.

-Tényleg? Fura, mert holnap meccs lesz, amire az egész iskolád megy. Miért akarsz nekem hazudni?-Oh basszus. Miért, tud rólam mindent?

-Honnan veszed?-Kérdezem, talán így elbizonytalanodik.

-Én mindent, tudok.-Mondja.-Van egy kis dolgom. Most elmegyek, de később még jövök. Holnap este 7re itt vagyok érted.-Csókot lehel az arcomra, és eltűnik.

Happy end?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora