Az összeomlás szélén/Csábításból Jeles Fanfiction/

Tipikus

Az ágyamon ültem és tanulmányoztam a jegyzeteimet. Próbáltam a szavakra koncentrálni, de semmit nem tudtam kiolvasni belőlük, szinte egymásba folytak. Csak a papírt bámultam. Tele volt a fejem és jól esett volna egy cigi vagy egy balta a mellkasomba. Ezen a ponton már bármit elfogadtam volna.

Gondolataimból egy kopogás ragadott ki. Agatha állt az ajtófélfának dőlve, keresztbe tett kézzel.

-Vendéged van -intett fejével az ajtó felé, majd visszasétált a dolgozószobájába.

Amikor arrébb ment, akkor láttam meg Castielt, aki kínosan állt a bejárati ajtó előtt. Észre se vettem, hogy becsöngetett, vagy amikor Agatha beengedte.

-Helló -léptem ki a szobámból.

A vörös szokásához híven bőrkabátot, fekete, farmer nadrágot és egy bandás pólót viselt. A nadrágja oldaláról láncok lógtak, fél kezével azokat babrálta, másik kezében a jegyzeteimet fogta.

-Helló -köszönt vissza, szinte rám se nézve. Inkább a konyhával egybenyitott nappalit tanulmányozta. -Elhoztam a cuccaidat -nyújtotta felém a lapokat.

Szürke szeme kerülte a pillantásomat. Nem tudom, mi üthetett belé.

-Köszönöm.-Kivettem a kezéből a papírköteget, ujjaink egymáshoz értek egy pillanatra.

Castiel dolga itt véget is ért, de nem indult ki a lakásból. Csak ott állt és figyelmét a bakancsának szentelte.

-Szeretnél velem tanulni? Semmit nem értek az angol háziból -próbáltam megtörni a kellemetlen aurát köztünk.

A srác csak bólintott és együtt bementünk a szobámba. Az ajtót szándékosan nyitva hagytam, annak ellenére, hogy erre Agatha sose kérne meg. De a tény, hogy egy fiú van a szobámban felgyorsította a szívverésem.

Castiel végignézett szerény hajlékomon, elidőzött a posztereken.

-Ismered ezt a bandát?-kérdezte a Winged Skull plakátra mutatva.

-Persze, az egyik kedvencem -feleltem mosolyogva.

Castiel elégedett pillantásokat vetett az irányomba, mielőtt leült mellém az ágyra.

-Mit nem értesz?-hajolt közelebb, hogy megvizsgálja a lapokat. Orromat megcsapta a cigaretta füst és dezodorjának a keveréke. Erős illat volt, illet hozzá.

Egy óra tanulás, viccelődés és szitkozódás után Castiel szünetet kért és kiment az erkélyre cigizni. Én a konyhába mentem és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Agatha szinte a semmiből termett elő.

-Hogy megy a tanulás?-érdeklődött. Majdnem félrenyeltem, annyira meglepett a jelenléte. Szinte el is felejtettem, hogy otthon van.

-Jól.-Bólogattam a poharamat bámulva.-Castiel kiment egy kis "friss levegőért" -rajzoltam idézőjelet a levegőbe.-Remélem nem bánod.

-Amíg nem az én cigimet szívja -mosolygott.-Te nem mész?

Lebuktam. Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Kikerekedett szemekkel meredtem Agatha-ra, aki a reakciómat csak egy szívből jövő nevetéssel díjazta.

-Azt hitted, hogy nem tudom?-húzta fel játékosan a szemöldökét. -Kölyök, ha legközelebb valamit titokban akarsz tartani, azt ügyesebben tedd.

-Te-te tudtad?-pánikoltam.

-Már az első nap áradt belőled a füst szaga. De te nem említettél semmit, gondoltam nem akarod elmondani -vont vállat.

-És nem haragszol?