Hétfőn Rosalia izgatott csacsogására értem a terembe, Iris és Viola unottan hallgatták, bármi is volt az, amiről beszélt.
-Sziasztok -intettem, a lányok viszonozták a gesztust, de Rosalia-nak fel sem tűnt, hogy ott voltam, annyira el volt merülve a saját világában.
-És a tánc, jaj a tánc! Annyira jó lesz -ábrándozott tovább. Kérdő pillantásokat vetettem a többiekre, akik csak legyintettek.
-Rosa -megböktem a vállát, mire megugrott ültében, majd döbbenten hátrafordult. Amint meglátta, hogy én vagyok az egyből felragyogott az arca.
-Oh, Sarah! -pattant fel a helyéről és izgatottan magához ölelt. -Te kit hívsz el a bálra?
-M-milyen bál? -kérdeztem. Rosa úgy nézett rám, mintha a legborzasztóbb dolgot mondtam volna neki, Iris felelt helyette.
-A valentin-napi bál, ami két hét múlva lesz -magyarázta.
Valentin-napi bál. Valentin-nap. Bál. Nem tudtam, hogy voltak olyan emberek, akik ezeket ennyire komolyan tudják venni. A régi iskolámban csak szívecskéket vágtunk ki a rózsaszín és piros minden árnyalatában és feldíszítettük vele a termet. Furcsa érzés öntött el, mintha ismét kívülálló lettem volna. Annyi mindenről maradtam le és annyi mindenről nem tudtam még. Kit kéne elhívnom? Mit kéne felvennem? A többiek ezekre már tudták a választ.
-És miért kéne bárkit elhívnom? -értetlenkedtem.
-Szokás a Sweet Amoris-ban, hogy a lányok hívják el a fiúkat -mondta halkan Viola.
-Mert ha a fiúkon múlna, akkor egyedül táncolnánk -tette hozzá Rosalia.
-Mert mind töketlenek -nevetett Iris.
-Ti kiket hívtatok el? -kérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy kit kérhetnék fel.
Ez nem volt igaz. Egy ember neve felsejlett a tudatomban, de nagyon jól tudtam, hogy esélyem sincs.
-Nagy szünetben elhívom Armin-t -felelte Iris, amin elcsodálkoztam. Sosem gondoltam volna, hogy tetszik neki a srác.
-A barátom eljön velem, annyira várom már! -áradozott Rosalia.
-Azt hittem, külsősök nem jöhetnek -suttogta Viola, mire Rosa csak egy kacsintással válaszolt -Én nem hívtam még el senkit.
Ahogy ezt kimondta, Kim lépett be a terembe. A tizenegyedik A-s diákhoz már többször volt szerencsém a tornaórák során. Mindig lazának és érdektelennek tűnt, de úgy mászta a kötelet és ugrotta át a szekrényt, mint soha senki.
-Hé, Kislány! -jött oda kis csoportunkhoz, egyenesen Viola-ra nézett -Te, én, Valentin-nap. Mit szólsz?
Mindannyian lélegzetvisszafojtva vártuk a lány válaszát, aki elpirultan bólintott.
-Remek. Vegyél fel valami csinosat -kacsintott rá, majd ahogy jött úgy is ment.
-Ahh ez de izgalmas! -örvendezett Rosa és szorosan magához ölelte Viola-t.
-Azt hittem már sose hív el, ideje volt -forgatta a szemét Iris.
Viola még a káosz közepén is megmaradt a saját világában és pirultan, egy halvány mosollyal az arcán nézett maga elé.
-Akkor már csak neked nincs párod -biggyesztette le az ajkát Rosalia.
-Majd találok valakit -legyintettem.
Ezen kijelentésemnek minden éle elveszett, mert a nagy szünetre szinte mindenkinek lett párja. A lehetőségeim egyre szűkűltek és úgy nézett ki, hogy csak egy igazi választásom lesz, amiről tudtam, hogy reménytelen.
ESTÁS LEYENDO
Az összeomlás szélén/Csábításból Jeles Fanfiction/
FanficSzülei halála után Sarah Deneuve nagynénjéhez költözik, Párizsba. Meg kell tanulnia leküzdeni a gyászt és szorongást, ami körbeveszi őt. Ezen a nehéz úton sok barátot és egy pár ellenséget szerez magának. És Őt. !!A történetben előfordul!! Trágár sz...