Az összeomlás szélén/Csábításból Jeles Fanfiction/

Segítség

Órák után a DÖK-ös terem felé vettem az irányt. Kezemben a kitöltetlen klub-választó papírt szorongattam. Abban reménykedtem, hogy Nataniel-el találunk valami megoldást a problémára, miszerint itt mindegyik klub unalmasabb, mint a történelem óra, amiről jöttem. Nataniel csalódott volt, amikor üres kézzel érkeztem a diákigazolványomért, de engedte, hogy a hetet gondolkodással töltsem, ezért hálás voltam neki, de a tény tény maradt. Itt semmi érdekeset nem lehet csinálni.

Bekopogtam, majd benyitottam az ajtón. Nataniel helyett viszont egy nálam kicsivel alacsonyabb, hosszú, barna hajú lány ült a papírokkal ellepett asztalnál.

-Szia, miben segíthetek?-kérdezte kedvesen, ahogy felállt. Így láthatóvá vált a hosszú ujjú kék blúz és fehér szövet nadrág, amit viselt.

-Szia. Nataniel itt van?

-Nem, Nataniel mindig korábban haza megy pénteken -biggyesztette le a szája szélét.- Én Melody vagyok, a Diák Önkormányzat Elnökhelyettese és a tizenegyedik A osztály képviselője. Ilyenkor én intézem az ügyeit -magyarázta.-Te új vagy itt, igaz? -kérdezte.

-Sarah Deneuve. Tizenegyedik B.-Mutatkoztam be, a héten már századjára, de igyekeztem kedvesnek hangzani.

A nap végén úgysem Melody-ra fogok haragudni, hanem saját magamra. Semmi értelme nem volt rajta kitölteni a bennem rejlő dühöt.

-Miben kell segítség?-nézett a kezemben gyűrögetett papírra.

-Van olyan diák, aki nem tagja valamilyen klubnak?-kérdeztem a cipőm orrát nézve, mert kifejezetten kellemetlennek találtam Melody kedves pillantását.

Azokkal a hatalmas kék szemeivel, szinte a lelkembe látott.

-Sokan vannak, persze -bólogatott.-Ha valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságod van, ami hetente minimum két órát vesz igénybe, arról tudsz hozni igazolást -mosolygott.

Én csak elhúztam a számat, mert a terápián kívül semmit nem tudtam felmutatni magamnak.

-Szóval, ha nincs semmim, akkor választanom kell -bámultam a papírlapra, mintha nem olvastam volna újra és újra már ezerszer.

-Egyik sem tetszik?-Kérdezte szomorkásan, mire megráztam a fejem.-Oké, nézzük át együtt, hátha találunk valamit -hajolt közelebb, hogy szemügyre vegye a lapot. Ekkor megcsapott a liliom illatú parfümjének az illata. Megnyugtató volt, mint Melody saját maga. -Nem szeretsz énekelni?-Jött az első kérdés.

-Nem. Inkább gitározni szeretek -feleltem egykedvűen.

Nem szerettem énekelni, a hangom nem volt borzasztó, de jó sem. A legtöbb éneklést amúgy is csak a zuhany alatt végeztem. A samponos dobozoknak pedig nincs füle, így azok sem megerősíteni sem megcáfolni nem tudták a hangom milyenségét.

-Akkor az énekkar kilőve -bólogatott.-Növények? Sportok? Könyvek?-Mindegyik kérdésre "Nem" volt a válasz. -Hát tényleg úgy néz ki, hogy a legtöbb jó klub már betelt -sóhajtott.

-Te melyik klubban vagy?-Kérdeztem, mert ha valaki olyan kiegyensúlyozott, mint Melody, annak a titkát fel akartam fedni.

Én az ő helyében már elküldtem volna magam innen, hogy oldjam meg egyedül a problémáimat.

-A DÖK-ben való tevékenységem miatt én nem vagyok tagja egy klubnak sem -felelte szomorúan. Azonban a szemében egy pillanat alatt felcsillant a remény sugara.-Várj itt!-Utasított, mintha lett volna más választásom, majd eltűnt a jobb oldali ajtó mögött, ahol az első nap Natanielt láttam kijönni.

Pár percig csak ott álltam bambán, nem tudva, hogy épp mi történt. Melody nem sokkal később, arcán hatalmas mosollyal jelent meg, kezében egy darab papírral.