Az összeomlás szélén/Csábításból Jeles Fanfiction/

Hullócsillag

-Mesélj Sarah, történt valami érdekes a héten? -kérdezte Ms.Esprit miután mind a ketten elhelyezkedtünk a fotelekben.

Izgatottan meséltem neki a bandáról, a próbáról, a barátaimba vetett új bizalomról és Kentinről is.

-Nem is értem, hogyan lett ilyen és ami még jobban zavar az az, hogy ennyire mélyen érint -megráztam a fejem.

Ms.Esprit megigazította a szemüvegét, leírt valamit a még mindig óriásinak tűnő füzetébe.

-Sarah, az emberek megváltoznak. Biztos vagyok benne, hogy te sem vagy már ugyanaz az ember, akit ő utoljára látott. Én úgy gondolom, hogy a barátságotok kevésbé volt neked fontos, legalábbis azok alapján, amiket elmondtál nekem. Lehet azért bánt ez téged, mert ő volt az utolsó kapaszkodód a régi életedhez.

A nő szavai késként hasítottak a lelkembe és rá kellett jönnöm, hogy igazat mondott. Ezt persze sose vallottam volna be neki, de igaz, az egész életemet hátrahagytam, a várossal, a házzal és Darcy-val együtt. De bennem legalább volt annyi, hogy elbúcsúzzak.

-Gyakoroltad a légzőgyakorlatokat, ahogy kértem? -váltott témát, mert az eheti eseményeket már kiveséztük.

Nem, el is felejtettem, hogy mik voltak a gyakorlatok.

-Igen, nagyon sokat segítettek -bólogattam.

Ms.Esprit gyanakvóan nézett rám, lehet mégsem hazudtam olyan jól, mint hittem, de csak sóhajtott egyet és már haladtunk is tovább.

-Ezt szeretném neked adni -mutatott egy füzetre a dohányzóasztalon. Kérdő pillantásaimat látva folytatta.-Ez egy terápiás napló. Be tudod rajta jelölni, hogy hogyan érezted magad aznap, mennyire lett úrrá rajtad a szomorúság vagy a szorongás és mi segített annak leküzdésében. Szeretném, ha ezt minden nap vezetnéd. Ennek segítségével sokkal produktívabbak tudunk lenni a találkozásaink során -magyarázta.

Megforgattam a füzetet a kezemben és el sem tudtam képzelni, hogy pár darab papír hogy fog tudni rajtam segíteni.

Amikor kiléptem a szobából Lisander még mindig jelen volt és Agatha nénikémmel beszélgettek valamiről. Mind a ketten mosolyogva néztek rám, amikor észrevettek. A gyatra teljesítményem miatt extra próbákat iktattak be a többiek és a nénikém kedvesen felajánlotta, hogy elvisz minket terápia után.

Lisander felkapta a kis dobozt a széke mellől, amiben a mikrofonját tartotta és elindultunk Agatha kocsijához, amiben már ott pihent a gitárom.

-Haza is vigyelek vagy megoldod? -kérdezte Agatha, amikor megérkeztünk az iskola elé.

-Megoldom -mosolyogtam rá, majd Lisander-el az oldalamon elindultam az alagsor felé.

A gimi teljesen kiürült, se egy tanár vagy diák, de még a gondnok is otthon volt már.

-Biztos vagy benne, hogy ez nem illegális? -kérdeztem a fiútól, mire halkan felkuncogott.

-Van engedélyünk az igazgatónőtől, nem kell aggódnod. -Nyugtatott, de volt valami a hangjában, ami nem győzött meg teljesen.

Castiel és Armin már a próbateremmé keresztelt raktárban vártak minket. Nekik nem volt semmi programjuk, így az iskolában maradtak, amíg mi vissza nem értünk. Lisander nyíltan felvállalja, hogy Ms.Esprit-el tölti a péntek délutánjait, nekem viszont ki kellett találnom valamit. Azt mondtam nekik, hogy Agatha munkahelyén segédkezem délutánonként és csak akkor volt hajlandó elengedni, ha a próba előtt egy pár órát ott vagyok.

Armin az egyik doboz tetején ült és valami játékot játszott a telefonján. Castiel halkan pengette a gitárját és egy dalt dúdolt, amit nem ismertem fel. Érkezésünkre felnéztek, majd üdvözlések után neki is láttunk.