Nyugodt léptekkel sétáltam a folyosón, a lépcső felé, sosem szerettem a tornaórákat és még kifogásom is volt, hogy miért nem voltam ott. Viszont nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy Castiel miért viselkedett másképp velem a tetőn, mint az osztályteremben. Lehet, hogy nem annyira bunkó, mint hittem vagy csak azért segített, mert le akart rázni.
Lassan sétáltam le a lépcsőkön, amikor valaki felfelé tartva belém rohant. Gyorsan megkapaszkodtam a korlátban, hogy ne essek el.
-Sarah!-ahogy próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat felnéztem, Nataniel vörös arcával találtam szembe magam. A jól vasalt ingjét és nadrágját egy kinyúlt fehér pólóra és melegítő nadrágra cserélte-Istenem, jól vagy?-lépett fel mellém és segítségként megfogta a karomat.
-Igen, csak kicsit megkönyököltél -mondtam, kezemet a sajgó bordámon tartva, másikkal még mindig a hideg korlátot markoltam.
-Ne haragudj!-Nataniel bűnbánata az arcára volt írva-Amúgy is hol voltál? Már mindenütt kerestelek!-nézett rám összeráncolt homlokkal.
-Eltévedtem.-kikotortam a táskámból a papírlapot és átnyújtottam Natanielnek a térképet-Valószínüleg nyomdahiba.
Nataniel alaposan átvizsgálta a papírt, majd arcát a papírba temette.
-Ezt nem hiszem el.-mormogta a kezébe-Ne haragudj!-nézett rám ismét.
-Ha még egyszer bocsánatot kérsz, akkor tényleg fogok megharagudni -jelentettem ki egy mosoly kíséretében.
-Jól van.-kuncogott-Gyere, Tanár úr már nagyon vár minket -mondta és gyorsan elindult lefelé a lépcsőn, engem húzva maga után, mert még mindig nem engedte el a karomat.
A lépteink visszhangoztak az iskola csendes folyosóin. Sosem láttam még a folyosókat óra közben, egy teljesen szürreális élményt nyújtott az általában tömött helyiség üressége.
Kiléptünk a főkapunk az udvarra, ahol megcsapott a csípős szél. Egyből összehúztam a kabátomat magamon, de Nataniel-t láthatóan nem zavarta az időjárás.
-Erre!-mutatott az épület mellett elhaladó útra.
Nem tudom, hogy miért nem vettem észre, amikor bejöttem. A kopár fák árnyékában sétáltunk a tornacsarnok elé, ahol Nataniel vállával benyomta a nehéz ajtót, majd intett, hogy menjek be. A tornacsarnokba lépve megéreztem a radiátorokból áramló meleget, szinte egyből lekaptam magamról a kabátot. Egy kis folyosón voltunk, az egyik oldalán ablakok voltak, míg a másik oldalán egy hatalmas, nyitott ajtó kapott helyet. A linóleum padlón hallatszódtak a diákok cipőinek csikorgása, lihegése és kiabálása. A folyosó végén egy lépcső vezetett fel a félemeletre.
-Arra van az öltöző.-Nataniel a lépcső felé mutatott-Illetve ott vannak még az edző gépek. Evezőgép, futópad meg ilyenek -magyarázta.
-Azta!-ámuldoztam a terjedelmes fehér falakat és trófea tartókat nézve.
-Az órának mindjárt vége, szerintem felesleges átöltöznöd -mondta és elindult a terembe.
Mint kiderült, igazam volt. A tornacsarnokban tényleg egy egész kosárlabdapálya kapott helyet, lelátókkal. A csarnok teteje üvegből volt, de mivel csak a gyér téli fény jött be rajta, ezért fel voltak kapcsolva a neon lámpák. A diákok fel-alá rohangáltak és labdákat dobáltak egymásra. Kidobósoztak.
-Nataniel!-jött oda hozzánk egy alacsony, izmos hosszú, szőke hajú férfi.
-Boris tanár úr, ő itt Sarah Deneuve, kicsit eltévedt -mondta.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Az összeomlás szélén/Csábításból Jeles Fanfiction/
Hayran KurguSzülei halála után Sarah Deneuve nagynénjéhez költözik, Párizsba. Meg kell tanulnia leküzdeni a gyászt és szorongást, ami körbeveszi őt. Ezen a nehéz úton sok barátot és egy pár ellenséget szerez magának. És Őt. !!A történetben előfordul!! Trágár sz...