Nightboy - Éjfiú

3.

Clo azt mondta, Theo csendes volt az elkövetkező két nap. Theo erre nem felelt semmit. Fáradt volt, túlórázott, és amikor hazaért, evett, mosogatott, megnéztek egy filmet, meglocsolta és megmetszette az ibolyákat, a fikuszt, a kaktuszokat a konyhában, meg az összes többi szobanövényt, amiktől mindig zöld volt a lakás valamelyik pontja, és amiket Theo azért vett, hogy folyamatosan emlékeztesse magát a botanikaszakra, és hogy ne érezze magát olyan magányosan – szóval miután minden feladatát elvégezte, és nem maradt más, minthogy elnyúljon az ágyán és figyelje a félig leeresztett redőnyön átcsillanó utcai lámpák, szemközti lakások fényeit, akkor Nathre gondolt. Elővigyázatlanul hagyta, hogy a gondolatai újra meg újra a fiú felé tekeredjenek, hallotta túl mély hangját, az akcentusát, látta a nevető kék szemét.

Az elővigyázatlan gondolatokat jobb megfékezni, másfelé kényszeríteni őket, mert bűntudatot keltenek később. Nincs értelmük, elejük és végük, csak ugyanaz újra meg újra. Miattam vagy itt? Ne gyere zavarba. Az én apám Jeremy. Theo nem utálta a felesleges, értelmetlen dolgokat és a bűntudatot sem, mert az ott élt vele a lakásban, nem úgy, mint Clo, aki ki-be költözött, valahányszor talált magának albérletet, hanem állandó helye volt. De az elővigyázatlan gondolatok meggondolatlan hülyeségekre ösztönzik az embert, és még csak nem is veszi észre. Mert ha újra meg újra ugyanarra gondol, és mindannyiszor ugyanarra a következtetésre jut, azt hiszi, alaposan megrágta a tervét, pedig ugyanazon az úton halad folyton végig.

Szerdán voltak a Brickwallban, és Theo pénteken megint megy. Ezúttal egyedül, Clo pénteki dupla műszakja miatt. Neki is vállalnia kéne egy másik állást. Amikor Londonba költözött, gyorsétteremben dolgozott és hotelben is pincérkedett, heti hét napot. Akkor ismerkedett meg Clóval. A fiú azóta is minden munkanappal, minden félretett fonttal közelebb került vezetésoktatói álmai beteljesítéséhez. Őt meg felvették a postára, a lendülete pedig szép lassan elcsordogált. Ha lenne egy másik munkája... Akkor az a pénz is elmenne. Nem maradna ideje készülni az egyetemre. Theo már jó ideje nem nyitotta ki egyik botanikakönyvét sem, amit az egyetem boltjában vett, ott lógtak mellettük a zöld pulóverek, ő meg azt mondta magának, hogy pár év, és megkapja őket. Aztán négy év eltelt, és még mindig ugyanott tart.

Theo az oldalára fordult és a párnájába nyomta az arcát. Az elővigyázatlan gondolatok rossz érzéseket is okoznak. Gyomorfájdalmat, szemsajgást, önbántást.

Laurie nem is olyan rég azt mondta, hogy abbahagyja a terápiát, és akkor Theónak több pénze marad. Azt mondta, ne küldjön többet haza. De ha Theo ezt tenné, ha kockára tenné a testvére épségét a kurva tandíj miatt, ami soha nem fog összegyűlni, munka, spórolás meg minden ellenére... Nem tenné ezt. Ez a tudat azért megnyugtató volt. Tisztában volt vele, hogy Laurie meg pont fordítva gondolkodik – az volt a gond, hogy Laurie-nak éppúgy bűntudata volt, mint Theónak, és a bűntudat megöli a józan észt.

De tessék: elővigyázatlan gondolatok a fenének. Theo mire észbe kapott, már nem is Nathen tűnődött, ami egyszerre volt siker, és a hozzá való visszatérés megkönnyebbülés. Nath mégiscsak kellemesebb téma. Theo a fiúra gondolt, és minden mást elfeledett. Nath védte meg őt a bűntudattól, még ha ideig-óráig is. Neki semmi köze nem volt Theo életéhez, és talán ez volt benne a legjobb. Theo a kivillanó bőrre gondolt, amikor Nath előrehajolt. Ha a pólója alá kerülne a keze, biztos meleg lenne körülötte a bőr, a szövet és a levegő. Nath keze maga is forró lenne, ahogy Theo mellkasára tenné a kezét, és a szája belseje is, a nyelve, az ajka, a sóhaja nyoma. Theo elképzelte, milyen arcot vágna a fekete hajú fiú, ha meglátná őket, hogy ahogy a hangfal takarásában csókolóznak. Nem mintha valamennyire is közel járna egy ilyen helyzethez.

Amikor Theo odaért a Brickwallhoz és ránézett a hülye rózsaszín neonjára, minden kétséget kizáróan arra a következtetésre jutott, hogy ez a szaros bár az, ami mindenről tehet. Eszébe jutott, megnézte az ajtóra kirakott posztereket, de Nath-éké nem volt köztük. Talán annyira sem hivatalosak, hogy poszterük legyen. Megjegyezte magában, hogy ezt meg kell kérdeznie Nath-től, megfelel társalgási témának.