Nightboy - Éjfiú

13.

Theo a foga közé vette Nath nadrággombját, Nath fentről leszólt, hogy siessen már, ő csak elmosolyodott. Kiügyeskedte a gombot a helyéről, aztán a cipzárt, alatta Nath forró volt és lágy és kemény, az alsónadrágja benedvesedett, ahol Theo hozzáért a nyelvével, miközben a kezével a nadrágot fejtette le Nath derekáról. A fiú felemelkedett, segített neki, kapkodva rángatta le magáról a ruhadarabot, Theo a bokájához térdelt, levette a nadrágot, a zoknikat, az arcához érintette Nath halvány, puha, mozgó, átkozott bokáját, megkóstolta, Nath a másikat az öléhez nyomta, siess már, ne várass meg, de hagyta Theónak, hogy a saját tempójában haladjon felfelé, az ajkával érintve a vádliját, a térdét, azt a pontot, ahol először értek egymáshoz, a szőrszálakat a puha bőrön, a növekvő forróságot, a Nath-en végigfutó apró remegéseket, az ízét, a hangját, a kezét a hajában.

– Levehetem? – nézett fel Theo a fiúra, ujjai között az alsónadrágját fogta.

– Ah... Ja. Igen. – Nath mintha biccentett volna. – Vedd le végre, baszki, nem akarok beleélvezni.

Theo felnyúlt, beleakasztotta az ujját az alsó szélébe, lassabban kezdte lehúzni, mint tervezte, Nath csípőjén sápadt volt a bőr még a gyér fényben is. Theo feltérdelt, eszébe jutott Nath összes fekete és kék nadrágja és hogy már nincs rajta egyik sem, és Nath-re pillantott, megkérdezte: – Szóval jól csinálom?

– Szenvedtetsz. Vagyis inkább kiélvezed.

– Ezek szerint te is?

– Ezek szerint én is. Nem sietsz. Nagyon nem. – Nath az utolsó mondatba egy kis játékos rosszallást csempészett, meghúzta Theo haját, aztán otthagyta benne a kezét, a ruganyos ujjak végigszántották a szőke tincseket. Theo lehúzta róla az alsóját, Nath teljesen meztelenül hevert alatta, hullámozva, forrón, fullasztóan.

Theo nem tétovázott, odahajolt és egy mozdulattal bekapta, Nath-ből meglepett hang szakadt ki. Theo a szájába vette Nath farkát, amennyire elsőre tudta, aztán kihúzta, rásegített a kezével, a nyelvével a végét kényeztette. Nath keze hol elernyedt, hol megfeszült a hajában, a fiú érthetetlen szavakat motyogott maga elé, Theo néha kihallotta a saját nevét. Ütemesen mozgatta a fejét és a kezét, aztán megállt, oldalt csókolta végig, egészen a tövéig, majd visszatért a makkjához és csak azt vette a szájába. Lassan kitapasztalta, mire nyög fel Nath, hol kell hozzáérnie, csókolnia, nyalnia, a fiú egész öle Theo nyálától volt nedves, aztán az előváladéktól, amit kiszopogatott belőle. Egy ponton Nath is mozogni kezdett, a lábára támaszkodva eltolta a csípőjét a matractól, Theo szájába nyomta magát, ritmust adott, sosem tudott leállni a tánccal, még most sem, a keze is vándorolt Theo hajában, a lábfeje szanaszét a takarón, az egész fiú szívként pulzált, forróságként, ami Theo szájában virágzott ki. Nath farka egyre keményebb lett, érezhetően megduzzadt, Theo legszívesebben magához nyúlt volna, de mindkét kezével Nath-nek akart élvezetet szerezni, mindenével, amivel csak tudott.

Nath, valószínűleg összeszorított ajkakon keresztül, de hangosan nyögött, kontroll nélkül lökte magát Theo szájába újra meg újra, közel lehetett már, olyan közel, ahol már nem lehet tovább húzni, késleltetni, gyengédnek lenni, Theo csak szopott, ahogy tudott, levegőt sem kapott már, nem bánta azt sem, amikor Nath a szájába élvezett, pedig Clót mindig leszidta érte, nem bánta, mert egy csepp a fiúból benne maradt, Theóvá vált és fordítva. Theo levegőért kapva, Nath élvezetét a kezébe köpve emelkedett fel, keresett magának egy zsebkendőt a földön heverő nadrágjának zsebében. Nath feszült lábai elernyedtek, mint amikor túl sok tánc meg ugrálás után le kell ülnie egy kicsit, az a keze, amit addig Theo hajában tartott, a combjai közé esett, amiket az előbb még ő csókolt.