A lány, aki elérte a csillagokat ✓

II. Huszonötödik

– Továbbra is őrültség ez az egész – jelentette ki Arghavan, aki a sarkunkban nyargalt.

A Morton Oakon többnyire ugyanarra a stílusra hajazó sorházak fogadtak minket és mindenki a maga módja szerint alakította, hogy kitűnjön a többi közül. Mások nem igyekeztek ennyire.

– Tudom. De kevésbé őrült dolog nem akadt kézhez.

– Valamint, ha valóban csak Banai asszony tartózkodik jelenleg a házban, akkor nem fog nehezére esni, hogy elhiggye a sztorinkat – magyarázta a mellettem sétáló Coreen, aki a legjobb kosztümjét öltötte magára, vékony őszi kabátja alá.

– És mi van, akkor ha ez az egész népszámlálás egy banális ostobaság? Mert valljuk be, ez az.

Tudtam jól, hogy Arghavan aggódik. Óvva intett attól, hogy felvegyük a kapcsolatot Mona férjével és anyósával. Lehet, hogy csak olajat öntünk a tűzre. De már meguntam a napokig tartó tétlenkedést, így mikor hívott Arghavan, akkor közöltem, hogy felesleges tovább terhelni a telefonszámláját, van más is a tarsolyomban. Mikor megtudta a kis tervüket, akkor otthagyva a férjét és a munkáját már itt várt az utcasarkon minket.

– Arghavan – álltam meg és megfordultam, hogy szembe találhassam magamat vele. – Mennyire vagytok jóban Monával?

– Súroljuk a legjobb barát küszöbét, azt hiszem.

– Akkor miért ellenzed annyira, hogy kiderítsük, mi történt vele?

Ő egy nagyot sóhajtott és megigazgatta hibzsábját, a gyér nap megcsillantotta arany fülbevalóját.

– Azért mert, ha bármiféle dolgot követnek el a muszlimok errefelé, ami az Államokban illegális azt nagyon próbálják titkolni. Ha pedig úgy érzik, valaki gyanakszik rájuk, akkor csak még inkább igyekszenek eltusolni az ügyet. A kiugrasztani a nyulat taktika itt komoly bajokat képes okozni.

– Milyen jó tudni. Gibril szerint nyerő taktika lehet, szóval maradunk ennél – fordultam el és folytattam tovább az utamat az ismétlődő házak során.

– Ki az a Gibril? – rohant utánunk.

– A párom. Afrikai muszlim – világosította fel Coreen. – Ő nyomozta ki a lakhelyet.

– Szaglászott a helyi közösségben?

– Mondhatjuk. Bár saját bevallása szerint sokszor még kérdeznie sem kellett, annyira örültek, hogy hazai hangot hallanak egy ismeretlen embertől.

– Ha ezt Sherine megtudja és összerakja a képet...

– Ugyan, annak a vén banyának, még az is kihívást jelent, hogy elsajátítson egy olyan nyelvet, ami nap mint nap körbeveszi. A fia itt az agytröszt, de ő nincs itthon, tehát a legjobb alkalom most ígérkezik.

– Jó. Tegyük fel, hogy sikeresen kiderítünk valamit Monáról. De ettől még nem tudjuk meg, hol van.

– Épp ellenkezőleg. Nagyon is sok mindent meg fogunk tudni a hollétéről, ezt garantálom – magyaráztam, majd Coreenra néztem. – Mutasd meg neki a szupererődet.

Coreen megállt, Arghavant tetőtől talpig végigmérte. Ezt többször is eljátszott mielőtt minden előzetes nélkül belekezdett.

– A kedvenc színed a rózsaszín, de nem szeretnéd, ha túl lányosnak hinnének, így csak a cipőd vagy egyéb jelentéktelen dolgod ilyen színű. Időnként elszívsz egy-egy szál cigit, a fogaidat minden bizonnyal kifehérítetted, így ott nem látszik, viszont a mutatóujjadról ez nem mondható el. Bár a vallásodhoz illően minden testrészedet eltakarod, mégsem bírod ki, hogy ne hívd fel magadra a figyelmet. Ez az ibolyakék selyemruha minden, csak nem figyelmen kívül hagyható. És nyilván úgy gondolod, hogy Allah elfogad így. Követed sok szabályát, ugyanakkor nem követsz vakon olyat, ami ellenkezik az elveiddel. Ezáltal azt szűröm le, hogy egy intelligens, független nő vagy és nyilván a férjed is értékeli ezt, ha engedi. Ó, és olyan négy hónapos terhes lehetsz. Eleinte gondolkodtam rajta, hogy egy csepp súlyfelesleged lehet, de az arcod fel van puffadva. Tipikus kismama arc. Mellesleg, gratulálok! – tette hozzá a végén örömtelien.