A lány, aki elérte a csillagokat ✓

I. Hetedik

Hát megint itt voltunk, sóhajtottam fel. És ha még ez nem lenne elég, hét olvasatlan üzenetem jött. Nem kellett még csak rá se pillantanom, hogy tudjam, ki küldte őket. A hidzsábom szegélyével szórakoztak ujjaim, mint más a zongora billentyűivel. Nem volt helyes, és elég okot adott Oswald arra, hogy ne írjak vissza neki. Miért van az, hogy mint egy rosszul beakadt lemez, úgy kerülök fel ismét a fórumra? Kezdem úgy hinni, okkal figyelmeztetett Emad, hogy ne ártsam bele magamba semmiféle csevegésbe. A csendes nézőnek elég volt annyi, hogy nyomon kövesse az ember tömeg vitáját, esetleg szórakozhasson rajtuk. Amíg nem kerül ő is egy szappanopera kellős közepébe, addig védve érzi magát az ember. Olyan, aki nem megy át dráma királynőbe.

Köröket rajzoltam le az egér segítségével a levélke körül. Idiótának éreztem magam. Egy olyan férfival akartam beszélni, aki nem félt sértegetni és becsmérelni a vallásomat. Valami láthatatlan erő vonzott ide végül, másfél hét után a gép elé. Eleinte nem is akartam bekapcsolni, de olvasás közben megakasztott a tré szó, amiről Oswald jutott az eszembe. Arghavan a változatosság kedvéért az Egy neveletlen hercegnő naplóját is becsempészte nekem, ami egy modern ifjúsági regény volt, így sok olyan szóval találkoztam, amit nyilván a levelezőtársam kívülről ismeri a jelentését és jó kedélyűen el is magyarázná nekem. Például itt volt az égő szó. Fogalmam se volt mit akar takarni. Valaki leégett, vagy valami fondorlatos szófordulat lenne? Mire észbe kaptam már a géphez ültem és megnyitottam a böngészőt, ami egyenes út volt a Forum of American Islam felé. Fogalmam se volt, mi ütött belém, de elfogott a vágy, hogy megkérdezhessem tőle, mégis mit jelent ez a szó. Igen, képes lettem volna a neten is szótárazni, de azt akartam, hogy Ő magyarázza el, mert olyan szórakoztatóan adta elő.

Vagy csak hiányoltam a beszélgetéseinket. De ezt magamnak se mertem bevallani. Elvégre, miről akarok egy hitetlennel tárgyalni? Egy amerikai férfival, akihez semmi közöm.

De akkor mégis miért nem tudtam kiverni a fejemből? Az elmúlt napokban sokszor kalandoztak vissza az emlékeim beszélgetéseinkhez. Hogy megtanította nekem, mit jelent a lol. Ahogy arról beszélt, hogy a munka mennyire kimozdít a szürke hétköznapokból. Azon filóztam, vajon mi lehet a munkája. Idiótaságnak hangzik, de olyan kíváncsiság kerekedett felül rajtam e téren, mintha csak a hosszú életet kutató tudós lettem volna. Egyszerűen fúrta az oldalamat, vajon honnan küldheti az üzeneteket nekem. Akkor legalább egy képzeletbeli szoba meg tudna jelenni előttem, még ha személy nem is. Valahogy sehogy sem láttam magam előtt Oswald képét, ami szintén felcsigázott engem. Csupán egy kezet láttam, amiben sonkás szendvics volt.

Jó ég, egy olyan ember járt a fejemben, akiről még csak azt se tudom, hogy néz ki!

A körök egyre kisebbé váltak, míg végül az egér egy mutatóujjá változott. Vajon mit írhatott? A hét levéből arra következtettem, jó párszor próbált elérni engem.

A kíváncsiság győzött, és úgy nyomtam rá az egérre, mintha csak egy határozott igent mondtam volna ki az oltárnál. Hirtelen engedtem a mohó vágyamnak, miszerint mit írhatott nekem egyáltalán. Betöltött az oldal, és láttam, nem egyszerre küldte el őket. A lelépésem napján három üzenetet is írt, míg a legutolsó két napja érkezett.

Megnyitottam a legrégebbit.

11 nappal ezelőtt

,, Ez csak egy költői kérdés volt. Tudom, hogy mennek a dolgok nálatok. Ami fájó, hogy te nem látod, vagy nem akarok látni a valóságot."

Aztán fél órára rá jött egy újabb üzenet.

,, Ne már! Éppen egy heves vita kellős közepén voltunk és képes vagy a legaljasabb módon lelépni? Tudom, berágtál rám, de igazából normális, ha két ember vitázik valamin."