Szívek dallama: Mindig van remény

30.Fejezet:Virágzás

Izumi szemszöge:

Fent ültünk a széna padláson és beszélgetünk. Sok mindenről bár valahogy főként arról, hogy bővebben mik történtek amég távol voltunk egymástól. 

Nem szeretnék semmit   erőltetni, de ha beszélnél a szüleiddel talán elsimíthatnátok a dolgot.-mondta Hiroto-

Tudom, de nem tudom, hogy kezdjem.-válaszolta-

Mennyünk el hozzájuk. -kezdte és felállt a széna közül- Ott leszek és megoldjuk.-fejezte be és felém nyujtotta az egyik kezét-

Rendben.-mondtam és elfogadva a kezét felsegitett-

Így is lett. Nyergeltünk majd indultunk is a többieknek annyit mondtunk, hogy nem sokára vissza jövünk. Lassan oda értünk a házhoz ahol régen laktam minden úgyan olyan volt mint mikor elmentem. Leszálltunk és becsöngetünk. A testvéreim nyitotak ajtót.

Sziasztok.-mondta Levi és Yukina egyszere-

Sziasztok.-válaszoltam Hirotoval egyszere majd bementünk a házba-

Hello anya , apa...-kezdtem mikor megálltunk a napalinál- Nem sok keresni valom van itt de kérlek hallgasatok végig.Tudom hogy nem volt szép amit mondtam és ahogyan cselekedtem és sajnálom...de őszintén nem bántam meg Soulnak szüksége volt valakire és ezt éreztem helyesnek..-mondtam volna végig-

Te végig azon rágottál hogy mi mit gondolunk igaz?-kérdezte az apám, Félix-Pedig mikor elmentél mi is máshogy kezdtük gondolni a dolgot. Jobb lett volna ha segitünk neked.

Igen, Sajnáljuk de hagytunk elmeni és nem tudtuk vissza jössz e ..-mondta anyám, Ayame-

Hirtelen egy nagy családi ölelés lett amibe Hirotot is bevonták. Majdnem megfolytotak minket de örülök, hogy jól sikerült.Majd elengedtük egymást az ölelésből.

Kértek valamit?-kérdezte anya-

Egy citromos teát.-válaszoltuk egyszere majd a tekintetünk más felé tévett-

Leültünk a napaliban lévő asztalhoz. Az anyám és az apám is csatlakoztak. Yukina és Levi is ott vannak.

Akkor mostmár Hiroto is a családunk tagja?-kérdezte Yuki és Levi egyszere izgatottan-

Nem egészen..-mondtuk egyszere kicsit zavarban-

Beszélgetünk még majd ideje volt indulni így is 2 és fél órát voltunk a szüleimnél a többiek meg úgy tudták, hogy nem leszünk távol sokáig nah se baj. Vissza értünk és a lovakat az istálló helyet a karámba vittük a felszereléseket pedig a nyergesbe. vagyunk az egyik virágzó fánál sétáltunk el mikor Hiroto megfogta a kezem.

Én szeretnék valamit mondani.-kezdte rám nézzve mikor visszafordultam és figyelmesen nézztem és vártam így folytatni kezdte- Tudod hogy mindig barátok voltunk de én már nem szeretném ha barátok lennénk mert..én többet érzek mint barátság .. Szeretlek Izumi nagyon régota . -mondja ki-

Hiroto...köszönöm..-elöször értetlenül nézett majd folytatam- Mert én is Szeretlek téged régota mikor újra találkoztunk akkor nagyon boldog voltam.-mondtam én is végig-Menünk kéne...-nem tudtam végig mondani-

Mert Hiroto magával rántot és így a fűben fekszünk mármint csak ő én meg rajta.Fehéres virágok vannak rajta és rajtam is. Lassan közelebb huzott magáhozaz egyik kezével és lágyan megcsókolt, visszacsókoltam. Majd elváltunk de még ugyan úgy feküdtünk pipacs piros fejjel néztük egymást .

(a kép Pinterestől van nem az enyém csak valahogy igy képzeljétek el)

Sziasztok. Tudom rég volt rész ezért sorry. Hamarosan lesz kövi rész addig is vigyázatok magatokra. További szép napot mindenkinek.