Szívek dallama: Mindig van remény

17.Fejezet:Kristályok és Villámok

Mesélői szemszög:

A fekete és a kék szempár egyszre nézzte a zöld szempárt és a feléjük közeledőket is. A percek olyan lassan teltek mintha megállt volna egy pillanatra az idő, majd minden felgyorsult és a események nagyon gyorsan történtek. Az egyik irányba villámok még a másikba kristályok cikáztak az ellenségek felé. Félszemmel össze nézzet a fehér és a fekete hajú és bár tudtak egymás képeségeiről mivel nem igazán beszéltek róla elfelejteték plusz amikor régen felfedezték még nem voltak olyan jók bennük. Az ellenség egy része a földön feküt kiütve más része hátrább vedezékbe huzodot. Ám a zöld szemü ellépet a lova mellöl majd megállt velük szemben.

Ne szálljatok el magatoktól.-mondta Zeref nyugotan de szavai kicsit gunytól csepegtek de mintha nem rájuk értette volna-

Tch kérlek ne hasonlidgas Melissához.-mondta Izumi megforgatva a szemeit-

Értem tényleg rájöttél.. tehát mégis megkell tennem pedig nem akartam,de mielőt többre jönnél rá elteszlek az útból..-mondta ki Zeref bár még maga sem akarta hogy ez megtörténjen-

Te disznó nem engedem!-kelt ki magából Hiroto ám mielőtt bármit tehettet volna Izumi lecsititota és elé tartota az egyik kezét-

Ha nem akarod nem kell megtened. -kezdte Izumi-

De meg kell.. muszály..-mondta Zeref bár ugy tünt mintha inkább magát probálná meggyőzni-

Ezek után konkrétan egymásnak estek de olyan szinten hogy a megmaradt emberek akik Zerefhez tartoznak azok is rájuk támadtak, ki karddal, ki puszta kézzel és még sorolhatnánk már kb egy órája ment a harc és Hiroto és Izumi is megsérültek de az ellenség sem volt kivétel ez alol.
Hirtelen pata dobogást lehetett hallani és három ló jelent meg a fák közül. Izumi gyorsan csak Fire hátára tudod felugrani és Hiroto felé tartva elkapta a fiú felé nyujtot kezét így felrántva a fiút maga mögé a nyeregbe. Majd a három ló és a két lovas eltüntek a fák közzött. Lassan vissza értek a táborba ahol a többiek is voltak. Zeref nézzte a távozásukat körülöte villám égete fű és kristályok szilánkjai hevertek.

Sam szemszöge:

Mindenki aggódot hol lehet Izumi és Hiroto majd hirtelen feltüntek a fák közül három loval.Meg sérültek de a lovak jól vannak, de vajon mi történhettet? Csak nem verték össze egymást.

Mi történt?-sietett hozzájuk Naomi és Váléria-

Röviden tömören Amigo elszököt utána mentük elkapot minket a nagy vihar majd összefutotunk Zereffel és az embereivel és igen ennyi röviden.-vezete le Izumi-

Majd mind ketten leszáltak Fire hátáról. Shugen is közelebb lépet meg mindenki más is .Habár mikor Shugen hallota a lova nevét hátrálni kezdet. Ez másnak is feltünt nah ezt nem usza meg.

Te nekem ne probálj lelépni amikor kicsit is de a te hibád! Ha jobban figyelnél akkor Amigo nem szökik el és nem keveredünk ebbe az egészbe.-förmet rá Izumi testvérére -

Sajnálom nem akartam hogy ez legyen.-nézzet rá Shugen-És örülök hogy visszajötetek.

Csak ezt akartam hallani.-kezdte Izumi de ekkor megbökte valaki hátulról-

Megfordult és Soul nézzet rá ő bökte meg.

Nem a te hibád hiszen meg akartál védeni és meg is mentetél minket.-mondta a lovára nézzve-

Szerintem lásátok el magatokat és öltözetek át ha segitség kell szoljatok.-mondtam-

Oké oké.-mondták egyszere és a nagy sátrukba mentek-

Izumi szemszöge:

Egymásnak háttal öltöztünk át. Ellátuk a sérüléseinket is . Átkötötem Hiroto karját ott ahol megvágták és sajnos nem kerülte el a figyelmét valami ami történt. 

A bokád..-kezdte Hiroto látva hogy majdnem sántitva lépek el mellőle-

Semmi komoly..-mondtam rá pillantva-

Figyelj tudom nem akarsz gyengének látszani,de az én szememben te egy harcos vagy és igy is ugyis erős vagy érted?-mondta Hiroto a kék szemekbe nézzve-

Éértem és köszönöm.-válaszoltam a fekete szempárba nézzve amik szinte megbabonáztak-

Leültem és segitet átkötni a bokám majd összepakoltunk és kimentünk a többiekhez. Összeszedtük a sátrakat majd el is indultunk haza felé.

Folytatás hamarosan..Sziasztok.