Szívek dallama: Mindig van remény

33.Fejezet: Éjszaka a kastélyban

Mesélői szemszög:

Leszállt az este. A telihold sápadt fénye már be világitja a kastély folyosóit.A legtöbben már lepihentek. Minden csendes volt vagy legalábbis annak látszik.

Izumi szemszöge:

Az ágyban fekve a plafont néztem. Egy hirtelen erős fuvallat miatt az ablaknak csapódott egy közeli faága. Kimásztam az ágyból és az ablakhoz sétáltam, s kinéztem az esti tájra.A tájról az ég felé tekintettem.A csillagok és a telihold a sötét kék égbolttal úgy néz ki mint egy sötét szobában ezer apró gyertya fénye. Ám merengésemből egy a folyosóról érkező zaj rántott vissza. Elhatároztam magam hogy utána járok a dolognak úgy érzem jól tettem,mert ami ott fogadott nem volt váratlan valahogy éreztem, hogy lesz valami.

Lám, lám úgy tűnik elő bújt a főcélpontom-mondta egy női hang-

Tch, pedig egyáltalán nem bujkáltam.-vágtam rá-

Mh tudod most egyedül vagy ők meg csak uralkodók-mondta a Bánffy testvérekre mutatva- nem harcosok így véged van.-mondta és egy-egy tőrt tartott a testvérek felé-

Olyan érzés volt mint amikor a sakkban mattot kap valaki, de hirtelen lett egy ötletem. 

Ne éld bele magad.-mondtam majd egy-egy kristály jött ki úgy a földből mint a jégcsapok és kieset a két tőr a kezéből-

Olyan idegesitő ez az örökös segítségnyujtásod!-mordult fel idegesen és mozdult is a keze-

Megakart ütni ám gyorsabb voltam és megálltam. Elkezdtünk harcolni természetesen nem csak simán tudtam, hogy van még valami amit tartogat. Mikor pont a padlóra küldöt egy nagyobb tőrt dobot felém s közben elővett egy fegyvert is és lött. A tőr jó elterelés volt ahhoz, hogy késve reagáljak ám szerencsére a golyót csak surolta a bal vállamat. A Bánffy testvérek sem piskoták egyszere rugták meg Melissát így elejtette a fegyvert. Elővett egy újjabb tőrt és felém rontott épp hogy felálltam a földről ám egy előttem becsapó villám megvédett. 

Hiroto..-nézttem magam mellé ahol már ott állt-

Együtt?-kérdezte rám nézzve-

Együtt.-bolintottam s együtt közös erővel rontotunk Melissának-

Ezt nem uszátok meg!-mondta és menekülőre fogta-

Jól vagytok?-Kérdeztem s közben a jobb kezem a bal vállamra szorítottam és a Bánffy testvérekre néztem-

Igen jól.-válaszolták egyszerre-

Gyertek velünk.-ajánlotta Stella-

Igen, beszéljünk.-mondta Richter-

Rendben.-mondtuk egyszerre Hirotoval-

El is indultunk a szobához. A folyosókat a telihold fénye még mindig beragyogta s kintről bagoly kuvikolás halatszott. A kastély már csendes s néma volt.