Szívek dallama: Mindig van remény

20.Fejezet:A szentjános bogarak tánca

Mesélői szemszög:

Izumi és Hiroto éppen Elvira házához tartotak mert elmentek neki átvenni egy csomagot.Ám nem tudták mit terveznek társaik. Akik eközben nagybban szürögtek-forogtak a házban.

Minden kész van?-kérdezte Sam-

Igen már csak ők kellenek.-nézzet körbe Elvira-

Már csak pár perc lehet és itt lesznek.-mondta Váléria-

Azért nagy őtlet volt töletek.-jegyezte meg Shugen-

Nah igen de hát nah ez jár nekik.-probált értelmes választ adni Will aki nem annyira a szavak embere-

Eltelt 5 perc és nyílt a bejárati ajtó halk beszélgetés és ajtó csukodás hangja ütötte meg a kis csapat fülét. Amikor a két várt személy beléphet abba a helyiségbe ahol ők is voltak félbeszakitoták őket a mondandojukkal ami a két megérkezett meglepte.

Boldog szülinapot nektek!-kiáltota mindenki egyszere-

Köszönjük mindenkinek!-mondta a két ünnepelt-

De a torta..-kezdte volna Izumi de ekkor Elvira megállitotta-

Ááá shhh ne mondj semmit ugyanis kettő van csak az egyiket te csináltad még a másikat Hiroto és csapata. Olyan ügyesek vagytok itt egymásnak sütök.-mondta Elvira rájuk nézzve-

Hiroto tortája amit Izumi csinált egy áfonyás levendulával ízesitet torta aminél főként a lila szín dominál.

Izumi tortája amit Hirotoék csináltak együtt főként kék és fehér és pillangokkal díszitett.

Ettek -ittak, de csak mértékkel vagy legalábbis kettő személy mértékkel mintha készülnének még valamire.Jól elvoltak egészen délután négyig buliztak és élvezték egymás társaságát. Elszaladt az idő s szinte már mindenki aludt ki az asztalnál ülve ki az asztal alatt fekve. Kettő személy végig mérte a társaságot majd össze nézztek s így megértve egymást mind ketten kimentek. A lovaik kint voltak s nem haboztak felszállni rájuk. Elindultak az erdő felé de most egy olyan irányba amerre nagyon rég nem jártak. A Nap kezdte átadni helyét a Holdnak s a csillagoknak ám még sugarainak fénye belengte a tájat.Mikor elérték a rég nem láttot kedvenc helyüket megállitoták lovaikat majd leszálltak róluk. Egymásra sem pillantva kikotortak valamit a nyeregtáskáikból majd elléptek a lovaiktól s egymással szemben meg álltak.

Boldog szülinapot!-mondták egyszerre s csak most nézztek egymásra-

Izumi kezében egy vörös sál emlékezet rá hogy a fiú kedveli a vörös színt ,  még Hiroto kezében egy kék rozsa tudta hogy a lány szereti a kék színt.

Átvették egymástál az ajándékokat bár mindketten úgy érezték hogy a legnagyobb ajándék mégis az volt hogy újra találkoztak azon a napon bár ezt nem nagyon mondták ki még csatát vivot a szívűk s az eszük egymással.Közben leszállt az este is. A Hold és a csillagok fénye megvilágitota őket a helyen ahol olyrégen voltak.

Köszönöm.-mondták egyszere egymásra nézzve-

Milyen szép és milyen régen voltunk itt...-kezdte Izumi szemeit a tájon pihentetve-

Igen, de most újra itt vagyunk.-válaszolta Hiroto ő is a tájat fürkészve-

A félhomályban a szent jános bogarak repkedni kezdtek össze-vissza igazán szép láttványt nyujtotak és békés is volt minden.

Hirtelen elhallgattak s vissza emlékeztek az itőltöt időkre eközben nem vették észre de lovaik egymás felé lökték őket. Mirre rá eszméltek mi történt már egymásba kapaszkodtak. Arcaik csak centikre voltak egymástól érezték egymás felgyorsult lélegzetét is. Elkezdtek közeledni egymáshoz így a távolság csökkeni kezdet majd egy könnyed s lágy csókot nyomtak egymás ajkára majd gyorsan elváltak ám nem mentek messze egymástól. Hiroto feje Izumién pihent s nem nézztek egymás szemébe. 

Sziasztok. Tudom erre a részre sokat kellet várni de itt is van és sajnálom a késést.