Énidő

11.

sziasztok! 🤗

most egy kis lélekgyógyász szöveggel készültem nektek, ami remélhetőleg több önbizalmat és magabiztosságot, kitartást és elkötelezettséget ad majd át. 🫶🏼
főként az írással példálóztam, hiszen abban vagyok benne, (😅) de a lényeg, hogy átérezd, a dolgok nem egyből sikerülnek, mégsem szabad feladni!

jó olvasást! 🪷

.

1. Példa a való életből / tőlem

Van, hogy úgy érzem, kevés vagyok az íráshoz.

"Nem vagyok elég felkapott, nem vagyok túl aktív, nem érdekesek a történeteim. Rosszul írok, folyton csak ígérgetek, rendszertelenül publikálok. Nem futok be később, hiába az insta-oldalam, hiába a sok promoció. Túl sok ötlet van a fejemben, de nem haladok velük, klisések a könyveim, egyedül vagyok."

Vagyis kevésnek érzem magam.

Ilyenkor azt mondom magamnak,

📢 Állj!

"Túlságosan szeretek írni ahhoz, hogy ababhagyjam. Ha nem is sokan, de vannak, akik várják a következő fejezetet.
Ezzel tudok segíteni másoknak. Sok olyan pozitív visszajelzést kapok, amiben leírják, mennyit jelentenek a szavaim. Az insta-oldalamon egyre jobban gyűlűnk; öt követővel indultunk, most majdnem kétszázan vagyunk. Jó érzés magamból kiírni az érzelmeket. Szeretem a karaktereim, a fejemben ők már egy egész életet leéltek, tele izgalommal, szerelemmel, gyásszal és sok megmérettetéssel. Szeretek írni, mert jó érzés."

Nyugtatom magam, hogy viszem még ezen a pályán valamire. Hogy egyszer nagy író lehetek. Hogy valaki úgy olvassa a soraimat, mint én a kedvenc írómét. Hogy értékes, amit csinálok. Hogy másoknak ezzel sokkal többet segítek, mint amennyire gondolom. Hogy a könyveim egyszer híresek lesznek.

És igen, felmerül a kérdés is;
és ha mégsem?

Ha nem futok be íróként, ha megbukok, ha nem lesz annyi olvasóm, ha követőket vesztek, ha senkinek sem leszek a kedvenc írója, ha nem leszek híres...

Akkor mi lesz? Mi lesz velem, mi leszek én, felesleges volt a munkám?

A válasz, hogy ember leszek. Ugyanúgy. Életvidám, optimista, magabiztos, boldog ember leszek, tele más hobbikkal és sok-sok élménnyel.

És hogy felesleges lett volna a munkám?

▶️ soha!!

Az írás sokszor átsegített a nehezebb időkön, kiírtam magamból az érzéseim, átadtam magam a kreativitásnak és olyan fantasztkus karaktereket hoztam létre, amilyenekről a való világban csak álmodunk. Segítettem embereken, akik nem számíthattak támogató közegre.

És igen, még most is rendszertelenül publikálok. (bár volt olyan időszak, amikor teljesen rendben voltam és folyamatosan jöttek részek. hihi.)
Még most is "csak" nyolcvan ember nézi a fejezeteket. Még most is néhány fejezetemen "csak" nyolc csillag van. Még most is néha elgondolkozom azon, miért kerítek ekkora feneket ennek az írásos dolognak.

‼️ DE ‼️

Nekem az a nyolcvan ember jelenti a színtiszta támogatást, support-ot és pozitív visszajelzéseket. Nekem az a nyolc ember folyamatosan itt van és vote-ol, támogat. Nekem azok a várakozók, akik nyomban elolvassák a fejezetemet, felérnek azzal, hogy rendszertelenül publikálok. Nekem ők az itteni támogatásom. Amiért hálás vagyok! 💕