Énidő

14.

sziasztok kedveseim! 🌸

a mai fejezetben a halálról lesz szó.
kérlek olvasd végig, ha nehezen viseled a témát. ha egy szeretted nemrég távozott, ha utálsz erről beszélni, ha volt halálközeli élményed.

biztosíthatlak, hogy ezek után máshogy fogsz rágondolni!

️⭐️

- Miért eszel ennyi szőlőt, ha utána úgyis fáj a hasad? - kérdezte egyszer a barátom.

- Te miért akarsz élni, ha tudod, hogy fájdalmasan halsz meg? - vágtam rá. Egy pillanatnyi csend kövezkezett. - Mert megéri.

*

Mindenki úgy gondol a halálra, mint egy éhes, mérgező lényre, aki idő előtt jön el értünk. Egy sötét lyukra, ami felemészti a lelkünket és csak gyászt hagy maga után. Egy borzalomra, ami könyörtelenül hirtelen jön és megfoszt minket az élettől.

De milyen élet az, aminek nincs befejezése?

*

Ha valaki a kezembe adna egy pirulát, ami miatt halhatatlan leszek, gondolkodás nélkül elfogadnám.

A filmekben mindenki azt mondja, nem éri meg halhatatlannak lenni. Unalmas. Nem jó. Felesleges. Nem éri meg. Egy idő után már mindent láttál, tapasztaltál és megunod.

Talán így van. Sosem tudjuk meg.

Mégis úgy gondolom, érdemes élni. Nem akarok meghalni. Nem lenne unalmas számomra a világ. Élnék a végtelenségig.

Ennek ellenére elfogadom a halált. Ez természetes. Egy vég, aminek be kell következnie. Valami, amit nem tudunk elkerülni. Aminek meg kell történnie.

Nem várom. Hiszen ki várná?

De nem félek tőle. Kicsit sem.

*

Miért nem úgy gondolunk a halálra, mint egy befejezésre? Valamire, ami megvált minket. Megszabadít a kínoktól. Egy más világba repít.

Ugyanis a halál egyenlő a kezdettel.

És egy új kezdet mindig jót jelent, igaz?

*

Sokan nem értik meg, mi is az a halál.

Igen, valami, ami elveszi az életünket. Nem hagy lélegezni. Nem dobbanhat tőle a szívünk. Nem hagy többé szeretni.

Mégis... mégis egy kezdet.

Valami új, valami különleges...

Mindeddig rosszul érzelmeztük ezt a fogalmat. A halál nem a veszteség.

*

Hiszem, hogyha meghalunk, a testünk kerül csak a temetőbe. A lelkünk viszont máshova repül.

Egy kisbaba testébe, akinek az anyukája évek óta álomba sírja magát, mert nem lehet gyermeke. Mégis megtörténik.

Egy kismacska testébe, akinek a gazdája egy öt éves kislány és nincs sok barátja, mert hallgatag. A cica mégis ott van neki.