Énidő

16.

sziasztok!

a jelenlegi részünk nagyon releváns, ugyanis egy komment kérésére ma az új iskolában lévő mindennapokról, szorongásról, félelemről lesz szó.

ha szükséged van ezekre a szavakra, bátran görgess tovább és ne habozz ezt tudtomra adni! :)

Teljesen normális, ha ezekben az időkben egyedül érezzük magunkat. Félünk attól, hogy kirekesztve maradunk, nem találunk új barátokat, hiányoljuk a régi megszokottságot. Mindenkivel megesik, hogy előjön ilyenkor a szorongás, a gyomorgörcs és a magány.

Mielőtt úgy érezzük, hogy mi vagyunk a hibásak, jusson eszünkbe: ez teljesen normális!

Ahogy lassan felnövünk, egyre több változáson megyünk keresztül. Jönnek a mélygödrök, a bukkanók, a hullámvölgyek, a lehetetlennek tűnő időszakok.

De ilyenkor is erősnek kell maradnunk és rájönni, nem vagyunk egyedül! Ahogy most sem.

Azt hiszed, egyedül te mentél be szeptember elsején úgy, hogy legszívesebben elsüllyedtél volna? Azt hiszed, körülötted mindenki olyan magabiztos és félelemmentes, mint ahogy mutatják? Azt hiszed, te vagy az egyetlen, aki nem mer mások előtt hangosan beszélni?

Elmondom, nem!! Nem te vagy az egyetlen!

S

okan félnek az új helyzetektől, de ilyenkor sem szabad pánikba esni és hagyni, hogy elnyeljen a föld!

Az első nap mindig nehéz. Nem tudod mire számíts, kik vesznek majd körül, hova kell majd menned. Félsz, hogy elrontasz valamit, rossz benyomást keltesz, és szorongsz ezek miatt.

Úgyhogy itt van néhány tipp, ami segíthet:

🔸️ ilyenkor gondolkozz el azon, mi a legrosszabb, ami történhet? Kinevetnek? Rossz irányba kanyarodsz? Valamit nem értesz elsőre?

Kit érdekel. Van még rengeteg napod kitanulni az útvonalakat, megérteni az új dolgokat és barátokat szerezni. Rengeteg lehetőség vesz körül, csak észre kell venned.

🔹️ vegyél egy mély levegőt, mielőtt belépsz az épületbe és nyugodj le. Ha ez nem segít, vegyél még egy mély lélegzetet, majd akár még százat.

Ha nyugodt vagy, minden egyszerűbbnek és teljesíthetőbbnek tűnik.

🔸️ ha a nagy esemény előtt zenét hallgatsz, vagy olyat csinálsz, amit szeretsz, a kedved is sokkal jobb lesz és hamar elmúlik a szorongásod.

Lehetséges, hogy ez nem tart ki egész nap, de a reggelt számodra "túlélhetőbbé" teszik.

🔹️ tereld el a figyelmed, mosolyogj és csak hagy, hogy vigyen az ár.

Nem kell feszengeni, hogy mi lesz a következő lépés, hova kell menned, kikkel találkozol majd. Csak hagyd magad sodródni békésen.

.

Sokan félnek attól, hogy az új suliban nem találják meg a saját társaságukat. Hogy nem találnak hamar barátokat, nem tudnak beilleszkedni.

Ez is teljesen normális érzés, de szeretnék elmondani valamit:

Ha önmagad vagy, nincs olyan, hogy senki sem szeret.

Lehet, hogy nem a legnagyobb társaság fog majd befogadni. Lehet, hogy először mások lesznek a barátaid, mint akikhez később tartozni fogsz. Lehet, hogy lesz pár balhéd, amíg a legmegfelelőbb emberekhez kerülsz majd.

A kulcs az, ami mindig is. Merj önmagad lenni és mások felé nyitni. Kiereszteni a hangod és bátor lenni.

Ha csendben várod, hogy valami változzon, nem kapsz változást.

A lényeg a lényeg, hogy igen, az első nap nehéz. Legyen az munkahelyen, suliban vagy bárhol máshol.
De ha kétségbeesel, még nehezebb lesz.

Csak engedd el magad, legyén önmagad, legyél bátor és ne hagyd, hogy a szorongásod győzzön.

.

remélem, hogy tetszett a fejezet és valamennyire hasznos volt számodra!

ne habozz tudtomra adni, ha segített, bátran kommentelj és csillagozz egyet!

vicces vagy borzalmas első napi emlékeket pedig kérném ide kommentbe! 😁
(és természetesen a jó élményeket is!)

a következő témáink az önképzavarról és egy újévi meglepetési fejezetről szólnak majd.

remélem, érdemesnek találod még, hogy tovább olvass!

legyen szép napod kedvesem, hamarosan jövök vissza!

🌸🌸🌸