♡︎★Lucas★♡︎
Miután majd nem mindenki haza ment Ravin és rajtam kivūl, mert sajnos egy utcában laktunk. Útközben nem szóltunk egymáshoz semmit, csak sétáltunk néma csöndbe, ès csak a cipōnk hangját lehetett hallani ahogy halkan kopog az aszfalton. Ez a csönd nem tartott sokáig, mert véletlenūl megbotlottam egy nagy kōbe, majd nem arca estem, ha Ravi nem rakja elém ki a kezét, így szerencsére nem az aszfaltra estem, ha nem Ravi karjaiba.
- Lucas jól vagy? - kérdezte Ravi - miután vissza nyertem az egyensúlyom, és megálltam két lábra
- igen. Köszi - mondtam megszeppenve
- nincs mit. Máskor jobban figyelj magad elé - mondta Ravi
- amúgy neked nincs olyan érzésed, mintha valaki direkt rakta volna ide? - kérdeztem Ravitól
- jaj Lucas, mért rakta volna valaki direkt oda azt a követ - mondta közömbösen Ravi
- nem tudom
- na látod csak képzelōdsz! - mondta Ravi
- jó oké, lehet - mondtam flegmán.
Miután abba hagytuk a beszélgetést elindultunk, mivel meg álltunk egy helyben. Ravi háza volt elōbb īgy ō bement a bībórszínū kertes házba, aminek elōl volt egy terasza, és a házszáma 15/A volt. Én meg se vártam, hogy bemenjen, mert minek? Nem vagyunk jóba, szóval tovább mentem. Végül is nem laktunk egymástól nagyon messze, csak 3 házzal arrébb, meg nem a bal a felén laktunk, ha nem a jobb felén ahol egy erdō volt, tehát mondhatjuk úgy, hogy erdō mellett laktunk. Haza is értem a kettō emeletes fehér színū házba. Hátul volt egy kisebb tér, ahol nyáron szoktunk grillezni, meg egy kutya ház, ami Félixé volt a golden retriever fajtájú kutyámé.
Kinyitottam az ajtót és bementem. Az ajtó egy fehér falu elōszobába nyilt, ahol szoktuk tárolni a kabátokat, cipōket, meg egyéb más dolgokat.
- sziasztok - köszöntem, miután levettem a kabátomat, ès a cípōmet
- szia kisfiam - jött ki anyum konyhából, habverōvel a kezében
- szia anya
- drágám haza jött a fiúnk - szólt anya apának
- tényleg? Megyek máris
- Lucas jól vagy, nem esett bajod? - kérdezte anya, miután oda adta apa kezébe a koszos habverōt
- igen anya, nyugi
- biztos? - kérdezte - miközben megfogta a kezem, és megnézte, hogy tényleg nincs bajom
- na látod - mondtam anyának
- rendben
- Linda tanárnō telefonált nekünk, hogy nem kell egyetemre bemenni egy ideig mert az egyik osztálytársatok eltūnt - mondta apa - miközben vissza adta anya kezébe a habverōt
- igen. Jenny Ward
- oké - mondta apa
- apa, anya, akkor most már mehetek fōl a szobámba? - kérdeztem
- igen kisfiam - mondta anya.
Azzal el is indultam táskával a kezembe, mivel már levettem a vállamról. Fōl mentem a lépcsōn és bementem a szobámba, ami jobb oldalon a második ajtó volt. Kinyitottam az ajtót és leraktam a táskámat a földre, majd oda ültem a laptopom elé, információk után kutatni Jennyrōl.
ESTÁS LEYENDO
✿︎Rejtélyes, Romantika✿︎ (BL) |♡︎𝐋𝐮𝐜𝐚𝐬𝐑𝐚𝐯𝐢♡︎|
Misterio / SuspensoEgy lány eltūnt Saint Helens-ben, de az emberek nagyjából fölsem hederítenek rá a rendōrség sem csinál sok mindent. Így hát egy egyetemista diák akit Lucas Kiltonnak hívnak elkezd foglalkozni az üggyel, hogy kiderítse az igazságot, de arra nem szám...
