✿︎Rejtélyes, Romantika✿︎ (BL) |♡︎𝐋𝐮𝐜𝐚𝐬𝐑𝐚𝐯𝐢♡︎|

17. fejezet. Ravi története

♡︎★Lucas★♡︎

Ravi kivette a táskájából a telefonját, és ráment a telefon gombra.
- nem üzenetet írsz neki? - kérdeztem Ravitól
- szerintem nem. Inkább felhívom
- rendben.
Ravi a füléhez emelte a telefont, és várta, hogy apja föl vegye. Föl is vette.
Egy elég mély hangú férfi hangját lehetett hallani a telefonból.
- szia fiam! Mondjad?
- szia apa. Ō kicsit kések mert az egyik osztálytársam elhívott hozzá ebèdelni, csak elfelejtettem neked mondani
- rendben fiam. Csak az a baj, hogy anyád már elōkészítette az ebédet.
- ō nem az anyám! - mondta hangosan Ravi
- ō a nevelō anyám!
- jó nyugalom fiam. Akkor az.
- na mindegy. Akkor gyere amikor tudsz.
- rendben - felelte Ravi
- szia fiam
- szia.
Bontották a hívást.
Ahogy Ravi elrakta a fülétōl a telefont egy nagyon sóhajtott, és lehajtotta a fejét.
- nem is tudtam..., hogy neked nincsenek együtt a szüleid - ültem rá az ágyra Ravi mellé
- igen... - mondta szomorúan
- apa próbál jó apa lenni, de nem megy neki... Tudja, hogy sosem fogok úgy nézni rá mint régen.. - mondta és rádōlt a vállamra
- ugye nem baj, ha rádōlōk a válladra? - kérdezte
- nem, de, hogy - feleltem.
- és mióta nincsenek együtt a szüleid? - kérdeztem miközben ránéztem Ravira
- 1-2 éve. - felelte.
- én nem értem mi romlott el közöttük, pedig olyan boldog család voltunk, sok családi programot csináltunk, mindig boldogok voltunk. És egyszer csak hallottam, a szobámból, hogy anyáék lent ordītoznak egymással. Már nem tudom mi volt. És utoljára annyit hallottam, hogy nagyon erōsen becsapódik az ajtó. Én lerohantam. Annyit láttam, hogy anyám ott ül a földön és sír - mondta miközben pár könnycsepp lehullott a nadrágjára.
- jaj Ravi. Úgy sajnálom. - mondtam miközben hátulról átöleltem
- köszönöm Lucas, hogy meghallgattál - mondta miközben megtörölte a szemét
- szívesen - feleltem.
- most már jól vagy? - kérdeztem egy pár perc elteltével
- igen - felelte, és föl emelte a fejét a vállamról.
- Lucas, Ravi gyertek, kihūl az ebéd! - kiabálta anya
- megyünk már! - kiabáltam vissza
- na gyere menjünk most már enni - mondtam Ravinak
- rendben - felelte.
Föl álltam az ágyról, és utánam Ravi is.
- várj Lucas - álītott meg Ravi
- igen? - kérdeztem
- ugye nem látszik a szememen, hogy sírtam? - kérdezte
- nem - feleltem, miközben bele néztem Ravi szemébe
- rendben.
Lementünk a lépcsōn. Ravi kicsit bicegve, de ō is leért.
- de jó illat van - mondtam anyáéknak amikor beértem a konyhába.
Ravi is jött utánam.
- jónapot - köszönt Ravi apumnak
- szia
- gyertek fiúk üljetek le. Csináltam steaket és hozzá krumplit. Nem tudom Ravi te mit szeretsz, de tudom, hogy Lucas nagyon szereti a steaket.
- én is szeretem a steakat - felelte Ravi
- rendben - mondta anya
- akkor üljetek le
- rendben.
Leültünk Ravival egymás mellé, és mindketten elkezdtük enni steaket és a krumplit.
Miközben ittam egyszer csak apám megszólal:
- fiam nem is tudtam, hogy van már pasid
- mi?! Mi van?! - köhögtem mert félre nyeltem a vizet.
Ravi is elkezdett pirulni picit.
- apa ō nem a pasim - feleltem miután kiköhögtem magam
- Jaj Ethan, hadjad Lucas. Ō még nem barátja Ravinak, majd idōvel azok - lesznek - mondta anya kuncogva
- mi?! Tessék?! - mondtuk egyszerre Ravival
- látott, még egyszerre is beszélnek - mondta apa mosolyogva
- mi.. nem, már mint, mi van?! - ezt is mondtuk egyszerre Ravival - majd egymásra is néztünk
- látod mondom én, hogy van valami a kettōvel - mondta kuncogva apa.