♡︎★Lucas★♡︎
Föl mentünk Ravival a szobámba.
Ō rá ült az ágyamra, én meg a székemre, ami az ágyam melletti asztalnál volt.
- na Lucas akkor elmondod ezt a Jenny ügyet?
- nem mondod el senkinek, ugye?
- nem - felelte Ravi
- oké.
Föl nyitottam a laptopomat, és bejelentkeztem a fiókomba, majd rámentem arra ez alkalmazásra, ahol elkezdtem leírni dolgokat Jennyrōl.
- tessék - mutattam a laptopomra.
Ravi fölállt az ágyamról, és oda jött mellém. Majd lehajolt, hogy szemügyre vegye amit oda leírtam, közbe rárakta a kezét a székem támlájára.
Ránéztem a mellettem hajoló fiúra. Ilyen közel még sosem volt Ravi arca az én arcomhoz. Most vettem észre, de szeplōs, viszont nagyon halványan látszódnak rajta.
- Ravi te szeplōs vagy? - kérdeztem hirtelen
- ō mi..? Már.. min..t ig..en - mondta dadogva - miközben rám nèzett.
Egy pár másodpercig egymás szemébe néztünk, egyikünk sem szólt semmit, csak néztük egymást.
Majd hirtelen megszólaltam:
- Nem akarsz nekem segíteni Jenny után nyomozni? - tettem fel a kérdést Ravinak.
Ravi hirtelen vissza eszmélt, és ránézett a laptopom képernyōjére.
- ō nem, nem akarok - felelte
- biztos? - kérdeztem
- igen - felelte.
- Lucas mi az a L.A.X.? Amit oda leírtál - mutatott a képernyōmre ahol az volt, írva, hogy L.A.X.
- Jenny egyik postja alatt találtam, amit a kép alá írt
- megmutatod melyik kép az?
- igen.
Megnyitottam ez instagramot, és rámentem Jenny oldalára.
- nézd, itt van a legfrissebb postja, amit kettō napja rakot ki.
Rámentem a fekete fehér képre, és rámutattam a post alá írt monogramra.
- mi a f.. - mondta hirtelen Ravi
- nem is néztem, hogy mit írt alá, meg, hogy mikor rakta ki, csak beszíveztem.
- és most mi a terved ezzel az levéllel - vette a kézébe Ravi a borítékot.
- nem tudom - feleltem.
- amúgy mennyi ez idō - kérdezte Ravi
- itt van lent a jobb sarokban a laptop óra. 14:17 van. - feleltem
- micsoda? Már annyi az idō
- szerintem az nem sok - mondtam
- basszus mennem kéne apámhoz.
Ravi fölemelkedett az asztaltól, és oda ment az ágyamhoz, majd elvette a táskáját, amit az ágy mellé helyeztem én le neki, amikor hoztam föl.
- én szerintem megyek Lucas. Köszi szépen a vendéglátást, és azt, hogy bekötözted a sebem - mondta Ravi
- várj! - állítottam meg
- igen?
- hogy van a lábad, fáj mèg? - kérdezte
- egy picit - felelte
- segítsek lemenni a lépcsōn?
- nem kell Lucas. De azért köszönöm
- akkor legalább kikísérhetlek?
- igen
- oké.
Leindultunk Ravival a lēpcsōn. Tényleg nem annyira fájt neki, mert sokkal könnyebben ment le mint a legelején.
Oda értünk az ajtóhoz.
- akkor, szia Lucas
- szia Ravi
Ravi nyitotta az ajtót, és már ment is volna ki, de megtorpant.
- megölelhetlek? - kérdezte félve Ravi
- ōō..
Ravi hirtelen megölelt, én is vissza öleltem.
- ōō.. ak..kor szi..a Lu..cas - mondta dadogva, és közben lehetett rajta látni, hogy elkezdet pirulni
- szia Ravi.
Ravi kinyitotta az ajtót, és be is csukta maga mögött. Utoljára már csak halkan, a cipōje kopogását lehetett hallani az aszfalton.
VOUS LISEZ
✿︎Rejtélyes, Romantika✿︎ (BL) |♡︎𝐋𝐮𝐜𝐚𝐬𝐑𝐚𝐯𝐢♡︎|
Mystère / ThrillerEgy lány eltūnt Saint Helens-ben, de az emberek nagyjából fölsem hederítenek rá a rendōrség sem csinál sok mindent. Így hát egy egyetemista diák akit Lucas Kiltonnak hívnak elkezd foglalkozni az üggyel, hogy kiderítse az igazságot, de arra nem szám...
