Tangó az Árnyékban -- Elfojtott Szenvedély

Vívódás

Perselus

- Elég! - csaptam le újból a mozsarat. Nem jutok semmire sem. Dühösen csörtettem vissza a lakosztályomba és töltöttem egy pohár whiskyt.
Elrontottam mindent.
Hermione tegnap óta, nem jött vissza. Elriasztottam mert, nem tudtam kontrollálni magamat. Újabb adagot töltöttem.
Végén még, alkoholista lesz belőlem.
Vettem egy mély levegőt és fel néztem az órára. Egy óra. Szinte még hátra van, az egész nap, és nem tudom mit csináljak nélküle. Az elmúlt egy hónapban szinte folyamatosan mellettem volt.
Mellettem a helye.
Sétálnom kell mert, az ivás nem megoldás. Szerettem a tanév közbeni szüneteket, mert olyankor minden lecsendesedni. A kicsik mindig haza utaznak a nagyobbak pedig a klubhelyiségben lustulnak.
Ahogy kiértem a tó felé vettem az irányt. Csendes és a fűzfa alatti kis eldugott padot, szinte senki sem ismeri. Gyors léptekkel haladtam végig a kerten. Egy két diák élvezte csak a fűben a nap, utolsó meleg sugarait. Szerettem az őszt. Ilyenkor nincs rettentő hideg, sem forró hőség. Szinte boldogan ültem le a padra. Nem gondolkodtam semmin, egyszerűen hátradőlve élveztem a körbeölelő meleg levegőt.
- Idióták mind sorba.- Hermione hangja szakított ki az édes semmiségből. - Miért mentem oda?
Nem tudja hogy itt vagyok.
- Elfuserált vagyok. Se barátaim se Perselus.- a mondat végét, szinte csak suttogta. Meg fagyott az ereimben a vér.
Tehát tényleg elveszítettem.
Hidegvízként ért a felismerés. Szólni akartam neki, megvígasztalni. Talán lenne még esélyem a barátságunkat meg menteni.
- Hermione... - léptem ki a faágak takarásából de már nem volt ott senki.

Hermione

Újra a szorító érzés, kerített hatalmába. Azt hittem, kapok új esélyt a boldogságra, de tévedtem.
- Idióták mind sorba. - ültem le a tópartra miközben sírni próbáltam. - Miért mentem oda? - hangom meg sem remegett. Az érzések, még mindig nem tértek vissza belém.
- Elfuserált vagyok. - áltam feldühösen. - Se barátaim, se Perselus. - hangom egy pillanatra meg remegett.
Elvesztettem őt, mert elfutottam.
Éreztem miként, könycseppek gördültek végig az arcomon.
Fred miatt nem sírtam de Perselus miatt igen.
Be kell zárkóznom és elfelejtenem őt.
Nem szerethetek bele.
Itt kellene hagynom a Roxfortot és a varázs világot. Meg mentettük, egy szebb jövőért de ebben a jövőben, számomra nincs hely.