Tangó az Árnyékban -- Elfojtott Szenvedély

Titkok

Hermione

Izgatottan léptem újra be a liftbe. Meg kell vennem a ruhámat a bálra. Tudtam hogy nagyszabású lesz és azt is, hogy szinte felismerhetetlenek kell lennem. Piros ruhára gondoltam először, de az talán, túl egyértelmű lenne. Az izgatottság, elkezdett bennem átalakulni, egy kis aggodalommá. Ahogy kiléptem a liftből meg próbáltam minél gyorsabb eljutni a bejárathoz.
Talán harmadszorra hagyom el a kastélyt.
Gyorsan szálltam be az autóba és mondtam a sofőrnek, hova vigyen. Talán, egy óra lehetett az út. A hasam görcsbe rándult, amikor meg álltunk a ruha szalon előtt. Sosem volt rajtam régi, kosztüm kori, korhű ruha.
Gyerünk Hermione, ne légy gyáva.
Határozottan nyitottam be. Ahogy betettem magam mögött az ajtót, ámulattal néztem körbe. Szebbnél, szebb ruhák sorakoztak fel, mindenütt. Színes választék tárult elém de a kilátást, egy szőke, kedves arcú nő, takarta el hirtelen.
- Jó napot, tudok esetleg segíteni önnek valamiben? - kérdezte lágyan.
- Egy ruhát keresek. -mondtam zavartan, mire a nő csak fel kuncogott.
- Abban tudok segíteni. - invitált maga után. - Esetleg van elképzelése? - kérdezte, miközben meg sem állt egy hatalmas öltözőig.
- Igazából nem szeretném túlzásba vinni, valami egyszerű ruhában gondolkodtam. - sütöttem le a szemem.
Nem akarok kitűnni a tömegből.
- Színben gondolkodott már? - mért végig és egy hosszú akasztós tárolóhoz lépett.
- Nem igazán. - tűrtem a hajam a fülem mögé.
- Esetleg piros vagy bordó?
- Nem, azt semmi esetre sem. - kaptam fel a fejem.
- Rendben. - láttam hogy elgondolkodott majd elmosolyodott. - Ez az. - vett elő egy méregzöld ruhát. A mellkas részét és a szoknya alját, fehér csipke borította, még a háta szinte a közepéig kivágott, és csak egy abroncs emelte meg az egészet.
- Ez gyönyörű. - mosolyodtam el. - Már csak egy maszk hiányzik hozzá. - gondolkodtam hangosan, mire a nő szeme újból fel csillant.
- Próbálja fel én pedig máris jövök. - akasztotta be az egyik próbafülkébe és elsietett.
Ezt a ruhát, nem, egyedül tervezték, felvenni.
Álltam meg háttal a hatalmas tükörnek, miközben még, mindig lihegtem.
Lassan fordultam meg. Ahogy szembenéztem a saját tükörképemmel, elámultam.
Tökéletesen passzol rám.
Le pillantottam a csuklómra és a vágások, ott virítottak a karomon pedig a "sárvérű" felirat.
- Elnézést. - dugtam ki a fejem a függöny mögül. - Esetleg egy kesztyű, lenne a ruhához? - néztem rá az éppen érkező szőke nőre.
- Természetesen. Máris hozom. - nyújtotta át a maszkot, amely ugyanolyan színekben pompázott, mint a ruha.
Rögtön fel kötöttem. Ahogy saját magamat bámultam még én is elhittem hogy nem, Hermione Granger áll itt, hanem Hermia Grentel.
- Itt is van. - nyújtotta be a hosszú kesztyű párt. Felvettem és elhúztam az engem takaró függönyt. A nő tátott szájal bámult végig. - Azt hiszem, ez a ruha, csak magára várt.

Perselus

Idegesen járkáltam fel alá a mágiaügyi miniszter irodájában. Reggel nyolcra lett megbeszélve a találkozó de még mindig nem látom sehol sem, pedig már fél kilenc van. Tudom jól, hogy ő bizalmasan kezeli majd a kérdésemet. Halkan nyílt az ajtó, mire dühös tekintettel fordultam oda.
- Perselus. - köszöntött fennhangon amiről kirázott a hideg.
- Fél kilenc van Cornelius. - hangom halk és elfojtott volt.
- Ugyan barátom, ne legyen ennyire ideges. Feltartottak, de itt vagyok. - ült le, nyugodt ábrázattal az asztalához. - Mondja inkább miben lehetek szolgálatára? - tettetett sóhaj kíséretében nézett rám.
- Emlékszik arra hogy Hermione Granger, maga mögött hagyta a varázsvilágot? - sétáltam közelebb és leültem a vele szembe állított fotelbe.
- Igen emlékszem, nagyon meghökkentett a dolog. Bátor kis harcos volt az biztos. Eszes és furfangos, érthető hogy a süvegnek, annyit kellet töprengeni azon, hogy melyik házba kerüljön. - kezdett minden idegszálam, túl feszülni.
- Cornelius azt hiszem, elértünk a tárgytól.- dőltem előre és összeszűkült szemekkel, folytattam belé a szót.
- Igen, igen bocsánat. Sokszor elkalandozok. Mi okból említetted Miss Grangert? - nézett rám gyanúval a tekintetében.
- Esetleg nem lehet a mágiája alapján felmérni, merre tartózkodik?
- Perselus te is tudod, hogy azt nem lehet. Tiltott és sértő az ilyen mágia. - háborodott fel de ahogy, hirtelen emelkedett a hangja úgy is halkult el. - Miért akarod megtalálni ennyire?
- Van egy lezáratlan ügyünk. - fogtam rövidre a magyarázkodást.
- Talán az országot, meg lehet határozni, de biztos vagy benne, hogy ebből nem lenne baj? - kérdezte miközben előredőlt.
- Biztos. - dőltem vissza és elfojtottam egy apró mosolyt.
- Rendben legyen. - sóhajtotta miközben elővette a pálcáját.
Győztem.