Tangó az Árnyékban -- Elfojtott Szenvedély

Lebukás veszélye

Hermione

Ma minden eldől. Idegesen jártam a báltermet, újra és újra végig. Mindennek tökéletesnek kell lennie. A szobák előkészítve és már minden mugli is elhagyta a szállodát. Csendes és nyugodt lett minden. Melegbe burkolózva, léptem ki a kastély ajtaján.
Tegnap éjjel végre leesett az első hó.
Hiányzott a karácsonykor, de most végre ideért Holle anyó. Lassan lépkedve, gondoltam át mindent.
A zenekar, háromkor érkezik. A vacsora elő készülete, elkezdődött. Cornelius Caramel, öt órára ígérkezett a vendégek pedig hét órakor jönnek. Vacsora nyolckor.
Szinte észre sem vettem, hogy messze járok már és a szél is feltámadt közben. Fáztam de rettenetesen. Némán szórtam ki magamra, melegítő bűbájt. Ahogy meg tettem, éreztem ahogy a mágiám, végig dübörög az ereimben. Oly régen használtam már, hogy el is felejtettem, mennyire jó érzéssel tölt el. Hiányzott a varázsvilág. Eddig szinte észre sem vettem, de most hirtelen fogott el a honvágy. Figyelnem kell arra, hogy ne leplezem le magam este. Én szinte mindenkit ismerni fogok, de ők engem nem.
Ahogy visszaértem, még utoljára, benéztem a bálterembe. Minden a helyén volt. A piros,zöld,kék és sárga díszek tökéletes harmóniában álltak. Részben megnyugodva indultam vissza a szobámba. Összesen két órám van elkészülni. Elsőnek a kosztümöt veszem fel, amíg Caramel meg nem érkezik, mert őt már az estélyi ruhában fogadom. Múltkor is egy hajszálon múlt, amikor Perselus meglátott. Éreztem hogy kételkedik a szavaimban, de nem kötött belém. A vele való találkozás, régi sebeket tépett fel bennem.
Szerettem, de lehet, hogy most is szeretem.
Félelemmel álltam meg a tükör előtt. Látott így nem változtathatok meg, semmit sem a kinézetemen. Visszagondolva az elmúlt évre, rengeteget küzdöttem hogy itt álljak. Mélyről tört fel bennem a kínzó, emlék áradat. A tekintetem a csuklómra vándorolt. Hosszú időbe telt, mire rájöttem mi történt, azon a hajnalon. Akkor ott a kádban, tényleg megittam a mérget, ami igenis hatásos volt. Hatott a keverékem tökéletesen, viszont a mágiám meg óvott. Az utolsó pillanatban,  amikor Fred helyet Perselusra gondoltam a  szívem kivetette magából az édes megváltást.
Lassan készülődtem. Szinte vánszorgott az idő. Vágytam a lelepleződést, de tudtam, nincs helyem közöttük.
Szomorúan mégis kissé izgatottan léptem ki a szobám ajtaján. Hát itt az idő, hogy szembe nézek a döntésem bonyolultságával. A lift ajtaja, szinte gúnyosan vánszorogva, nyílt ki előttem. Határozottan léptem ki és magamra öltöttem, Hermia szerepét. Cornelius, csodálkozó tekintettel, lépett felém.
– Üdvözlöm én Hermia Grendel vagyok a bál szervezője. - nyújtottam felé a kezemet. Elsőnek nem mozdult. Egyszerűen csak, úgy bámult rám mintha szellemet látna.
– Elnézést. - fogadta el a baráti jobbot. – Én Cornelius Caramel Mágiaügyi Miniszter vagyok. - hadarta el. Felnevettem volna de nem tehettem.
– Jöjjön, meg mutatom a báltermet, utána pedig a lakosztályát. - indítványoztam az idulásra, mivel kezdett kellmetlen lenni az hogy ennyire bámul. Ahogy beértünk a terembe, hallottam ahogy elakad a lélegzete.
– Ez fenséges. - fordult körbe. Képzeletben, vállon veregettem magam.
– Köszönöm. - válaszoltam serényen miközben megcsörrent a telefonom. Ahogy elővettem láttam hogy hat óra múlt pár perccel. – Ha nem bánja, akkor most megmutatom a szobáját, utána pedig fogadom a vendégeket. - indultam el kifelé mire felvont szemöldökkel utánam jött.
– Ugye kedvesem, maga is eljön? - értbe engem és hátra tett kézzel, nézet rám kérdő tekintettel.
– Ha óhajtja uram, szíves örömest maradok. - mosolyodtam el halványan, majd beszálltam a liftbe. Caramel megtorpanva nézett rám. - Jöjjön ez egy lift ami felvisz a szobájába. Egy ideig elgondolkodva nézett rám, majd belépett mellém. – A kártyáját amit odaadok itt kell
lehúzni.- mutattam a mozdulatot és ahogy megtettem, át nyújtottam neki. – Parancsoljon uram ez az Ön lakosztálya. - nyílt ki az ajtó, mire Caramel, azonnal ki is lépett a liftből.
– Köszönöm kisasszony a tárlat vezetését. - láttam rajta, hogy elkapta a hányinger.
Számára most ez olyan élmény lehetett, mint nekem az első repülésem.
Egyszóval, borzalmas.
– Ugyan, én köszönöm a meghívást. - csukódott  be előttem a lift ajtaja és meg könnyebbültem.
Már csak a bál maradt.