Tangó az Árnyékban -- Elfojtott Szenvedély

Ostoba Fruska

Perselus

Ahogy felébredtem úgy éreztem mintha egy percet sem aludtam volna. A nyakamon a seb iszonyatosan lüktetett, amióta visszatértem. Nem kellene itt lennem, de mégis, újra hagytam hogy más irányítson. Fájdalmas mozdulatokkal ültem fel, majd elindultam a fürdőbe. Szinte csukott szemmel álltam be a zuhany alá. Valami furcsa, gondoltam miközben elzártam a vizet. Ahogy kiléptem a zuhany alól még mindig hallottam a víz csobogást.

-Az nem lehet.- leheltem, miközben idegesen téptem fel a fürdőszoba ajtót. Minerva nem csak hogy meg szegte azt amit Dumbledore megígért, de még el is felejtett szólni róla. Éveken át, egyedül, nyugodtan éltem ide lent, most pedig kaptam egy kvázi lakótársat. Idegesen öltöztem fel hogy elinduljak az első órámra, hogy mégis csak valamit bele verjek az elsősök üres, kíváncsi agyába. Minerva felkínálta a sötétség kivédése órát de már, nem vágytam rá. Magányosan szerettem volna a lombikjaimmal idelent ügyködni. Ahogy kiléptem az ajtón hallottam hogy a szomszédom valami átalakítás végezhet mivel hatalmas durranó hangok szűrődtek ki onnan. Egyre kíváncsibb lettem arra, hogy ki lehet az, aki már korán reggel ilyen zajos. Egy pillanatra megdermedtem, amikor egy elfojtott kiáltás ütötte meg a fülemet. Gondolkodás nélkül léptem oda az ajtóhoz és kopogtam be. Feszülten vártam hogy ki nyíljon az ajtó de nem történt semmi sem. Csend támadt, amely egyre idegtépőben hatott rám.

- Minden rendben? - kérdeztem erényesen, miközben újra kopogtattam. Egyetlen egy hang sem válaszolt, így hát óvatosan nyomtam le a kilincset remélve hogy az itt lakó nem védte le bonyolult fárasztó varázslatokkal. Ahogy fel tárult előttem az ajtó elborzadva néztem a feldúlt szobát. Pohár szilánkok hevertek mindenütt és ruhák szétdobálva hevertek szerteszét mindenütt. Szívem a torkomban dobogott miközben beljebb mentem és megütötte a fülemet az újabb vízcsobogás. - Be fogok nyitni.- jelentettem ki, miközben a szerintem sejtett fürdő felé indultam el. Lehunyt szemmel nyitottam be de amint megütötte az orromat a füst szag hirtelen erővel toltam beljebb. Elszörnyedve néztem ahogy Granger egy kisebb kádban ült csukott szemmel. A kezében még ott éget a mugli cigaretta de valami különös piros folyadék csöpögött az ujjairól. Vér. Azonnal kapcsolt az agyam és szitkozódva azonnal valami törölköző vagy rongy után kutattam. Az első ruha darabot amely a földön hevert fel kaptam és az eszméletlen Hermionéhoz léptem. Egy pillanatra meg nyugodtam, amikor realizáltam hogy ruhában fekszik, de amikor jobban meg figyeltem hirtelen nyúltam utána a vízbe hogy kiemeljem onnan. A hideg víz szinte csípte a bőröm ahogy kifelé haladtam a karomban vele. Ostoba nő. Szidtam, miközben lefektettem az ágyra és nyakig betakartam, csak a kezeit hagytam szabadon hogy kezelésbe vegyem. Óvatosan tekertem le róla a gyors kötést és pálcával megérintettem miközben halkan mormolni kezdtem. Nem gyógyult. Hirtelen körbe tekintettem, biztos voltam benne hogy valami olyan tárgyal tehette ami nem egy egyszerű hétköznapi mugli kés. Ahogy visszaléptem a fürdőbe csak egy padlón heverő pálcát találtam. Varázslat. Bosszúsan ingatatam meg a fejemet miközben vissza csörtettem a nőhöz.

- Ostoba fruska - rohantam át sietős léptekkel a szobán és még ki sem léptem a szobából amikor egy suhintással kinyitottam a laboratóriumot. Gyorsan szedtem össze minden kelléket amivel el tudom látni a sebeit. Éreztem a vanília illatot ami át itta a ruhám. Féltem hiszen fogalmam sem volt mit tett magával Granger így most tehetetlenül álltam és csak azt tudtam cselekedni amit a muglik. Bekötöztem a csuklóit és vártam. Ahogy mellette ültem annyi minden lejátszódott benne miképpen szidnám le ha ébren lenne. Fogalmam sem volt mennyi ideje indultam el az első órára, de abban biztos voltam, hogy hamarosan Minerva meg fog jeleni. Lassan fel álltam, és egy riasztó búbájt vetettem ki Grangere, majd vissza indultam a saját lakrészembe.

Elfáradtam.

- Perselus - meg torpantam. Mit is lepődök meg, hiszen tudtam előre hogy Minerva keresni fog. Karikás szemekkel fordultam felé. - Ma volt az első tanítási nap. - állt meg előttem, mire vettem egy mély levegőt.

- Tudom.- forgattam meg a szemem, mire csak egy rosszalló nézést kaptam.

- Ma tanítanod kellett volna. - tette csípőre a kezét. De én mit sem törődve a panaszaival, vissza fordultam és beléptem az ajtón.

Talán nem jön utánam.

Tévedtem.

-Persze Minerva, gyere beljebb, érezd otthon magad. - sétáltam oda a bárszekrényhez és kitöltöttem magamnak egy kis Lángnyelv whiskyt. - esetleg tölthetek is? - a hangomba meg próbáltam minél több gúnyt beletenni, de ez nem hatott a vénlányra.

- Igen. - helyezte magát kényelembe az egyik fotelembe. Kelletlenül töltöttem neki is majd mindkét poharat a kezembe véve, oda sétáltam hozzá.

- Parancsolj. - adtam a kezébe majd elhelyezkedtem a másik fotelben. - Igazán, kedves tőled hogy meg látogattál de pontosan miért is? - bámultam bele a kandallóban ropogó tűzbe. Nem akartam hogy itt legyen. Pihenni szeretem volna mielőtt Granger magához tér.

- Talán mert nem jelentél meg a tanórákon.

- Talán nem volt kedvem. - vontam vállat. Dumbledore ilyen szinten sosem kért számon. Tényleg változik minden, ahogy a nő mondta és nem csak az iskolában de bennem is.

- Ez nem kedv kérdése Perselus, hiszen tanár vagy. - háborodott fel. A szemem sarkából rá sandítva vettem észre csak, mennyire meggyötört arccal bámul a tűzbe.

- Tudom. - újra csak ezt ismételtem. El kellene mondanom neki hogy mi történik Grangerel, de valahogy nem megy.

- Hát jó, ha nem jutunk egyről a kettőre, akkor megyek meg nézem Granger kisasszonyt, ugyan is őt sem látta senki egész nap. - állt fel és vissza tette a poharat a szekrény előtti kis asztalra.

- Miss Granger jól van, ne aggódj annyit. - keltem fel én is. Tudtam most egy nagyon magas labdát dobtam fel Minervának. Az idős nő sanda szemmel nézett rám, ami elkezdett idegesíteni, így hát meg előztem a felesleges kérdéseket. - Ma reggel Miss Granger rosszul lett, és tőlem kért segítséget, de mivel nem rég értem vissza így semmilyen bájitalt nem tudtam neki adni. Ezért hiányoztam ma én is és ő is. - zártam rövidre. Magam sem tudom miért hazudtam, de ha már bele kezdtem nem fújhatok vissza vonulót. Minerva egy ideig csendben nézet. Szerettem volna legimentálni, de tudtam hogy ő egy erős legilimentor így hát le kellett mondanom róla és vártam.

- Értem. Kérlek legközelebb, értesíts engem vagy Poppyt. - indult el a bejárat felé, mire nagy nehezen sikerült csak visszatartanom a belőlem kiszakadó sóhajt.

- Igenis, Igazgató asszony. - hajtottam fejet és utána léptem hogy rá csukhassam az ajtót. - Szép estét. - csaptam be amint kilépett a lakrészem ajtaján. - Kell még egy ital. - mondtam az üres szobának, de ahogy odaértem a szekrényhez a kezem meg remegett. - Hát persze ennyit a pihenésről.