Debora és Oliver

5. Az Összehozás

- Ez mi volt? És mi az az Összehozás?! - faggattam Oliver-t izgatottan.
- Majd később elmagyarázom. A lényeg, hogy ne érjen utól!
- Már hogy érne utól, nincs is au... - de ekkor egy hangos dudálás hallatszott mögülünk. A kövér bajuszos követni kezdett!

Oliver nagyon mélyen beletaposott a gázba, majd amikor egy fenyves közelébe értünk a szán-autóval, egyszerűen félrerántotta a kormányt, és már bent is voltunk a sűrűben. Az eddig mögöttünk száguldó jármű ekkor hirtelen lemaradt.
- Hol vagyunk? - kiabáltam, miközben tényleg igyekeztem erősen kapaszkodni.
- Nem igazán tudom, de az biztos, hogy egyre nagyobb biztonságban - mosolygott rám. - Jól vagy, Piroska?
- Mi? - jöttem zavarba, aztán mikor rájöttem hogy nagyon is jól hallottam, zavartan elnevettem magam. - Igen, jól, de légyszi ne hívj így.
- Bocsi, muszáj volt - vigyorodott el. Hah, nagyon vicces. - Amúgy ha minden igaz... - sandított hátra, mire én is magunk mögé néztem - lehagytuk. Boyle nem vezet valami jól, nem mert bejönni ide - azzal lelassított, és immáron nyugisan kanyarogtunk a magas, eget kitakaró, havas fenyők között.
- Hhuh... - fújtam ki a levegőt megnyugodva. - De tulajdonképpen ki ez a Boyle? És elmondod, hogy mi az az Összehozás? Meg amúgy...
- Rendben, rendben, várj már, elmondom. Az Összehozás egy... - kezdte, majd sóhajtott és elszakítva a tekintetét a volánról, rám nézett. - ...ez egy nagyon régi szervezet. A legősibb az országban, amit csak ismerek. Azokat támogatja, akik vegyesházasságot akarnak kötni, valamint építi a kapcsolatot a két országfél között. Ez ma már elvileg nem is lenne illegális, mert az erre vonatkozó törvényei Hazardnak pont 150 évesek, és éppen kilépnének a hatályból, mégis a legfőbb vezetők rossz szemmel néznek erre. A szervezet ezért csinálta a dolgait eddig nagyrészt titokban. Volt idő, hogy a mostaninál rosszabb volt a helyzet, és a tagoknak tényleg bújkálniuk kellett.
- Ez aztán nagy dolog... És ez csak így, a föld alatt működik? Egyáltalán vannak ilyen házasságok? - ámultam el egyre jobban, miután felfogtam amiket hallottam.
- Ami azt illeti, bár alig, de vannak - bólintott Oliver.
Ez meglepett.
- És Boyle? Gondolom ő egy az ellenzők közül...
- Boyle a gondnokunk - válaszolt Oliver fintorogva. - Szinte mindenben segít apámnak. Utálom, mert a nyakamra jár, és állandóan be akar árulni.
- ...hogy az Összehozásnak dolgozol? - raktam össze lassan a képet. - Az apád nem tud róla? - ámultam el.
- Nem. Csak önkénteskedem az Összehozásnál, de már ez is kihúzná nála a gyufát. Ő ugyanis megrögzötten Hazard pártján áll.
- Értem - mondtam halkan.
Nehéz lehet így, gondoltam. Én egészen eddig nem is tudtam erről a szervezetről, és ma szembesülök vele, hogy a másik fél is létezik, itt él mellettem, és ez az egész máshogy is lehetne ahelyett, hogy nem tudunk egymásról semmit...
Ekkor eszembe jutott a reggeli levél, amit az a postás hozott. Vajon apámnak szólt? Az Összehozás küldte? Mi dolga lehet nekik az apámmal?...
- Mi az? - hallottam Oliver hangját hirtelen.
- Hm? - néztem rá kérdőn.
- Nagyon elgondolkodtál - nézett rám érdeklődően csillogó szemmel.
- Ja, semmi. Semmi, csak az, hogy... reggel egy levelet hozott ez a Leopold, és nem tudok rájönni, miért. Vagy hogy-hogy. Mi közünk nekünk... vagyis a családomnak az Összehozáshoz? Soha nem beszéltünk még csak hasonló témáról sem otthon.
- A te családodnak vitt levelet? - kérdezte döbbenten Oliver.
- Igen... - néztem rá. - Miért? Te tudod, mi állhat benne?
Oliver úgy nézett ki, mint aki nagyon kattog. Bennem pedig egyre nőtt az érzés, hogy van, amit ő, vagy inkább ő és az apám tudnak, én viszont nem.
- Tudod, mi áll a levélben? - kérdeztem nyomatékosabban. Oliver pedig egyre csak nézett rám, de nem felelt.