Előző részben:
Lassan felálltam a székről és az ölébe ültem. Szorosan magához ölelt és úgy éreztem soha nem akar elengedni. Biztonságban éreztem magamat.
Nem akarom hogy véget érjen ez az egész.
Már egy ideje így ültünk, nagyon farádtnak éreztem magamat. De közben tudtam, hogy ideje lenne haza menni. Gondolataimba merülve elaludtam.
Jelen:
Tae szemszögéből:
Reggel nem a saját ágyamban ébredtem. Egyedül voltam. Utoljára Adam ölében voltam, de gondolom ez az ő ágya. Kiszállva az ágyból elindultam az ajtó felé.
Mikor kinyitottam egy nagy lépcső tárult elém. Elindultam le a lépcsőn és a nappaliba indultam ahol Adam aludt a kanapén. Szegény csak miattam aludt kint. Kicsit rosszul is érzem miatta magamat.
-Ha így bámulsz, még a végén zavarba jövök
Észre se vettem hogy felébredt. Ezért elpirulva elfordultam a másik irányba hogy ne lássa zavarom.
-Na ne legyél szégyenlős kicsi szívem.
Kérsz reggelit?
-Miért aludtál itt kint?
-Kérdésre kérdéssel válaszolni? Nem illik.
Amúgy mert nem akartam kellemetlenséget okozni, így jobbnak láttam ha inkább itt alszom.
-Nem okoztál volna kellemetlenséget, de nagyon hálás vagyok érte.
-Ugyan ez csak természetes.
-Kérsz valamit enni?
-Palacsintát szeretnék.
-Akkor gyere csináljunk finom palacsintát.
Megindultam vele együtt a konyhába. Helyet foglaltam a pult melletti széken és onnan figyeltem minden mozdulatát. Néha a tekintetünk megakadt egymáson és egyre jobban égett a testem.
Valami nem stimmel velem vágyom arra hogy hozzám érjen. Nem ezért jöttem és nem azért vagyok itt de muszáj hozzá érnem.
Érezni akarom az illatát és az ajkait az enyémeken. Felállva a székről hátulról megöleltem. Éreztem ahogy teste megfeszül de nem tesz semmit. Egyik kezemmel pólója alá nyúltam és végig simítottam kockás hasán. Éreztem hogy nehezen veszi a levegőt, de nem hagytam abba folytattam egészen addig amíg kezemet ki nem rántotta pólója alól és fel nem ültetett a pultra.
-Ha nem hagyod abba palacsinta helyett a farkam lesz a szádba.
Teljesen zavarba jöttem de nem állt szándékomban abba hagyni amit elkezdtem. Sőt még élveztem is nézni ahogy ő is kíván engem.
Kezemet újra pólója alá vezettem és ugyanazt a tevékenységet végzem, mint az előbb. Teste ismét megfeszül. Tudom hogy ezzel csak magamnak árthatok de mindennél jobban akarom.
-Te tényleg nem hallgatsz rám?
-Én...én csak...- elcsuklott a hangom nem tudtam befejezni a mondatot.
-Te csak mi? Kívánsz? Szeretnéd ha megdugnálak?
Nem válaszoltam neki csak szemeibe néztem. Szerettem volna vele tudatni de nem akartam kimondani.
Hülyén éreztem magamat, de egyben örültem neki hogy tudja mire gondolok.
Sejti mit szeretnék de az én számból akarja hallani?
-Hmmm? Elvitte a cica a nyelved baba?
-Nem...
-Akkor válaszolj szépen.
Továbbra se válaszoltam nem akarom kimondani. Arra várhat nem adom meg magamat. Ha annyira tudja mire vágyok miért faggat? Jobb lesz a lelkiismerete ha én mondom ki? Hát nem fogom!
Akarom őt mindennél jobban, de arra várhat hogy én mondom ki.
