Előző részben:
-Belem élveztél?!
Tudod hogy nem szeretem.
-Siettettél időm se volt gumit húzni.
-Ja ez is az én hibám mi?!
-Igen, mert kis türelmetlen vagy.
Csókoltam nyakába, majd elnyomott az álom.
Jelen:
Tae szemszögéből:
Reggel arra keltem hogy a nap kisüti a szemem. Kinyitottam pilláimat és körbe tekintettem Adam már nem volt mellettem. Telefonomért nyúltam ami az éjjeli szekrényen hevert, fél tizenegyet mutatott az óra amiből tudtam, hogy szerelmem már rég elment dolgozni. Kipattanva az ágyból mentem a fürdőbe és el rendeztem magamat. Arc mosás és fogmosás után vettem egy gyors zuhanyt. Mikor végeztem magamra kaptam a ruháimat és egyenesen a konyhába vezetett az utam hiszen már nagyon éhes vagyok. Le érve a konyhába az asztalon várt a reggelim egy kis üzenettel.
"Jó reggelt kicsim!
Csináltam neked egy kis reggelit, egyél mielőtt bárminek is neki kezdenél. Szeretlek."
Ez a kis üzenet megmosolyogtatott. Elfogyasztottam a nekem készített reggelit, majd neki kezdtem takarítani hiszen a ház olyan állapotban van, csoda hogy nem vesztem még el a kupiba. Zenét kapcsoltam és táncolva nekiláttam a Mount Everest megmászásának.
Viccelek csak a takarításnak. Annyira bele merültem a takarításba hogy észre se vettem, hogy Adam itthon van. Az ajtónak támaszkodva nézett rám. Szívbajt hozta rám hirtelen nem tudtam mit kellene mondjak vagy csinálnom.
-Megijesztettél te barom.
-Bocsi szívem. Szóltam háromszor is de semmi válasz nem érkezett.
De örülök is neki legalább láttam valami jót is...-Húzta perverzre a száját mosolyogva.
-Látom nagyon vicces kedvedben vagy.
-Én meg ahogy látom te elég morci vagy ma.
-Chh...
Hátat fordítottam neki, hogy folytassam azt amit abba hagytam. De két kéz karolta át a derekam megakadályozva a munkámban.
-Ha nem látnád még nem végeztem engess.
-De harcias vagy ma, kár hogy nem az ágyban vagy ilyen vad cica.
-Na jó menj a dolgodra és hagyd had csináljam az enyémet!
-Éhes vagyok- néz rám boci szemekkel.
-Akkor menj és egyél.
-De én rád vagyok éhes- harap a vállamba.
-Ne is álmodja róla!
Van jobb dolgom is.
Na sicc innen!
-Hmmm...
-Tünés!- löktem el magamtól.
-Olyan szívtelen vagy...
Erre nem válaszoltam, végre elengedte a derekam és neki tudtam látni a takarításnak. Bő két óra múlva készen is lettem vele. Még gyorsan elmosogattam majd felmentem a hálóba és ledöltem az ágyra, hogy pihenjek egy kicsit. Azonban Adam nem így tervezte. Megzavarva pihenőmet mászott fölém. Tudtam mit akar és egy erősebb lökéssel jeleztem neki hogy vagy békén hagy vagy meghal. Értette a célzást kiment a szobából engem magamra hagyva.
Bal oldalamra fordultam majd elnyomott az álom.
Négy órával később:
Mikor felkeltem már sötétedett. Csodálkozva néztem. Adam fel szokott kelteni ha délután elalszom, de most nem tette. Megnéztem a telefonomon az órát ami fél hatot mutatott. Magamban mérgelődve keltem ki az ágyból és megindultam lefelé a lépcsőn. Elkezdtem átkutatni a házat már mindenhol megnéztem kivéve a nappalit. Az említett helységbe indultam megkeresni és lám ott találtam. A kanapén feküdt ülve és nézte a tévét, vagyis inkább aludt(?). Kikapcsolva a tévét simítottam vállára mire megrezzent és felém kapta a fejét.
-Gyere a hálóba elgémberedik a nyakad. -mosolyogtam rá halványan.
Mosolyogva bólintott, majd megindult a háló felé. Kicsit rosszul érzem magamat az elalvásom előtti történtek miatt. Felmentem utána hogy megnézzem mit csinál. Az ágyon ült és sírt...sírt. Talán miattam? Elbasztam, de úgy rendesen. Oda szaladtam hozzá és megöleltem.
-Miattam sírsz igaz? Megbántottalak?
-Nem miattad sírok, csak az hozta ki belőlem...
-Sajnálom...nem akartalak megbántani- néztem fel rá.
Nem mondott semmit csak számra tapadt. Ez a csók más volt mint a többi. Tele volt érzelemmel és fájdalommal. Azt sugallta nagyon szeret, de egyben azt is hogy megbántottam. Hosszú percekig csak faltuk egymást majd levegő hiányban elváltunk egymástól. Szomorúan néztem könnyes szemeibe. Jóvá kell tennem amit elcsesztem.
De hogyan tegyem?
Ez a resz ennyi lett volna a kovetkezo resz is hamarosan erkezik. Megprobalom minnel elobb befejezni, hiszen szeretnek uj konyvet irni. Addig is sziasztok🥰
