Előző részben:
-Sajnálom...nem akartalak megbántani- néztem fel rá.
Nem mondott semmit csak számra tapadt. Ez a csók más volt mint a többi. Tele volt érzelemmel és fájdalommal. Azt sugallta nagyon szeret, de egyben azt is hogy megbántottam. Hosszú percekig csak faltuk egymást majd levegő hiányban elváltunk egymástól. Szomorúan néztem könnyes szemeibe. Jóvá kell tennem amit elcsesztem.
De hogyan tegyem?
Jelen:
Tae szemszögéből:
Reggel fél hétkor felkeltem. Nagyon rossz előérzetem volt. Adam nem volt mellettem pedig hétkor kel és megy dolgozni. Kipattanva az ágyból indultam le az emeletről mikor le értem Adam ott feküdt a földön megkötözve. Nagyon megijedtem és oda szaladtam hozzá. El akartam oldozni de valaki fejbe csapott és eszméletemet vesztettem.
Egy sötét, dohos pincében tértem magamhoz. Adam engem nézett vele ellentétben nekem nem volt le ragasztva a szám.
-Jól vagy? -kérdeztem tőle.
Csak bólogatott.
Körül néztem hátha látok valamit amiből kivehetem, hogy hol is vagyunk valójában. Egy hosszú lépcső volt velem szembe ami felfelé vezetett. Jobbról egy kisebb ablak volt amin egy ember simán ki férne. Gondolkozásomat az ajtó nyitódása zavarta meg. Adam rögtön lefelé nézett megjátszva hogy nincs magánál. Én is így cselekedtem.
-Ébresztő álomszuszékok!
Nem reagáltam rá. Nem akarom hogy észre vegyék hogy magamnál vagyok.
Vödör csörömpölésére lettem figyelmes. Aztán mintha valakit leöntöttek volna. Adam elkezdett hümmögni. Tudtam, hogy én is kapok belőle. Igazam is lett. Kaptam egy adag vizet de akkor sem mozdultam meg.
-Látom a párodat nagyon kiütötték ha már erre se reagál.
-Hmmm... -Adam hümmögte.
-Na gyere leveszem ezt a szart rólad.
De kussba maradsz, világos?!
-Tae ébren vagy? - Adam kérdezi.
Nem reagáltam.
Lebuknánk ha mégis.
-Egy óra múlva vissza jövünk hátha csipkerózsika felébred. Nevetve elhagyták az alaksort. Az ajtó csukódása után felemeltem a fejem.
-Most mi lesz? -kérdeztem suttogva.
-Látod a lábadnál azt a fém darabot?
-Igen.
Mivan vele?
-Rúgd ide.
-Mi? Minek?
-Csak rúgd ide.
Oda rúgtam neki a fém darabot amit a lábával állított meg.
-Mi a terved azzal?
-Mindjárt meglátod.
Másik lábával a jobb lábára helyezte, értetlenül néztem a történteket.
-Még jó hogy gyerekként sokat fociztam.
-Mi köze van a focinak ehhez?
-Ha jól számítottam akkor ezt a fém darabot hátra tudom dobni a kezembe.
-És ha nem?
-Akkor nagyot csörren és nekünk végünk.
-Ne cseszd el!
-Azon vagyok.
Párat lendített lábával és hátra dobta, kicsin múlott hogy ne essen mellé de sikerült. Elkezdte elvágni a kötelet amivel meg van kötözve. Mikor sikerült elvágni rögtön hozzám szaladt hogy elvágja az enyémet is.
-Siessünk, nincs sok időnk!
De hogy jussunk ki innen?
-Az ablak, azon simán kiférünk.
Az ablak irányba kapta a fejét és oda szaladt. Kinézett rajta és mikor látta hogy tiszta a terep kinyitotta. Odamentem hozzá hogy segítsek neki zaj nélkül kinyitni.
-Bakot tartok és te kimászol, szétnézel ha tiszta a terep megyek utánad, ha nem gyere vissza. Oké?
Bólogattam, hogy igenis megértettem.
Bakot tartva a kezéből másztam ki az ablakon. Gyorsan legugoltam és szétnéztem. Bólintva jeleztem neki, hogy jöhet. Értette így azonnal kimászott az ablakon. Mikor kiért megragadta a kezem és a házunkig húzott magával. Mikor oda értünk azonnal arra utasított, hogy pakoljak, mert minél előbb el kell innen tűnnünk.
Nem értettem hova ez a heves pakolászás, de tettem amit kért. Miután minden fontosnak nevezhető dolgot el tettünk autóba pattantunk. Egyenesen a reptérre mentünk.
-Hova megyünk?
-Japánba.
-Miért oda?
-Apám valahol Japánban van. Biztos vagyok benne, hogy miatta raboltak el engem. Mert csak én kellettem nekik. Te csak rosszkor voltál rossz helyen. De nem hagylak itt bármit tehetnek veled.
-Biztos vagy ebben, hogy apád miatt?
-Igen. Ők apám ellenségei. Még kicsi voltam mikor egy összejövetelen összevesztek azóta háború van a két maffia között. Sajnos ebben apám keze van.
Bólintottam. Megvettük a jegyeket és irány Japán. Hosszú volt az út az biztos, de mikor megérkeztünk már elég sötét is volt. Legközelebbi szállodában szálltunk meg, miután elrendeztük a fizetést és megkaptuk a szoba kulcsát azonnal a szobába vezetett az utunk. Beérve az ágyra huppantam. Ekkor jutott eszembe, hogy még jóvá se tettem a tegnapit...
Adam lefeküdt mellém és becsukta a szemét. Lassan felületem és rá ültem a csípőjére.
-Mit csinálsz?-kérdezte Adam mosolyogva.
-Jóvá teszem amit tegnap elcsesztem....
Ez a resz ennyi lett volna, remelem tetszeni fog, kovetkezo reszig sziasztok🙂↔️🩷
