Adam szemszögéből:
Reggel a madarak csicsergésére és szem vakító napsütésre ébredtem. Lassan kikeltem az ágyból nem akartam Taet felkelteni. Így is későn feküdtünk le. Behúztam az ablak függönyt ezzel megakadályozva, hogy ő is felébredjen. Megmosakodtam utána utamra indultam ami a konyhába vezetett. Nekiláttam reggelit csinálni. Amikor lépteket hallottam azt hittem Tae az de nem Emili volt.
-Jó reggelt. -köszönt kómás szemekkel
-Jó reggelt.
-Az éjszaka nagyon bele lendültetek legközelebb lehetnétek halkabbak.
-Bocsi igyekszünk- kacsintottam rá majd vállba vágott.
-Egyébként még mindig nem magyaráztad meg mivel foglalkozol azon kívül, hogy autót szerelsz.
-Nem értem mire célzol.
-A fegyver amit a kezembe adtál. Azt mondtad megmagyarázod, de nem tetted.
-Figyelj.
Van rá engedélyem ennyit elég ha tudsz.
-De én az igazat akarom tudni.
Adam legalább te legyél velem őszinte basszameg!
-Jó elmondom de nem mondhatod el senkinek!
Maffia vezér vagyok. Embereket ölök. Itt a pincében, persze mióta itt vagy máshol végzem ezeket a tevékenységeket, de amíg te nem voltál itt csináltam. Örülsz?
-T...te embert ölsz?
-Igen!
Tudom utálod és elítéled az ilyen embereket, de nem tehetek mást. Így vezetem le a feszültséget és kibaszottul élvezem csinálni. Te akartad hallani ne vágj ilyen fejet! Téged soha nem bánttottalak és nem is foglak.
-Hazudsz igaz? Meg akarsz ijeszteni?
-Hahaha, miért hazudnék?! Soha nem hazudtam neked és most sem fogok. Esetleg akarod látni ahogy ki végzek előtted valakit?
-Nem kössz...
Tudod Adam azt hittem ismerlek...de tévedtem...
Te beteg vagy kezeltesd magad!
-Kezeltessem magam?!
-Igen!
Undorító vagy. Hányinger kerülget tőled. Jobb lesz ha távol maradsz tőlem!
A vita után elhagyta a konyhát. Ez az amitől féltem. Elmondtam neki és teljesen erre a reakcióra vártam. Ő Emili a véleményét nem lehet megváltoztatni akkor se ha a saját tesójáról van szó. Látszik rajta az a megvetés amit minden ember iránt érez. A szemeiben láttam azt az undort amit minden ember szemében. Tae tudja mit csinálok mégsem ítél el pedig szinte nem is ismer. A saját vérem pedig porba tipor és undorodik tőlem. Szép nem mondom.
-Emili miért rohant el így?
-Elmondtam neki mi a másod állásom. Teljesen kiakadt. Had menjen nála van a fegyverem, most undorodik tőlem nem mehetek utána azt hinné meg akarom ölni.
-Miért mondtad el neki?
-Faggatott nem tehettem mást. Jobb hogy tőlem tudja, mint mástól.
Ellenszenvet nem láttam szemében így közelebb sétáltam hozzá és megcsókoltam.
-Te is undorodsz tőlem?
-Nem!
Soha nem tennék ilyet. Ez a te életed és én elfogadlak. Ne feledd te így vagy tökéletes. Nem te tehetsz róla hogy ezt élvezed. Persze lehetne rajta változtatni pszichológus segítségével. De nem eröltetek rád semmit. Senki nem mondhatja meg neked milyen életet élj csak te saját magad. Ha szeret elfogad így ahogy vagy és visszajön.
Oké?
Minden rendben lesz.
-Remélem igazad van. Köszönöm hogy támogatsz és nem taszítasz el magadtól.
-Ez csak természetes Adam. Ne köszönd.
Remélem igaza van. De a húgomat ismerve nem fog egykönnyen megbocsátani.
-Gyere együnk kész a reggeli.
A reggeli csendben telt. Amikor is valaki nagy lendülettel jött be a házba. Egyszer csak fegyver puffanást hallottam. Tae elébem állt megakadályozva, hogy lássam mi is folyik itt. Majd előttem esett össze mikor megláttam, hogy folyik testéből a vér teljesen pánikba estem. Emili engem akart lelőni de az én kicsim elém állt megakadályozva a golyót.
-EMILI MIT MŰVELTÉL?
-Én... én nem akartam bántani...
-HÍVD A MENTŐT! MOST!
Míg Emili hívta a mentőket én Tae hasát szorítottam ezzel megpróbálva elállítani a vérzést.
-Kicsim tarts ki kérlek.
Minden rendben lesz.
Hallasz engem?
Minden rendben lesz.
Könnyeimnek utat engedve próbáltam magamat is nyugtatni. Nem veszíthetem el azt az embert aki mellettem van minden egyes nap. Nem... nem....
-Adam... jól vagyok.. khm... khm... ne sírj.
-Shhh ne beszélj... maradj csendben és próbálj meg nem elaludni kérlek. Nemsokára itt vannak a mentősök kérlek tarts ki.
