Adam szemszögéből:
Két hét telt el a baleset óta. Miután a mentősök elvitték Tae-t a kórházba. Engem és Emilit a rendőrkapitányságra kihallgatás miatt. Emit gyermek börtönbe zárták emberölési kísérlettel. Minden egyes nap bemegyek hozzá. Ahogy Tae-hoz a kórházba. Két hete kómában van. Most is épp oda tartok, nagyon hiányzik az ölelése. Szeretném újra kezeimben tartani. Beérve a kórházba egyből az én kicsikém szobájába veszem az irányt.
Miután bementem az ajtón köszönök neki:
-Szia kicsim...
Hogy vagy?
Remélem jól és hamar felébredsz, nagyon hiányzol... tudod? - Kínomban felnevettem és utat engedtem könnyeimnek.
Bal kezét a kezembe vettem, majd arcomat kezébe temetve folytattam a sírást.
-Kérlek ébredj fel szükségem van rád...
Mire minden szomorúságot és dühöt kiadtam magamból arra eszméltem hogy vége a látogatási időnek
Mennem kell, szeretlek kicsim...- csókot adva szájára hagytam el a szobát, majd az épületet is.
Haza érve lebodtam magamat a kanapéra. Gondolataimnak utat engedve. Mióta volt a baleset azóta nem öltem. Egyszerűen nem megy. Ha a kezemre nézek látom rajta Tae vérét. Velem ilyen soha sem volt. Sőt élveztem, ha véres a kezem, de ez most nagyon ijesztő számomra. Próbálom gondolataimat elterelni, de egyszerűen nem megy. Tae kérlek kelj fel...
Tae szemszögéből:
Lövés után Adam beszélt hozzám. Nem hallottam tisztán mit, de tudom valami fontosat. Baleset óta minden egyes nap hallom ahogy beszél hozzám. Hiába próbálok nem tudok neki válaszolni. Mennék én hozzá, de valami nem enged. Meg akarom fogni a kezét, de a testem nem reagál. Próbáltam már sok féle képpen a tudatára adni, hogy hallom és ő is hiányzik nekem.
-Tae...
Kisfiam...
-Anya? - hátam mögül érkezett a hang ezért megfordultam.
-Kérlek nagyon figyelj rám.
Rendben?
-Igen...
-Vissza mehetsz és folytathatod az életed, ha lemondasz rólam. Tudom hogy nehéz de meg kell tenned. Én vagyok az aki itt tart téged. Mond ki, hogy "Lemondok rólad" és felébredsz a kórházi ágyban. Ha nem teszed örökre itt ragadsz.
-De anya...
-Semmi anya!
Kisfiam... nagyon szeretlek, de neked nem itt van a helyed. Mond ki! Kérlek...
-Én is szeretlek anya... -könnyek gyűltek a szemembe.
-MOND MÁR KI!
-Le...lemondok rólad....
Remelem tetszeni fog kicsit, rovidebb resz lett, de remelem hogy megfelel
