Az Özvegy Szerelme 2

13. ʟᴇᴛ'ꜱ ɢᴏ

Újabb három ajtót nyitottam ki.
Az első mögött a legmagányosabb és legszomorúbb énemmel találkoztam, aki annyiban különbözik tőlem, hogy nem építette fel Lauren Carter életét, és évekkel a csettintést követően is ugyanazzal a depresszióval él egyes egyedül.
A második ajtó mögött élő Tatiana a csettintéssel Dreykov és a Vörösszoba maradványait pusztította el és jelenleg is azon dolgozik, - Buckyval közösen -  hogy a lányok visszakapják az életüket.
A harmadik ajtó mögött Tatia - aki szintén Laurenként él - Párizsban folytatja életét Yelenával. Ők egy párt alkotnak és együtt szabadultak meg a Vörösszobától, most pedig egy divatház vezetői.

Bezártam a harmadik ajtót is. Majd eldöntöttem, hogy nem nyitok ki több ajtót. Kinyithatnám az összeset találkozhatnánk milliárd történettel mind, amelyik lehet csak kicsit vagy lehet túlságosan eltér az én történetemtől. Ugyanaz a vége: még mindig nem az eredeti énemmel találkozok. Ez a fazon aki idehozott és az aki kitalálta, hogy én játszam a hőst azt akarta, hogy bántsanak ezek a történetek. De az ellenkezője történt. Annyira össze vagyok törve, annyira nincs semmim, hogy annak is tudok örülni, hogy egy-egy variánsom aranyéletet él. Sajnálom, hogy nekem ez nem adatott, hogy én nem használtam a csettintést egy jótékonyabb célra, azonban ezt már nem tudom visszafordítani.

-Gondolod? - jelent meg a fazon újra.
-Új öltönyt viselsz. Jeles alkalom van? - néztem furcsálva az öltözetét.
-Megvilágosodtál. Egyszerűen csodások a gondolataid, azt leszámítva, hogy nem lehet visszafordítani a tetteidet. Hidd el találsz rá módot, vagy legalábbis közösen találtok - miközben beszélt, mögöttem kinyílt egy vörösen szikrázó ajtó.
-Ez hogy nyitódott ki? - néztem az ajtó felé megborzongva - Az első perctől kezdve láttam ezt az ajtót, de bele volt törve a kulcs, ami - kerezni kezdtem a kulcsot - nincs itt a kulcs. Ez mégis mi? - néztem a férfi felé.
-Megvilágosodtál. Nagyjából összeraktad a képet így kinyílt neked az ajtó.
-Itt találom őt?
-Lehet. De ne hamarkodd el a döntésed. A hősök ritkán győznek egyedül - nézett egyenesen a szemembe - És néha nem a jó oldaluk győz. Bízok benned Lauren. Mobius is bízik.
-Ki a fene az a Mobius? - kérdeztem vissza, de már nem volt kitől, ugyanis a férfi eltűnt. Visszagondolván arra, amit mondott próbáltam egy ésszerű tervet kitalálni. Visszanéztem az ajtóra, majd vettem egy mély levegőt és elfordultam az ajtótól, visszasétáltam az első ajtóig, ahova benyitottam utam kezdetén.

A fehér ajtó. Kinyitottam és beléptem, mint aki már teljesen rutinosan csinálja ezt. Az ajtó túloldalán épp a másik énem - Tatia - és Bucky, akikkel már találkoztam, vacsorázni készültek egy kis konyhában. Bucky vett észre először egy pillanatra lehunyta a szemét, majd halkan szólt Tatiának.
-Hát visszajöttél - vett észre a lány is és egy apró mosolyt ejtett.
-A segítségetekre van szükségem. Tudom melyik ajtó mögött lehet az eredeti. Bizonyára mágia alatt áll és haldoklik, mert az ajtó csak úgy perzseg a skarlát színű mágiától. Annyi instrukciót kaptam a megmentésére, hogy ne menjek egyedül és hagyjam a gonoszt győzni. Nem értem egyelőre, de azt már értem, hogy egy csapatot kell szerezzek. Segítenetek kell a harcban.
-Hát rájöttél - mosolygott Tatia - nekünk az öltönyös férfi mindezt elmondta a látogatása során, de a lelkünkre kötötte, hogy ne mondjunk neked el semmit szószerint. Magadtól kell rájöjj mindenre, a tervre is. Ezért nyílt ki az ajtó.
-Mindegyik Tatia tudta? - kérdeztem őket, de inkább magamhoz szólt a kérdés, mert nem válaszoltak. Gondolkodásomból Bucky keltett ki, aki a másik énemmel együtt felszerelkezve, készen a csatára megálltak előttem - Menjünk - suttogtam.