Az Özvegy Szerelme 2

16. ᴅᴀɴɢᴇʀᴏᴜꜱ ᴡᴏᴍᴀɴ

-Jó reggelt! - köszönt rám valaki a hátam mögül, mire megfordultam és a kettes számú Bucky-val találtam magam szembe.
-Jó reggelt - viszonoztam a köszönését - már annak, aki aludt.
-Mert te nem aludtál? - nézett rám kiváncsián óceán kék szemeivel. Hevesen megráztam a fejem, majd próbáltam szóhoz jutni, de valahogy semmi konkrétat sem tudtam összerakni - Nézd, tudom hogy mire gondolsz - tette fel védekezően mindkét kezét - Nagyon fura volt, amikor együtt aludtunk. Nekem is, neked is. Tudom. Bárcsak ne érezném ennyire furának - fújta ki a levegőt, mire egy apró mosolyra húztam a számat - Tatia a legjobb barátom, aztán most rányomoltum a variánsára, és azóta nem hagy nyugodni a lelkiismeretem.
-Buck - ejtettem ki halkan, majd magabiztosabban folytattam - nem ezen agyaltam. Igazából eszembe sem jutott ez. Olyan bonyolult most minden más is.
-Nem tudod hogyan juss ki innen? - nézett körbe megértve, hogy min agyaltam annyit. Egy aprót bicentve húztam el kelletlenül a számat, mire Buck folytatta - A Tatia akit én ismerek az nem hagyná annyiban ilyen könnyen. Egy sátor vagy akár egy millió sátor teli felfegyverzett emberrekkel sem tántorítaná őt el a céljától - nézett mélyen a szemembe, mire bátorításként megszorította az ujjaimat - És ha szeretnéd segíthetek, hogy ez megvalósuljon.

Nekem csak ennyi kellett, mire aprót biccentve, a kelletlen mosolyt egy ördögi mosoly váltotta fel. Szorosabbra húztam a copfom, ellenőriztem a fegyvereimet, megigazítottam a ruhám, majd aprót bicentve, jeleztem Bucky-nak hogy kész, indulhatunk. Nem jutottunk messzire, amikor egy rendőr megállított, hogy menjünk vissza a sátorba.
-Parancsol? - néztem rá mintha nem értettem volna elsőnek hogy mit mond, pedig tökéletesen értettem.
-Azt mondtam, hogy nyomás vissza a sátorba - mire mint egy szófogadó lány bólintottam és megfordultam, tettem egy apró lépést, majd hirtelen visszafordultam és amilyen erősen csak tudtam orrba vágtam a rendőrt, persze ezt a mozdulatot két másik őr is észrevette, Bucky elintézte hasonlóképpen az egyiket, a másikat pedig két rugással hasra terítettem.
-Futás Buck! - kiabáltam a lehető leghangosabban, hogy felfigyeljen rám Bucky, akitől távolabb kerültem, de nem csak ő figyelt fel a hangomra, hanem több őr is.
-Hova fussak? - ordította vissza miközben egyszerre ütött le valakit és rúgott le valakit.
-A burokhoz - mutattam a mágikus burok felé, ami a cél. Egy apró biccentést kaptam Buckytól, majd futottam is tovább, ahol három őr vett körbe.
-Nem mentek ti sehova! - mondta az egyik közelítve, mire hátrakaptam, hogy földre terítsem a mögöttem álló őrt, akinek felemeltem a lábát, majd eldünnyögtem egy ti sem mentek sehová-t, s hogy szép befejezésünk legyen egymással, felkaptam a földön heverő férfit, akit rájuk hajítottam, így guroltak tovább pár bukfencet vetve a fűbe. Átugorva őket tovább eredtem. Egy ideig tiszta volt a levegő, mire egy őr jött szembe velem, aki nagyon öntelt arcot vágott.
-Most komolyan? Te is azt hiszed, hogy simán kicseszhettek velünk? - tettem csípőre a kezeimet, majd előkaptam a melleim közül a bicskámat, amit egyenesen a karja felé dobtam és pont oda érkezett - Bocsi. A harc az harc - átpördültem a tengelyem körül, majd a lehető legerősebben rúgtam bele a golyóiba, amik szélsebesen hagyták el az univerzumot.
-Áucs! - mondta Bucky, majd a tenyerét felém tartva belecsaptam. Magam elé néztem, ahol szélegyenesen a burok volt - Te jó ég - mondta ki Bucky teljesen ugyanazt, amit gondoltam.
-Megállni! - kiabálta valaki mögülünk, míg én tettem még pár lépést a a burok felé. Három lépés. Annyi választ el a buroktól - Forduljon meg Ms.Orlova és Mr.Barnes - jelentette ki nyers hangnemmel Jimmy Woo.
-Komolyan, pont maga állít meg? Azt hittem maga egy jó arc - mutattam rá Jimmy Woo-ra, csalódottságomat nem leplezve.
-Továbbra sem tudjuk kik maguk, csak hogy mit akarnak - mutatott a burok felé, majd elővette a fegyverét - Távolodjanak tőle, nem tudjuk mi lehet mögötte.
-Ez a baj, hogy nem tudják és nem is próbálkoznak, hogy megtudják. Nem lesz semmi bajunk, ha lesz is maguknak semmi közük ahhoz. Engedjenek be. Ráadásul nem is az önök tulajdona.
-Akkor kié? - húzta fel a szemöldökét egy másik rendőr.
-Engedjék, hogy kiderítsem.
-Mi lesz, ha nem? - kérdezett vissza Jimmy Woo.
-Akkor is kiderítem - jelentettem ki hanyagul megrántva a vállam, mire oldalra nézve, ahol Bucky mosolygó arcát véltem felfedezni.
-Maga azt hiszi, hogy okos és veszélyes. Bevallom, valami magával kapcsolatban tényleg azt érezteti velem, hogy maga bizony okos és veszélyes - emelte le a kezében tartott fegyvert - Lássuk elég okos és veszélyes-e, hogy kiderítse mi történik odabent - mutatott a burokra, mire tátott szájjal néztem felé, majd egy köszönöm félét dünnyögtem és Bucky mellé sétáltam. Szorosan megfogtam a kezét, majd együtt tettük meg azt a pár lépést, ami a buroktól választott el.
-Tudod - kezdte el suttogni - valami tényleg azt érezteti veled kapcsolatban, hogy egy veszélyes nő vagy. Mást is érzek. Dolgokat amiket nem kellene érezzek - majd jobban rászorított a kezemre és előre fordult. Együtt léptük át a titokzatos burkot.