Szeress Kaulitz!

33.

Tanácstalanul, és teljesen leépült tekintettel álltam ott. Legszívesebben utána kiabáltam volna, hogy jöjjön vissza mert nem fejeztem be, de addigra már valahol máshol járt, és teljesen kiesett a láttószögemből. Viszont amit Josh mondott kicsit fejbe vágott, miszerint Tom annyira befosott a fiuktól, hogy a lányokkal van egy szobába. Szóval terjed a híre. Ez is fasza. Nem akartam nagyon visszamenni a szobánkba, mert ott volt Tom, de azért ott maradni sem akartam a lépcsőházban. Ezalatt az eszme futtatásom alatt teljesen megfeletkeztem a külvilágról, pedig többen is beszóltak nekem, hogy Úgy állsz itt mint egy emlékmű. Persze ez addig nem zavart, addig ameddig Jennifer nem jött le a lépcsőn. Most kivételesen egyedül volt, úgyhogy 100%-ig biztos voltam benne, hogy egy palihoz megy. Mindegy, már nem az én dolgom. Bár mondjuk eddig sem volt az. Megállt előttem és fel le cikázott rajtam a szeme. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de teljesen leépült, tágra nyílt szemekkel a kezem a szájára tettem.
-Ne. Szólj. Hozzám-mondtam majd megindultam volna felfelé, de Jennifer elkapta a karom.
-Mi van Taylor? Úgy nézel ki mint aki rémet látott-mondta.
-Aham, kösz-válaszoltam.
-Most komolyan kérdeztem-nézett rám komoly tekintettel.
Megköszörültem a torkomat, és próbáltam egy normálisabb tekintetet vágni.
-Semmi-vontam meg a vállam.
-Aha, biztos.
-Mondom, hogy semmi. Meg amúgy is, mért érdekel?
Megvonta a vállát.
-Akkor meg jó szórakozás, az új paliddal-veregettem meg vállát és elindultam felfelé. Még nyögött valami Ezt meg honnan... félét, bár nem nagyon érdekelt, csináljon amit akar. Mikor felértem és benyitottam a szobába. Tom Maya-t untatta valamivel, aki nagyokba olvasott és kb. 15 másodpercenként olyanokat mondott, hogy Hű, nemár, elképesztő. Betoppanásomra, csak egy másodperc tökredékéig nézett fel, aztán vissza ment olvasni. Tom, egy mosollyal nézett rám. Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom.
-Hol voltál?-kérdezte.
-Lent...izé...reggelizni.
-Okés-mondta, majd tovább beszélt Maya-hoz.
A szám szélét rágtam, mondani akartam valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon. Még ma biztos beszélnem kell Josh-al, hogy hagyjon nekem békén. Leültem egy székre az asztalhoz és a telefonomra néztem.
-Lesz ma valami program?-kérdeztem, megszakítva Tom monológját.
-Ja...várj-vette a kezébe a lapot és felolvasta ami rajta volt. -10 órától kövekre való festés, 11-től van ugye ebéd, aztán 13-tól biológiai valami...
Maya szeme felcsillant.
-Pontosabban? Mi lesz?-kérdezte letéve a könyvet.
-Anatómia, békaboncolás, meg valami előadás valami professzortól...
-Akkor megvan a délutáni programom-mondta, Maya és a feje alá tette a kezét.
-Lesz valami ez után?-kérdeztem.
-Csónaképítés és fürdés a tóban....-elcsukklott a hangja.
Felnéztem.
-Szerintem én itt maradok-mondtam annak jeléül, hogy nem kell lejonnie a tóhoz velem.
Tom megkönnyebülten sóhajtott. Letette a lapot, és annyit kérdezett:
-Mit csinálunk mi addig?
-Nem tudom, csak elleszünk nem?-kérdeztem.
-El...

Délután Maya elment a foglalkozására, mi Tommal pedig a szobában beszélgettünk. Tom a saját ágyán feküdt én, pedig a lábánál ültem. Beszélgetés közbe, Tom megfogta a karom és lehúzott maga mellé és átölelt. Most ez kivételesen nem esett olyan jól, mert még mindig szörnyen éreztem magam az este miatt. A fejét a nyakam hátuljára hajtotta és így feküdtünk addig, amíg valaki nem kopogott. Tom idegesen kifújta a levegőt, felállt és az ajtóhoz sétált. Én addig a Maya ágya aljára írt dolgokat olvastam. Voltak ott dátumok, telefonszamok, nevek. Az ajtó nyitodása után egy önelégült hang ütötte meg a fülem.
-Menj odébb, felmosófej-mondta.
Majd belépett Josh és széttárta a karjait amint meglátott. -Taylor.
-Te?!-kérdeztem felülve.
-Én. Láttam a kis barátnődet elmenni, és nem hagyhattam, hogy egy ilyennel legyél itt egyedül-mondta.
Tom mérgesen felhúzta a szemöldökét.
-Távozz-mondta Joshnak.
-Senki sem szólt hozzád-nezett rá lenézően Josh.
Felalltam és szembe néztem Josh-al.
-Beszélnünk kell-mondtam.
-Itt vagyok-mondta átkarolva.
Kiléptem a kezei közül és éreztem ahogy Tom szeme szinte lyukat szúrna Josh hátába.
-Négyszenközt-mondtam és elindultam ki az ajtón.
Josh jött utánam, és felhuzott szemöldökkel. Bezárta az ajtót, én pedig vettem egy mély levegőt.
-Nem akarok tőled semmit-mondtam egy szuszra.
Lassan elmosolyodott és keresztbe tettem a kezét.
-Este nem ezt nem mondtad.
-Be voltam rúgva, és ezt te is tudod. Nem tudtam mit csinálok.
-Mégis hagytad, hogy bevigyelek a szobámba.
-Mondom, hogy nem voltam tudatomnál. És csak azért hajtogatott ezeket, mert te is tudod, hogy ha józan lennék sosem hagynám ezt.
-Most reggel is hagytad.
-Lesokkoltál.
-Ez az egy csók?!-nevetett. -Akkor látnod kellett volna mit csináltunk este.
Megborzongtam.
-Nem akarom.
-És pontosabban miért is akarod, hogy békén hagyjalak? Mert szerinted ez a fasztalan Tom jobb mint én?
-Gyakorlatilag igen.
-Ne csináld már.
-Jó lehet, hogy egy kicsit labilis, de attól még...mindig jobb mint te.
-Igen?-hajolt közelebb. -Akkor mi lenne ha megnéznénk?-kérdezte és benyitott a szobába és Tomhoz ordibált:
-Hallod Kaulitz?!
Tom a konyhában állt.
-Mi kéne?-kérdezte.
-Férfinak vallod magad?-kérdezte belehajolva Tom képéhez.
-Igen. Miért?-kérdezte Tom, Josh szemébe nézve.
-Ugyan már erre semmi szükség nincsen!-próbáltam őket szétválasztani.
-De van Taylor, be kell bizonyítanom neked, hogy ez a gyerek nem több mint egy félős punci-mondta.
-Miért lennék én félős?-kérdezte Tom felháborodva.
-Tettek pár megjegyzést a testedre, és széltében futtában átfutottál a lányokhoz.
-Azért a bodyshaming nem tréfadolog-löktem odébb Josh-t, aki pár lépéssel odébb állt.
Rámnézett és gúnyosan felnevetett.
-Miért véded így, Taylor? Talán te is tisztában, vagy vele, hogy nem tudná magát megvédeni-mondta.
-Nem azért védem, mert azt hiszem nem tudja megvédeni magát, hanem azért mert egyáltalán nem tudod, hogy a dolgoo valójában hogy történtek-válaszoltam.
Azzal elmosolyodott és azt kérdezte:
-Emberünk tudja már, mi történt tegnap este?-egy ravasz és gonosz mosollyal.
Nem válaszoltam, csak ledöbbentem. Nem hittem volna, hogy így csak felhozza. De hát nem tudott már mivel védekezni, így maradt az aduász.
-Mi történt?-kérdezte Tom.
-Hadd meseljem el neked, kedves...Tom-mondta Josh és Tom hátára tette a kezét. -A kedves kis baratnőnk. Taylor. Tegnap este nagyon csúnyán berúgott...
Sokkoltsagomban nem tudtam, mit mondani, csak elkezdtem rázni a fejem.
Josh mégravaszabban elmosolyodott, és folytatta:
-Hagyta, hogy bevigyem a szobámba....hagyta lefektessem őt az ágyamba....hagyta hogy megcsókoljam...
-Ezt fejezd be...-mondtam.
-...és ott aludt nálam egész este....
-Ez nem igaz...-mondtam.
-Óh dehogynem, és te is tudod hogy így volt. Persze még belemehetnénk a részletekbe, de most nem az a lényeg...
-Tom...kérlek, ne hallgass rá...-mondtam és éreztem ahogy az ereimben megáll a vér.
-Miért ne? Nem akarod, hogy hallja milyen jól szórakoztál este?
-Be voltam rúgva, és te is tudod, hogy sosem tennék ilyet ha józan lennék. Még ellenallni sem tudtam, mert leitattál bazdmeg!-rivaltam rá.
-Itt most nem ez a....
-De rohadtul ez a lényeg! Tegnap este leitattál, majd mikor már annyira tudatomon kívül voltam elvittél magadhoz, mert tudtad, hogy mikor józan vagyok akkor nem engedném! Rohadtul védtelen voltam, te meg egy olyan fasztalan senki vagy, hogy még csajozni sem tudsz normálisan, aztán meg idejössz nagyfiúskodni, mert olyan nagyra tartod magad, hogy este egy részeg lányt vittél az ágyadba! És igen, biztos nehéz feldolgozni, de Tom sokkal jobb mint te, és inkább vagyok vele, mint veled! Úgyhogy tegyél meg egy szivesseget és huzzál le innen mielőtt én hajítalak ki-mondtam mérgesen.
Josh felhúzta a szemöldökét.
-Te hajítasz ki?-kérdezte nevetve.
-Tedd amit mond-mondta Tom komoran. -Jobban jársz.
Josh elengedte Tomot aztán mielőtt kisétált az ajtón rámnézett és azt mondta:
-Pedig már hittem benne, hogy kedveljük egymást.
-Hinni a tenplomba kell-válaszoltam.
Azzal kiment és becsapta az ajtót.