Szeress Kaulitz!

5.

Idegesen elő vettem a mobilom és elkezdtem azt nyomkodni. Csak legyen vége ennek a kínos helyzetnek. De nem lett vége mert emberünk nem hagyta annyiban a dolgot:
-Bocs hogy felkeltettelek csak izé mindjárt megérkezünk és gondoltam...
-Felejtsük el-mondtam egyhangúan hátha ellhallgat.
-Csak szerettem volna ha ne...
-Bazdmeg most keltem fel legalább most ne baszogass-mondtam idegesen.
-Én nem baszogatlak csak...
-Nem érted?-néztem fel a mobilombol egyenesen rá.-Hagyj békén!
-Jó oké..-mondta és csalódottan.
Bazdmeg még van képe hozzám érni és még magyarázkodni is. Nem kell megmagyarázni. Csak felejtsük el és ennyi. Mit kellene ezen ennyit rágódni? Alig vártam hogy megérkezzünk végre és elmenjek tőle jó messze. És bosszút álljak Mrs. Roger-en. Nem felejtettem el hogy mit tett. Ezért olyat fog kapni hogy azt is megbánja hogy világra jött. Viszont pár pillanat múlva síp szót hallottunk és Mrs. Roger hangját.
-20 perc és megérkezünk! Mindenki pakoljon össze!
-Na végre-mondtam és végre összepakoltam.
-Mi az hogy végre?-hallottam Tom hangját. -Ilyen rossz volt?-húzta fel a szemöldökét.
-Ezt az utazást a legnagyobb ellenségemnek se kívannám-mondtam lenézően.
-Jaj elnézést hercegnő. De azért mert az én egóm nem üti meg a tiédet az nem az én hibám-mondta.
-Igen. És ezért tartasz ott ahol tartasz-mondtam gúnyosan és becipzárosztam a táskám.
-Ez meg mit jelentsen?!-mondta felháborodva.
-Azt hogy nem vagyunk egy szinten. Én 27-es vagyok te pedig gyenge 13-as.
-Mit beszélsz?! Semmivel nem vagy jobb nálam!!
-Nem e? Csak nézz magadra és nézz rám. Nem vagyunk egy szinten.
-Igen mert rád nézek és egy beképzelt ribancot láttok.
-Még jobb ez mint suli nyominak lenni.
-Nem vagyok nyomi!
-Hívd magad aminek akarod de te is tudod hogy én jobb vagyok. Hiába mondasz bármit.
Erre megrázta a fejét. Aztán elfordult. Betudtam ezt annak hogy megint én nyertem. De aztán megerkeztünk. Amint leszalltunk a vonatról egy nagy ilyen terület ami tök modern meg minden. Elindultunk. Lassan a megtalaltam a csajokat is akik arról beszéltek milyen nyomikal kellett ülniük. Én mindvégig csöndben hallgattam mikor Gina fordult oda hozzám.
-Na és milyen volt Tommal ülni?
-Szar.
-Hallottuk. Tőletek zengett a vagon-nevetett Jennifer.
-Igen a kis felmosó nem bírt a vérével de lerendeztem.
-Sírt?-nevett Maya.
-Nem. De szerintem közel volt hozzá. Konkrétan olyan mint egy óvodás. Mindenen megsértődik.
Erre a nevetni kezdtek.
-És még kapaszkodjatok meg volt pofája reggel felkelteni. De nem is akárhogy...simogatassal-nevettem én is a végén.
A többiek szakadtak és ott vihogtunk.
-Nem verted meg?-kérdezte Hazel.
-Nem mert Mrs. Roger ott volt. Így is mérges vagyok rá. Még kezet fogatott velünk.
-Bosszút tervezel?
-Még szép. Ezt nagyon megbánja majd.
-Csak haza ne küldjön.
-Nem fog. Nem fog rájönni.
-Ha te mondod.
Azzal Mrs. Roger után mentünk és elmentünk oda ahol a szallások lesznek. Odaértünk egy ilyen nagy panelház szerüséghez amit fák vettek körbe. Tiszta erdős volt a körzet. Ez tetszett. Persze voltak ott több panel is de nem voltak olyan közel. Roger elmondta hogy ez az egész panelépület a miénk (mármint akik még onnan jöttek meg minden. Persze nem ismertünk mindenkit.) És kiosztotta a szobákat.