Szeress Kaulitz!

18.

Reggel arra keltem hogy valaki simogat. Mint a vonaton.
-mmm..-nyögtem és mégjobban belefúrtam magam a párnámba. De rá kellett jönnöm hogy az nem párna. Hanem valaki. Lassan felemeltem a fejem hogy lássam ki az. És hát Tom. Aranyosan mosolygott miközben simogatott. Fel akartam ülni de nem tudtam mert a kezei között tartott. Nagyon lesokkolódtam. Éreztem ahogy a szívem elkezdett hevesen verni és a fejemet forrónak éreztem. Aztán rá jöttem mi történt este. Úgy éreztem mindjárt elsüllyedek. Csak reménykedni tudtam hogy Maya-ék még alszanak. Mert ha ezt látták volna biztos hogy azt hinnék szerelmesek vagyunk. De nem. Már azt sem tudom miért engedtem meg hogy mellém feküdjön. De hirtelen az egyik kezét az arcomra tette és végig simította rajta.
-Piros vagy-mondta.
Nem tudtam megszólalni. Csak meredtem rá és egyre nehezebben vettem a levegőt. Ilyet még sosem éreztem. Ilyen még sosem történt velem.
-Te elpirultál?-kérdezte.
-M-mi? Nem is...-mondtam.
-A többiek még alszanak....-mondta és elkezdte simogatni az arcom.
Na persze nekem csak ez kellett. Éreztem ahogy egyre vörösebb leszek.
-Te még pirosabb vagy-nevetett.
-Nem is....
-Olyan vagy mint egy paradicsom.
-Nem. Is-mondtam és végre erőt vettem magamon és felültem.
-Jóvan nem azért mondtam-nevetett majd megragadta a csípőmet és visszahúzott maga mellé. Nem tudtam miért csinálja ezt. Nem tudtam miért simogat, és húzz vissza maga mellé. Hisz nem járunk.
-Tom nekem el kellene készülnöm...-mondtam. Szerettem volna kikerülni mellőle mielőtt a lányok meglátják.
-Most?
-Most.
-De csak 06:54 van- tyúh bazdmeg. Még aludthattam volna na mindegy mert ez a nyomi felkeltett.
-I-igen éppen ideje...
-Vicces vagy...-húzott még közelebb.-Miért nem akarsz itt maradni?
Áh már kezdte kapizsgálni a történetet.
-Nem erről van szó....
-Akkor?
-Semmi....csak gondoltam elkészülök mire a többiek felkelnek.....
-Még ráérsz szerintem-húzott mégközelebb.
-Tom...te miért nem fekszel vissza az ágyba amibe aludtál?-kérdeztem.
-Izé....hideg van. És így nem fázok.
-Nyár van.
-De attól fázhatok.
-De....
-Shhh....felkelted a többieket-mondta és megpuszilta a fejem. Na itt teljesen lesokkolódtam. Lepergett előttem az életem. Ez itt úgy viselkedik mintha járnánk. De miért? Nem tudom. Viszont tényleg annyira lesokkolódtam hogy csak meredtem magam elé, a gondolataim kavarogtak és egyszerűen nem tudtam mit csináljak. Az agyam nem működött. Tom látva döbbenetemet elengedett és azt mondta:
-Menj keszülődj ha akarsz....
Nekem nem is kellett több. Kimásztam az ágyból. Kiszedtem magamnak ruhát és bementem a fürdőszobába. A szívem hevesen vert. A tükörben láttam milyen piros vagyok. Úristen. Na mindegy elkészültem. Amikor kimentem Tom már a Maya alatti ágyon ült. Még mindenki aludt. Megfogtam és fel akartam mászni az ágyamba mikor Tom megfogta a kezem annak a jeleként hogy beszélni akar velem. Megfogtam és visszamásztam. Megfogtuk és kimentünk az erkélyre. Tom becsukta maga mögött az ajtót. Leültünk a műanyag székekre amik ott voltak az erkélyen egy nagy műanyag asztal körül.
-Na igazából csak annyit szerettem volna hogy ne haragudj....-mondta.
-Miért?
-Azért mert....tudod....nem kellett volna felkeltenem téged aztán meg....tudod....megpuszilni....
-Felejtsük el-mondtam.
-De nem akarom hogy haragudj rám...
-Nem haragszom.
-De...
-Tom nem érted? Nem haragszom! Adjam írásban?
-Nem kell csak....nem akartam hogy kényelmetlenül érezd magad...
-Nem éreztem magam kényelmetlenül-na jó az mondjuk túlzas-És nem haragszom.
-Akkor jó....és köszönöm.
-Mit?
-Hogy itt aludhattam....meg így....befogadtok...-mondta lassan szerintem tartva a válaszomtól.
-Ez alap-mondtam.
Erre elmosolyodott.
-Köszi.