Szeress Kaulitz!

1.

Nyár. Végre az az évszak amit minden diák vár. Mikor nincs se tanulás se iskola. Én ezt a nyarat különösen vártam. Mivel idén a szüleim beirattak egy táborba. 2 teljes hét a barátaimmal. Hát nem hangzik jól? De. Reggel felkeltem. Mindent összepakoltam tegnap. Csak el kellett készülnöm és indulni a vonathoz. Ezt meg is tettem. Már az állomáson voltam és a barátnőimet vártam. A telefonom nyomkodtam mikor hirtelen Hannah hangját hallottam:
-Csak hogy vagy!
Felnéztem. Elmosolyodtam.
-Itt. A többiek?
-Ott vannak- biccentett.-Gyere.
Elindultam tehát feléjük. Amikor odaértem láttam hogy mindenki ott volt. Maya, Gina, Hazel, Jennifer. Elkezdtünk beszélgetni. Elég hosszan beszéltünk mikor oldalra pillantottam. Na ne. Ez nem lehet igaz. Ott sétált be az állomásra Tom. Tom Kaulitz. Az a kis nyomi a suliból. Nem is tudtam hogy jön. Mekkora mázli. Nélküle lehet hogy nem találok valakit akit bánthatnék. És az elég nagy tragédia lenne.
-Nézzétek ki jött meg-mosolyogtam örögien.
-Na ne-hallottam Jennifer-t.
-Ő is itt van?-mondta Maya.
-Azt a kur....-csodálkozott Hazel.
Én mégjobban mosolyogtam.
-Gyertek....köszönjünk neki- mosolyogtam.
Elindultunk felé. Egyre közelebb értünk. A telóját nézte. Mikor mögé értünk megszólaltam:
-Kaulitz-azzal felnézett. Láttam rajta a rémületet.
-Ti?-csodálkozott.
-Mi. Jól láttom hogy te is jössz?-mondta Gina.
-I-igen.
-Akkor már valamivel élvezetesebb lesz ez az egész-mosolygott Hazel.
Tom teljesen megrémült.
-Jaj ne légy már ilyen-mondtam gúnyosan. -Jó lesz. Ne izgulj-mosolyogtam rá nagyon gúnyosan.
-Egyébként nagyon tetszik a felsőd-mondta Maya.
-Ez egy felső? Én azt hittem zsák-nevetett Jennifer.
-Ne csináljátok ezt-gúnyolódtam.-Ja egyébként van ott egy folt a padlón.....feltörölhetnéd a azzal bokorral a fejeden-nevettem. 
Tom teljesen ki volt. Ott remegett az idegtől mi meg nevettünk rajta. Na. Csak a szoki. A nevetésünket egy síp szó szakította meg.
-Gyerekek! Figyeljetek! Én Mrs. Roger vagyok a tábor vezető. Örülök hogy ennyien összegyűltetek erre a csodás nyaralásra! A vonatok hamarosan indulnak szóval mindenki szálljon fel. Viszont a zsivaj elkerülése végett mindenki kap egy sorszámot és a sorszámmal megegyező székhez fog ülni!
Ezután kiosztották a sorszámokat. Én a 34-est kaptam. Nagyon reméltem hogy valamelyik barátnőmhöz ülök de nem. Egyik sem azt kapta. Amint felszálltunk meg is találtam a helyemet és leültem. Pár pillanat múlva Tom állt meg felettem. Ránéztem.
-Mi van?
-Úgy tűnik melletted ülök.
-Tényleg?-vigyorogtam.
-Igen-mondta sajnálkozóan. Azzal nyelt egy nagyot és leült mellém. Én gúnyosan néztem rá. Végülis 6 óra mellette. Ez egy kész álom....átvitt értelemben.